****************************** Vidéken is élhet stílusosan az ember. ******************************

2010. október 11., hétfő

Rajz szerelem: A ceruza és a papír, akik szintén szeretik gazdájukat - INTERJÚ / Drawing love: A pencil and paper, who also love their masters - interview


Vajon Ti tudjátok, hogy él, hogy alkot, miről álmodik egy fiatal grafikus – illusztrátor leányzó?

A blogom kapcsán ismerkedtem meg Neuburger-Kohanszky Kingával , és egy jót beszélgettünk valamelyik este. Érdekesnek találom Őt, nem mellesleg, hogy gyönyörűen rajzol. Remélem lesz alkalmam vele személyesen is találkozni egyszer. De addig is …


Nekem a Balaton a riviéra … Te pedig ott nőttél fel, hol is pontosan?

Egészen pontosan Balatonfüreden, a Balaton északi partján. Gyönyörű az a tájék, ott a Balaton, közel a Bakony, erdők, mezők, hegyek. Mind nagyon inspiráló, és annak még inkább a szívéhez nőhet, aki szereti a természet közelségét... én ilyen vagyok. Hiányzik is nagyon.


A Balatonon nagyon sok ihlet jön/jött a rajzoláshoz?

Persze, sőt onnan indult az egész rajz-szerelem dolog: aki járt már a Balaton-parton, biztosan sok városban láthatta, hogy nyaranta "megszállják" a grafikusok a sétányokat, hogy ezernyi turistának készítsenek portrékat, karikatúrákat, amit majd otthon kitehetnek a falra és egyben szép emlék is a nyaralásról.

A füredi Mólón sincs ez máshogy, minden nyáron kitelepednek a grafikusok. Én már egész pici korom óta csodálattal néztem őket, ahogy dolgoznak, ahogy egyszer csak megjelenik az előttük ülő képmása az üres papíron.
Szüleim nagyon boldogok lehettek miattam, amikor egy-egy nyári séta 80%-ban a grafikusok mellett ácsorgásból és bámulásból kellett, hogy álljon. Mit csináljak, nem lehetett elrángatni mellőlük.

Otthon aztán leültettem a családot, és végigrajzoltam mindegyikük portréját. Ennek persze megint csak nagyon örültek, még egy órát ülhettek előttem mozdulatlanul. Azt hiszem, ez volt az első löket, ami a művészpályára irányított.



Honnan jön az ihleted? Vagy miből merítkezel?

Az ihlet, ha jön, akkor szinte mindenhonnan és mindegy milyen körülmények közt jön: nyaraláskor, egy séta közben, ha ránézek egy szép tárgyra, vagy meglátok egy szép épületet, egy érdekes arcot, vagy éppen egy szép ruhát, mintázatot. De sokat járunk múzeumba, megrögzött lakáskultúra-, és hobbi bolt látogató vagyok, ahová csak úgy bemegyek órákig nézelődni, inspirálódni. Imádom a régiségboltokat is. Otthon, a füredi parton is most nyáron fedeztem fel kettőt, persze mindig nagyon erős akaratomnak kell lenni ahhoz, hogy ezeken a helyeken ne vásároljam össze az egész kínálatot, így ilyenkor leginkább tudatosan pénztárca nélkül indulok útnak ihletet vadászni.

Aztán persze ne felejtsem el az internetet sem megemlíteni, onnan csak úgy árad felém az ihlet a világ minden tájáról. Ez olyan jó.


Hogyan telik egy napod?

Jelenleg szabadúszó vagyok a munka terén, így otthonról dolgozok. Ennek megvan az előnye, hátránya is persze, de talán a legnagyobb előny, hogy saját magamnak osztom be az időmet és olyan körülmények között dolgozok, ahogy az jól esik.
Hogy a kérdésedre válaszoljak: általában egy nagy bögre zöld teával kezdem a napot, kicsit rendbe teszem a lakást, bekapcsolom a gépet, a zenéket, amiket mindig hallgatok és indulhat a munka.

Általában sötétedésig dolgozok, közben persze időt kell szakítani az ebéd készítésre is, aztán amikor hazaér a férjem, az estéket már kettesben töltjük. Persze munka és határidő függvénye is a dolog, van hogy hajnalig a gép előtt ülök, és logót, arculatot, plakátokat tervezek, vagy éppen illusztrációkat készítek.


Előfordul az, hogy nem jön az ihlet? Ha igen, akkor olyankor mit teszel?

Sajnos előfordul időnként. Olyankor fogom magam, félreteszem a munkát és elmegyek egy jó nagyot sétálni és figyelem a világot körülöttem. Ez általában segíteni szokott.



 

Milyen Bécsben élni, mások az emberek és a felkérések?

Lassan 2 éve élünk Bécsben, és én nagyon szeretem. Féltem az ideköltözéstől anno, hiszen mégiscsak egy főváros egy idegen országban, aminek a nyelvét még nem 100%-osan beszélem, de ez a félelem körülbelül egy hét után eltűnt.

Bécs egy nagyon élhető, színes város, akárhová megy az ember itt, sok-sok éves történelemmel, művészetszeretettel, kultúrával találkozik.

Ezenkívül a világ szinte minden tájáról származó emberekkel találkozhatunk Bécsben, olyan igazi "multi-kulti" nagyváros. Az emberek éppen ezért igen változatosan élnek és viselkednek itt, ahány népcsoport, annyi szokás.
Az osztrákokkal eddig még nem igen volt negatív tapasztalatunk, a többségük nagyon illedelmes, barátságos, és nagyon szeretik a magyarokat. Szinte minden osztrák embernek van valamilyen magyar kötődése, magyar őse, barátja, emléke, ezért nagyon otthonosan érezheti magát az ember köztük.

Felkérések terén én nem vettem észre különbséget a hazai megrendelésekhez képest, sőt, mivel szerencsére dolgozhattam már más külföldi megrendelőknek is, az a tapasztalatom, hogy a grafika terén szinte egy nyelvet beszél a világ. Ez egy nagyon szerencsés helyzet szerintem.



Melyik munkádra vagy a legbüszkébb és miért?

Nehéz egyet kiemelni. Valahogy mindegyik munkámat egy kicsit a gyerekemnek érzem, mindegyiket szeretem, sokszor nehéz megválni tőlük.

Ami talán eddig a legnagyobb örömmel töltött el, azok az illusztrációimmal megjelent mesekönyvek.

Jó a kezemben fogni, és érezni, hogy formát öltött az, amin sokáig dolgoztam, és még jobb látni a kisgyerekeket, hogy mekkora örömmel lapozgatják ezeket a könyveket.

Ezt férjem unokahúgainál szinte minden egyes alkalommal tapasztalhatom, mindig le kell venni nekik a polcról a könyveimet, és velük együtt megnézegetni a rajzokat, elmesélni, hogy mi szerepel rajtuk, mit csinálnak éppen a megrajzolt figurák. Imádom. :)


Hány órát vagy képes rajzolni egyhuzamban?

Hú, hát ez nagyon jó kérdés. Három órát biztosan, de volt már hogy hatot, hetet is rajzoltam, persze egy-két 10 perces megszakítással. (Ha nagyon hajt a határidő, akkor muszáj.)



Mi lenne a legfőbb vágyad vagy megrendelésed a munka terén?

Hát erre nehéz válaszolni, eddig nem is nagyon gondolkodtam rajta. Azt hiszem, szívesen dolgoznék valamilyen kreatív csapatnak, szívesen készítenék illusztrációkat például divat-, vagy dekor-újságoknak. Szívesen részt vennék valami igazán "nagy" projektben.


Van-e hobbid persze a munkádon kívül?

De van ám, bár igazából az is kapcsolódik a munkámhoz. Imádok kézműveskedni, dekorációkat csinálni, akár alkalmakra, akár csak úgy, hogy kicsit új színt adjak a környezetemnek, a lakásnak.

Ezek közül nincs konkrét kedvenc technika, mindenevő vagyok, imádok kipróbálni mindenfélét, legyen az éppen üvegfestés, textilfestés, agyagozás, varrás, ékszerkészítés stb. és órákig elszöszmötölni vele. Végeredményben ugyanazt érzem ezek közben, mint rajzolás közben, azaz az alkotás örömét. Azt hiszem, talán egy kicsit függő is vagyok.


Jövőbeli tevek?

Terveim, azok vannak, talán túl sok is és talán egy-kettő ellent is mond egymásnak.
Először is mindenek előtt szeretnék megtanulni legalább olyan szinten németül, mint ahogy az angol nyelvet beszélem, de inkább jobban. Ez folyamatban van. Ezután szeretnék majd egyszer egy nagyobb grafikai cégnél, egy kreatív csapatban dolgozni, olyan emberek között, akikkel kölcsönösen inspiráljuk egymást, és fejlesztjük egymás tudását, egy olyan helyen, ahol minden nap elégedetten térek haza a munkából.

Szeretnék kiteljesedni a festészet terén is, és komolyabb szinten művelni, mint ahogyan azt most teszem.

Emellett nagyon szívesen tanulnék még, kipróbálnám akár az itteni művészeti egyetemet, hiszen mindig van mit tanulni, és nem csak a saját szakmám terén, de egy-két rokon ágba is szívesen belekóstolnék. Nagyon érdekel például a belsőépítészet és a formatervezés is.


Hogyan pihenteted a kezdet, és hogyan vigyázol rá?

Muszáj rá odafigyelnem, ezt már a pályám legelején megtanultam. Még a suli alatt történt, hogy hónapokig gipszbe került a kezem: a sok megerőltetéstől kaptam egy elég erős ínhüvelygyulladást és nőtt egy pukli a kézfejemre, ami nagyon nehezen múlt el. Akkor rá kellett jönnöm, hogy nem szabad a végletekig kizsigerelnem a kezem, vigyáznom kell rá.
Azóta mindig tartok kisebb-nagyobb pihenőket munka közben, amikor átmozgatom a kezem, beszereztem egy nagyon jó csuklószorítót is, ha érzem, hogy kezd fájni, bekenem krémmel, ráteszem a csuklószorítót, és csak mértékkel erőltetem. Ez általában szokott segíteni.

Mi a Hungarian Provence blog kapcsán találkozunk úgye. Ha én most azt kérdezném és kérdezem is, hogy ha kimondom a blog nevét, akkor mit rajzolnál le hirtelen? Mire asszociálnál?

A blogodat ismerve, a név hallatán nekem egyből egy kicsit talán régies stílusú illusztráció ugrik be: levendula, egy rusztikus belső tér, egy régi tárgy, és stílusosság. Azt a hangulatot próbálnám visszaadni a rajzomban, amit a blogod olvasása közben érzek.

Megtisztelnél vele, ha le is rajzolnád nekünk.




(Folyt.köv: Képriport a rajz születéséről, szakszerűen mondva, munkafolyamat.)


Te mit kérdeznél tőlem?

Lehet többet is? :)

A legfontosabb, amit kérdeznék, hogy mennyire vált a Hungarian Provence blog írása a szenvedélyeddé, és el tudod-e képzelni az éltedet nélküle?


Köszönöm a kérdést. Ezt még nem kérdezte meg senki. Lassan másfél éve írom a blogot és már a részemmé vált, mintha a gyermekem lenne. Sokszor túlzásba is viszem főleg a párom szerint, de ... sokan mondták már és én is tudom, hogy fontos a rendszeresség és a napi jelenlét (na jó nem mindig napi, de sok elhanyagolt blogot látok, fontos a kitartás). Ha ez nincs meg, akkor az olvasó nem  jön vissza vagy csak ritkán. Szertek blogolni. Ezáltal sok új embert és barátokat ismertem meg, ami nagyon nagyon jó dolog. Éééés megoszthatom Veletek azt amit én szeretek, szívesen írok és kutakodok.

Más, egy kicsit. Kinga a rajz amit készítettél teljesen én vagyok. Nem tudom, hogy találtad el ennyire, de van érzéked hozzá az kétségtelen. A színek, a stílus, az óra  (óra gyűjtő vagyok és az idő mindenféle téren és értelemben fontos számomra), a kalap (ugyanilyen kalapom van), a ruha, a levendula (NA az adott volt), a felirat, a függöny. NEM találok szavakat, komolyan.

Kinga kívánok Neked további sok sikert a munkádban és az életedben is.


Folyt.köv: Így készült a Hungarian Provence bloghoz a képillusztráció - munkafolyamat by Kinga.


 Kinga többi munkája és blogja:  www.kohanszkykinga.blogspot.com



 
(A fotók Kinga tulajdonai.)




9 megjegyzés:

Papp Márti írta...

Eszméletlen jó, mesés, gyönyörűséges. Szuper volt olvasni a riportot! Köszönöm!

Krisztina írta...

köszi, örülök hogy tetszett

Lilla írta...

Fantasztikusan jó!!!!! Gratulálok a különleges tehetségéhez Kingának! Már tudom,h az új lakásomba majd milyen grafikák fognak bekerülni és kitől..:) Lilla

Krisztina írta...

szia Lilla,

de jó hogy tudtál írni, -)

óóó én leszek a tanú akkor, Kinga rajzok lesznek majd a falon? de jó-)

Kiko írta...

Drága Krisztina!
Köszönöm a lehetőséget még egyszer itt is és nagyon örülök, hogy ennyire tetszik a kép! :)
Ezért öröm dolgozni :)

Márti és Lilla!
Köszönöm a kedves hozzászólásaitokat és persze bármikor szívesen készítek grafikákat! :)

agnes írta...

Nagyon jó! Gratula Krisztina Neked is, és Kingának is! Csak így tovább!

e-agi

Zsuzsi írta...

Nem lehetne, hogy Kinga egy rajzát is meg lehessen nyerni? nekem nagyon tetszenek!

Krisztina írta...

megkérdezem ...

Krisztina írta...

jó hírek vannak