Megjelent Halmos Mónikának, az ehető virágok szakértőjének legújabb könyve az Ibolya íz-lelő. Immáron ez a harmadik virágos szakácskönyve ( a Rózsakóstoló és a nagy sikerű Levendula szívvel-lélekkel után), melyben nem csak érdekes és finom recepteket találhatunk, de érdekességeket is magáról a virágról. A poszt végén megnyerhető Mónika ibolyás könyvének egy példánya, dedikálva!
"Ha valaha az
életben bánatos leszel, mindig menj ki egy közeli erdőbe és minden fában,
minden bokorban, minden növényben és állatban érezni fogod Isten jóságát és
mindenhatóságát."
(Sisi, osztrák
romantikus film, 1955)
Gondolták volna, hogy a
szerény kis ibolya, amely a hóvirág után a másodikként bizonygatja nekünk, hogy
itt a tavasz, Néró császár egyik kedvenc desszertjének ízesítőjeként vonult be
a történelembe?
És arról hallottak-e,
hogy Erzsébet királyné, vagy ahogyan inkább ismerjük, Sissi kedvence volt az
ibolyafagylalt, a kandírozott ibolya?
Találtak-e ibolyás
recepteket a dédi féltve őrzött szakácskönyveiben? Hiszen már az ókorban is
használták az ibolyaesszenciát szerelmi bájitalok készítésére, Shakespeare Szentivánéji
álom című darabjában is ebből készítenek szerelmi varázsitalt. A kolostorok
kertjeiben virágzó ibolyák virágaiból a szerzetesek gyógyitalokat főztek Azóta
az ibolya gasztronómiai megbecsülése csak egyre nőtt, bár az utóbbi időben
kicsit a feledés homályába veszett.
A szelíd virágok
különleges illatkompozíciója, amely titokzatos fel-és tovatűnő hatással van
több érzékszervünkre is, a legfinomabb ízek egyikét nyújtja. Az ibolya színe a
királyi lilához húz, a luxus és kifinomult ízlés színe. Ugyan csak rövid ideig
élvezhetjük e kicsinyke virágok íz-üzenetét, ez annál inkább sarkallhat arra,
hogy az utolsó szirmáig kiélvezzük a tavasz illékony íz-ajándékát.
Az antik mítosz szerint
az ibolya, azaz annak latin elnevezése, a viola az Io névből ered. A görög
főisten, Zeus állítólag annyira szeretett egy Io nevű ifjú szüzet, hogy féltvén
őt felesége haragjától, inkább üszővé változtatta a lányt, amely ezután mindig
egy ibolyamezőn legelészett. Emiatt évszázadokon át az ibolya a termékenység,
elsősorban pedig a szerelem jelképe lett. Egy másik görög monda szerint e
törékeny virágok Persephoné, a tavasz istennője lába nyomán keltek életre.
Nemhiába nevezik
illatos ibolyának, ugyanis leggyakrabban használt „része” nem más, mint
ellenállhatatlan, édes illata. Virágjából Dél-Franciaországban és
Olaszországban olajat készítenek, mely a világ egyik legdrágább illóolaja.
Az ibolya az ehető
virágok egyik legismertebbje. Tavasszal az ibolya az első növény, amely ehető
virággal örvendeztet meg. Erős illata, édes aromája sokféle módon történő
felhasználást tesz lehetővé. Nagyobb, kerti változatit éppúgy használhatjuk,
mint az apróbb, ámde illatosabb, vadon termő fajtákat. Az ibolya virágait
teljesen kinyílt állapotban szedjük, lehetőleg a reggeli harmat felszáradása után:
ízük, aromájuk ekkor érvényesül a legjobban, s ekkor a legszebbek is.
Az ibolya gyógynövény
is egyben: friss, vagy szárított virágának forrázata hörghurut, köhögés,
álmatlanság, fejfájás elleni teákban alkotórészként vagy idegnyugtató, köptető,
izzasztószerként is használható, tehát mint gyógynövény is jelentős. Különleges
teakeverékekben is kitűnően érvényesül aromája, tehát egy esti, pihentető
hatású és kellemes álmokat kívánó teakeverékből soha nem hiányozhat.
Érdekességek:
A kínai festészetben a
violaszín a harmóniát jelképezi, a vörös yang és a kék yin keverékeként, míg a
hinduizmusban a hetedik, koronacsakra színe.
Az ibolya bizonyos
lepke és pillangófajok lárvájának elengedhetetlen tápláléka.
Homéros ábrázolásában
Zeus és Héra esküvőjén a nászágy egy puha ibolyaszőnyeg volt.
Az ibolya magjait
hangyák hurcolják szét, amelyek a mag függelékét (hangyakalács) ragadják meg,
majd hosszabb táv megtétele után elejtik a magot, s a hangyakalácsot
"jutalmul" megeszik.
A német költő, Goethe
erdei sétáira mindig vitt a zsebében ibolyamagokat, amit aztán szétszórt, így
köszönve meg a természetnek a sok szépséget.
Legtöbbször az egészen
pici dolgok teszik nagyszerűvé a világot: mint ahogyan az aprócska
ibolyavirágok a mindennapok konyháját emelhetik a legmagasabb gasztronómiai
élmények csúcsára. Ibolyás receptgyűjteményünk egészen egyszerű alapanyagokból
elegáns és bájosan kedves finomságok elkészítéséhez szeretne kedvet csinálni,
ibolyára hangolva.
"Örvendj a
hóvirágnak, az ibolyának, és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül
vagy annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell,
hogy egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma
van."
(Wass Albert)
Írás és fotók: Halmos Mónika
Ha van kedvetek csatlakozzatok Mónika Facebook oldalához is, ahol naprakészek lehettek a virágok ügyében, katt ide.
JÁTÉK
Mónika felajánlásában egy darab dedikált Ibolya íz-lelő szakácskönyv, melyet Ő maga postáz el a szerencsés nyertesnek.
Vagy itt játszol velünk és a eme poszt végén hagysz egy kommentet,
vagy a Hungarian Provence Facebook oldalán likeolod az ibolyás posztot ITT.
vagy a Hungarian Provence Facebook oldalán likeolod az ibolyás posztot ITT.
Sorsolás: random.org-al.
A játék 2014.03.10.-16. között zajlik.
A változtatás joga fenntartva.
2 megjegyzés:
A túrós palacsinta különösen jó ötlet, ki is fogom próbálni! Tetszenek a cikk végén az érdekességek is.
Én is szeretnék játszani. Pont tegnap kaptam egy kis csokor ibolyát :)
Megjegyzés küldése