miNŐ vidék: Vidék és lelkiélet női szemmel 11. rész

Az első 10 rész ITT olvasható!

A vidék eltávolít mindentől?

Fura, mert mostanában annyi új dolog történt velem, új emberekkel ismerkedtem meg, hogy elgondolkodtatott valami: azzal, hogy egy városi, nagyvárosi, sőőőt fővárosi élet után vidékre költözik valaki, óhatatlan-e, hogy eltávolodjon mindentől és mindenkitől?

Nos, igen, ami az én esetemet illeti sok baráttól eltávolodtam azzal, hogy földrajzilag áttettem a székhelyem egy vidéki kisvárosba. Másrészt bizonyos barátaimmal még szorosabb lett a kötődés, pont a távolság miatt. Többször látogatjuk egymást, skype-olunk, chat-elünk, levelezünk.

Egy időre eltávolodtam a szakmámtól is, amire azt gondoltam eleinte, milyen jó is lesz, mást látok, más hatások érnek, kitalálom a másik Anitát, aki majd boldogan éldegél az ÚJ tudásával és tapasztalataival. 2 és fél év után bevallom ez nem teljesen sikerült. Szerencsémre én imádtam az eredeti szakmám, csak a munkaadóim jó része nem imádta a folyton újító és egyedi elképzeléseimet. Jókor jött a költözés, megismertem a lelkem és a hangulatom legmélyebb rétegeit, rossz hangulathullámaimat és párkapcsolati kihívások is vártam rám. Újat kellett tanulnom, és megtaláltam valami olyan nézőpontot, lelki szemszögből erőteljesebben átitatva, ami sokkal inkább Anitás. Alakultam és változtam, miközben kerestem az önmegvalósítás anyagi formáit is, lásd munkahelyet akartam. Így lettem végül önfenntartó vállalkozó. (Félreértés ne essék, a párom mindvégig támogatta az útkeresésemet, így nem a nulláról kellett indulnom és tök egyedül, mázlista vagyok, tudom.)

Két szakterületen is bővítettem a tudásomat, s az egyikkel visszatértem részben az eredeti szakmámhoz, amiben azóta is örömteli munkák találnak meg. Igen, ma már a JÓ munkák találnak rám, nem nekem kell kikaparni a gesztenyét. Eltávolodtam és visszatértem. Körforgásszerű ez, ma már tudom.

A barátokkal is így alakult. Azok, akik nagyon távol vannak ma már tőlem, fizikai térben, lelkileg közelebb kerültek: elfogadóbb és megértőbb akartam lenni, ezt biztosan a vidéki eltávolodásban tanultam meg. Magammal szemben is kevésbé vagyok már kritikus. Hiszen ismerem a hiányosságaimat, a gyengeségeimet. Sokszor követek el most is olyan hibákat, amire pedig tudatosan figyelni akarok, de olyan szépen rögzültek, hogy ihaj…

Tudjátok, a változás a legszebb dolog ebben a világban, legalábbis azoknak, akik látják és használják, élvezik annak gyümölcseit.

Azt hiszem az eltávolodást receptre kéne felírni. Vagy tantervbe iktatni még időben, mielőtt a gyerekekből kiölik a lelkesedést, a természetes, ösztönös kreativitást. Az eltávolodás történhetne fizikai és lelki síkon is. Erről szólna az új közösségbe integrálódás, új helyek meglátogatása, valós és hatékony csapatmunkák kidolgozása, új szakmák közelebbi megismerési lehetőségei, tanulmányutak, tartalmas és aktív szabadidős programok, civil és önsegítő közösségi aktivitások… Mennyi minden van, ami segít eltávolodni a mosttól, a szokásostól, az eddig ismerttől, és segít felépíteni magunkban, másokban valami teljesen újat, a jót és a jövőt!

Lelkes vagyok, mert én már átéltem ezt a folyamatot. Hiszem és tapasztalom, hogy működik. Jó lenne átadni másoknak is! Ezért is nőfejlesztőzöm, ezért is hiszek a nők erejében és képességeiben.

Paradicsomi állapotok

Ha már belelkesültem és talán lelkesítettem is sokatokat, nézzük meg a nagyszerű, saját termésű paradicsomokat. Nálunk idén a sok eső ellenére – s van, hogy pont azért is – óriási paradicsomtermés realizálódott. (közgazdasági szakzsargonnal élve, öhöm) Egy hétig nem voltam közel a kiskertemhez, máris halmokban szedhettem a vöröslő gömböcöket, kicsiket és nagyokat, édesebbeket és savanyúbbakat. Fajtájukat tekintve „nemtudommik” ők, ahhoz nem értem. Az biztos, hogy a lelkem is mosolygott minden nap, amikor kimentem szüretelni az újabb félkilós adagokat. Amikor már a paradicsom saláta-saláta kombóként került asztalra kétnaponta, kezdtem aggódni, nem túlzás-e ez. Ha az ember aggódik, blokkol az agy, tehát segítségért rimánkodik. A segítség pedig szomszéd, internet, kozmetikus, barátnők formájában gyorsan meg is érkezik.

Tudtátok, hogy a paradicsomból mennyi eszméletlen jó kaját lehet összedobni???

No, nézzük sorba: lecsó, betűtésztás emlékmenzás leves, gaspacho, télire szószként simán, vagy fűszeres verzióban elpakolva, töltött paradicsomként, salátaként hol fűszerrel, hol olajokkal, hol sajttal, tojással, gombával variálva, pörköltalapként, makaróniban, halászlevesben, kenyérben fűszerként, aszalva, olajban elpakolva téli ínyencségnek, chilis lekvárként. Hát igen. A paradicsom, sztár a maga nemében! Sokrétű, egészséges, rostos és intenzív!

A piros szín impulzívvá és erotikussá varázsol

És ha már paradicsom, jöjjön egy kis színterápia. A színek gondolatokat, érzelmeket, érzéseket is kifejeznek. Nem kell feltétlenül hinni benne ahhoz, hogy hasson rád is bármely szín. A természet színei ösztönösen beindítják érzékszerveinket. A piros az egyik legintenzívebb hatást kiváltó szín. Biztosan hallottátok már, hogy az autóeladások és tesztelések, felmérések során beigazolódott, hogy a piros színű autók gyakrabban okoznak baleseteket, mint a többi színű társaik. Feltűnőek, figyelemelterelők, hatásosak.

A piros a vér és a tűz színe, de párosítják a veszéllyel, a szerelemmel, és a háborúval is. A piros egy olyan szín, amely képes a vérnyomás emelésére, növeli a légzésszámot, és felgyorsítja a belső folyamatokat, olvastam nemrég a neten. Kiemeli a képeket, a szövegeket, és képes az embert a gyors döntésre sarkallni. A piros szín a reklámokban valamilyen erotikus tartalomra utal, gondoljunk csak a piros ajkakra, a piros körmökre, vagy éppen a piroslámpás házra. Használják a veszélyforrások jelzéséhez, pl.: a közlekedési lámpákon. A piros világos árnyalatai az élvezetet, a szenvedélyt, a szerelmet jelképezik, a sötétebb árnyalatok a dühöt, az erőt, a bátorságot, a vágyódást, vagy a rosszakarást jelentik.

Rátok miként hatna a színek?

Abonyi Anita

http://nofejleszto.hu/

https://www.facebook.com/nofejleszto

miNŐ vidék: Vidék és lelkiélet női szemmel 10. rész

Az első 9 rész ITT!

A vidéki élet apró szenzációi (és ünneplünk, mert ez a 10. rész!)

A vidéki életmód része lett nálam, hogy olyan meglepő dolgokkal találkozom úton-útfélen, amivel városi emberként talán csak sznobizmusból, vagy egyáltalán nem kerültem volna szembe. Eddig sem éreztem magam egy zárkózott valakinek, aki nem hallgatja meg, vagy olvas utána izgalmas, vagy kicsit is érdekes témáknak. De vidéki életem során valami egyébbel is összeszoktam: a földdel, a természettel. Ma már napi szinten locsolom és gondozom a szobanövényeket, élvezem a kiskert adta örömöket és még a földet jobban ismerő, közelemben élő emberek is meglepetten hallgatják szakértőként (szemtanúként) ellesett eseteimet: pl. a legutóbbi szenzáció körülöttünk, hogy szarkák dézsmálják a paradicsomokat. Van vizük, van fűnyírás utáni bogár és magdőzsölési lehetőségük, mondhatni terített asztal a környék számukra, mégis kell nekik a paradicsomunk. Dögök! Pipa vagyok miattuk, mert mást nem tehetek. Hálóval védeni, ez tűnik az egyetlen kivitelezhető megoldásnak ellenük. 

Szenzáció számba menő tanulási folyamatom volt, amikor 1 év után, az esős időszakokban tudatosan keresve a lehetőséget, fel voltam képes ismerni 3 gombafélét a környéken, amiket rántottában el is fogyasztottunk később. 

Egyre jobban élvezem ezt a felismerési játékot. Már pesti életem utolsó periódusában megcsapott a vidék nyújtotta, ingyenes és élvezetes csemegék lehetősége, de ugye a fővárosból mindezt csak természetfilmes tv-csatornákon keresztül, vagy a kedvenc vidékre költözős, angol szakácsunk, Hugh Fearnley Whittingstall „River Cottage” sorozatából élvezhettük. 

Ma már nem csorgatom a nyálam, hanem élvezettel tanulok évről-évre újat a szezonokban: megbecsülöm a bogyókat, a vad-gyümölcsöket és csonthéjasokat termő bokrokat, fákat, szedem a csalánt, csipkebogyót, lándzsás útifüvet, szederlevelet, levendulát, és termesztem a saját citromfüvet, mentát, bazsalikomot és csilipaprikát. Fűszernövények, gyógynövények teremnek mindenfelé, ha kicsit is jobban odafigyel az ember. No meg, ha valaki tanítja, és mutatja is a nyitott bámészkodónak. Városiaknak egyaránt számtalan remek, alulról jövő kezdeményezés indult már el, közösségi kertekben, vagy bio és öko kiállításokhoz, esetleg erdészetek és arborétumokhoz kötődő, fajismertető kirándulások, tanfolyamok, előadások formájában. Aki kedvet kap ehhez a csoda-tudáshoz, csak kicsit kell utána keresnie a neten, s biztosan talál a lakóhelyéhez közeli ismeretterjesztő lehetőségeket. Közösségben egyébként is sokkal szórakoztatóbb tanulni.

Reformkaják – élő ételek

Vidéki új örömforrásomat hamar megtaláltam, – köszönhetően kedves, itteni barátnőmnek - a testem és lelkem megnyugtatásához is kitűnő jóga formájában. Reklám ide vagy oda, az Ananda Jógastúdióban Kecskeméten, többet kaptam, mint puszta feltöltődést. A tulajdonost ma már szinte barátnőként tarthatom számon, a kitűnő egyéb programlehetőségek pedig örömteli újdonságok az életemben. 

Az egyik szombati napon élő ételek workshopját tartották a stúdióban. Ott a helyem, amatőr, kreatív szakácsként, gondoltam. Meglepő, és egyelőre tőlem még több tekintetben is idegen életmódról hallottam sokat az energikus és vidám előadónktól. De amivel igazán levett mindenkit a lábáról, az az ételkészítés és kóstoltatás. Nem tudom azt mondani, hogy át szeretnék térni erre az alapvetően csak friss, és nyers zöldséget + gyümölcsöt tartalmazó étrendre, de hogy milyen remek és egyszerű, pláne FINOM és egészséges ételek készíthetők így és ebben a formában, az azért sokkolt többünket. Turmixgép, fűszerek, bio alapanyagok, rostok tömkelege és mindebből italok, főzelék, kenyér, fasírt, saláta, lecsó, torta (!!!) készült a szemünk előtt. Jegyzeteltem és hamar rájöttem a történet lényegére: enni, főzni is csak SZABADON és BÁTRAN érdemes! Nincsenek mennyiségi és milyenségi határok… az ember vegyíthet zöldséget gyümölccsel, 2-3 féle fűszerrel bolondíthatja meg az egyébként már unalmasnak tűnő pástétomot, vagy főzeléket, sőt a friss italokat. 

Én másnap egy nagyon egyszerű finomságot készítettem azokból az alapanyagokból, amik éppen elérhetők voltak a konyhában: paradicsom, répa, alma, fahéj, aszalt áfonya. A paradicsom és répa miatt picit savanykásabb, de leveses, az alma és az áfonya miatt kellően édes frissítő jött össze. (mondanom sem kell, semmi só, semmi cukor) Isteni édesség keveredett ki belőle, még ha a fotóm minősége alapján inkább valami rémisztő katyvaszt is látnátok. 

Ha pedig valami pástétomot, vagy főzelékszerűt szeretnétek gyorsan összedobni, reszeljetek le valami zöldséget (pl. káposztát, vagy tököt, vagy cukkinit, vagy padlizsánt), turmixoljatok le pici vízzel pépesre avokádót, vagy paradicsomot (s a lereszelt zöldségből is egy adagot), s fűszerezzétek zöldekkel (kapor, petrezselyem), pici sóval, borssal, akár apróra vágott hagymával. Máris ehetitek a hipp-hopp kész ebédnek valót. Nem tudom, nekem máris kedvem szottyant valami kis daráláshoz, turmixoláshoz. Nyammi.

Csípés ellen pálinka

A nyár örömei mellett – pl. a nagyon is hiányzó természetes D-vitamin forrásunk megsokszorozódása!!! – előjöttek a kis csípős ellenségek is. Balaton, tópart, folyópart, táborozás, sátras kirándulás, engem soha nem ettek meg ezek a kis vérszívók. Idén viszont valami megváltozott. Hallottam a hírekben, – amit osztok mindig kettővel – hogy rekordszámú „szúnyogtermés” várható nyáron. A hírt saját magam tapasztalata igazolta. Engem a szúnyogok mellett még a bolhák is elkaptak a kert hátsó részében, így keresnem kellett valami hatásos, de természetes fegyvert ellenük. Kiirtani még nem akartuk őket, de a csípés viszketését tökéletesen sikerült enyhítenünk. Pálinkával. Külsőleg alkalmazva, a csípést bedörzsizve. Én fülpiszkát használok a művelethez. Kb. fél óra után már többet nem érzem az adott csípést, s a duzzanatok is hamar lelohadnak, a pirosság eltűnik. Habár kisgyermekeknél nem szerencsés a pálinka-dörzsi, talán az ecettel is hasonló eredményt érhettek el.

Apropó csípések: kb 10 év után újra sikerült egy darázscsípést is összeszednem, Duna-parti séta során, szandálos lábammal belerúgva egy ártatlan példányba. A már-már rutinosan alkalmazott pálinkás módszer kívülről, belülről pedig a kálcium-ital gyorsan feledtette velem a találkozást.

10. rész – Ünneplés csipkebogyó likőrrel

Nem akarok nagy hűhót csapni az egészből, de elérkezett ezzel a mostani résszel az ünneplés ideje. Mivel Krisztinának, a http://hungarianprovence.blogspot.hu bloggerinájának köszönhetően már a tízedik részt olvashatjátok a „miNŐ vidék” sorozatomnak, gondoltam igyunk egyet közösen, virtuálisan egymás egészségére!

Ősszel tessék szedni csipkebogyót, s 2 hónap múlva karácsonyi ajándékként, esti szívmelegítésként, vagy nyári (előre behűtött italként) igazi kuriózum, vendégváró itóka ez, amit szeretettel megosztok most veletek. Férfiak és nők is imádni fogják, garantálom. :-)

1 kg egész csipkebogyót mossatok meg vízzel. Pottyantsátok a bogyókat üvegbe, s közel fél kg cukrot (mi 40 dkg mézet adtunk hozzá cukor helyett!) öntsetek a bogyókra! Erre jön a végső alapanyag, a legolcsóbb 1 literes vodka. A méznek és a bogyónak köszönhetően 2 hónap múlva aranyszínű, fenséges, citromos ízű, alkoholos italt önthetünk vendégeink kupicáiba.

Ezzel a finomsággal kívánok MINDEN kedves olvasónknak, további élvezetes vidéki életet! Csirió!

Abonyi Anita

http://nofejleszto.hu/

https://www.facebook.com/nofejleszto

fotók és írás: Anita

miNŐ vidék: Vidék és lelkiélet női szemmel 9. rész

1-8. részek ITT olvashatóak!

Vihar utáni csipogás

Májusi eső aranyat ér. No igen. De néha nem mind arany, ami fénylik. S jöhetnék még szólásokkal jobbról és balról, de nem fárasztalak titeket tovább. Az eső szép és jó, táplálja és felüdíti a természetet, de olykor a legapróbbakat sodorja veszélybe. Azokat, akik nem tehetnek arról, hogy egy fára születtek, s termetük a nagyobb széllökésnek sem képes ellenállni. A vihar és a természet erejével szembe szállni a madarak sem képesek, képletes és valós értelemben sem. A madárfiókák a legkiszolgáltatottabb lényekké válhatnak, a növényeknek életet adó zivatarokban. Gomoly jön, széllökés beindít, fák hajladoznak, madarak gubbasztanak. A kicsik pedig sokszor lepottyannak. Az ő életük ilyenkor már macskáktól, kutyáktól, egészségi állapotuktól, emberektől, vagyis saját mázlijuktól függ.

Furcsa, hogy gyermekként az rögzült bennem, emberként nem nyúlhatok – nem szerencsés – a kis állatokhoz, így a fiókákhoz sem, mivel anyjuk megérzi rajtuk majd az emberszagot, s kilöki őket a fészekből… ergo, ne segítsek, menjek tovább, ha földön ácsorgó, csipogó madarat látok. Persze segíthetek is, de akkor magamat teszem szülővé, gondos ápolóvá és szakértővé kell válnom, hogy saját otthonomban nevelgethessem az elárvult szerencsétlent. 

A minap hatalmas vihar tombolt a környéken, s nem meglepő módon a reggeli körbesétámban egy barna színű – hazánkban ritkának számító – galambot láttam meg a citromfű bokor mellett. Éppen a bokrot simogattam meg, – imádom a levelek illatát – amikor ő megriadva arrébb ugrott, de nem repült el.

Sajnos Macs is velem sétált, így pillanatokon múlt a döntés: nyúlok érte, vagy elfordulok tőle. Nyúltam. Macs már ugrott is. Pár centi választotta el az ujjaimat a madárkától, aki láthatólag utolsó erejével rebbent fel a talajról, alig 20 centire, s szállt el egy közeli bokorra. Macs hoppon maradt, én rohantam, hogy lássam, ki meddig ért el. A madárka időt nyert, én pedig elvesztettem a szemem elől. Szerencsére Macs is. Milyen a sors. Pontosan aznap jelent meg a Miskolci Állatkert megosztásában az interneten, egy képes fiókamentő útmutató, amit itt is láthattok. Nem csupán arra kaptam ezzel választ, hogy tévesen rögzült bennem gyermekként a „ne nyúlj madárfiókához” szabály, hanem azt is megtudtam, hova és kihez fordulhatok kérdésért, segítségért.

Segítenek a közeli állatkert dolgozói, a természetvédelmi területek szakemberei, a madártani egyesület hozzáértői!

Tanyaközpont: kihalás és újraélesztés

Már olvashattátok tőlem ebben a sorozatban, mennyire sokszor agyalok a vidékmentés, a vidéki élet aktívabb megélésének kérdésén. Ha olyan kuriózum helyeken járunk, mint kocséri Kutyakaparó Csárda, vagy várakat, kastélyokat fedezünk fel az ország bármely pontján, mindig a sokrétű kihasználásról, a lehetőséghalmazokról gondolkodunk el párommal. Arra gondolok, amikor egy hely, egy helyszín nem pusztán egyfunkciós és csak van, létezik, hanem egy közösségi összefogás részeként akár egy teljes falu, város, régió sajátosságait kínálhatja összeszervezve, együttműködve az érdeklődő és nyitott turistáknak, látogatóknak.

Vannak remek példák, akár Szentendre egyik éttermére gondolunk, amelynek vezetője kis (reklámanyagnak is elsőrangú!) térképen ábrázolja a város eldugottabb és izgalmasabb sajátosságait (kiskocsma, kilátó), hogy egy ebéd utáni csavargásra és helyismeretre buzdítson. Akár az ozorai Pipó várában, ahol a kávézó asztalain, elvihető, színes grafikákkal erősített térképen, kistérségi látnivalókat mutatnak meg, szobrokról, templomokról, forrásokról, fürdőhelyről. Szóval így is lehet.

Van az a helyzet, amikor az ember visszaszerez valamit a természetnek már régen átadott területből, s megrendszabályozva az elburjánzott vidéket, újra értelmet ad az adott területnek. Ilyen helyen jártunk nemrég, Helvécia közelében, egy egykori tanyaközpontban. 

Az út alig járható földvályús, ami sokat sejtető hosszúságban, akácos és nyárfás erdőben vezet minket. Nem sejtettem, mire számítsak. Láttam már kipofozott tanyaépületeket, láttam jó pár félromos és teljesen hátrahagyott tanyát is, de tanyaközpontról fogalmam sem volt idáig. Amikor az autóból kiszállva egy sokkal világosabb területhez, de mégis hatalmas fákkal árnyékolt és részekre osztott helyre érkeztünk, tudtam, hogy valami különlegeset láthatok. Sok-sok kisebb-nagyobb épület sorakozott, bizonyára egykor tudatosan kijelölt helyekre építve egymástól. A kő, nád és a fa ma is gyönyörű összhangot teremt emberi és nővényi világ között. Lószerszámos építmény, földbe vájt pincék, lakóépületek, terménytárolók, szerszámos kamra… gyümölcsfák, tisztás, kitaposott út. 

Fotókon keresztül mesélem el, ami még „elmondható” egy ilyen jól szervezett és már félig elpusztult világról. Az előremutató részét nem fotóztuk le, mert tiszteletben akartuk hagyni az újraéledő világot. A legjobb állapotú épület mögött ugyanis takarosan megművelt veteményes, vízgyűjtő és – pusztán szezonálisan – mobil méhkaptárak jelezték, hogy az ember újraéleszti azt, ami egykor életet és élőhelyet adott. Az idő itt még visszafordítható, s úgy tűnik éltek is vele azok, akik közelebb vannak a földhöz, mint mi városlakók.

Abonyi Anita

http://nofejleszto.hu/

https://www.facebook.com/nofejleszto

 

 

fotók és írás: Anita

 

 

 

miNŐ vidék: Vidék és lelkiélet női szemmel 8. rész

1-7. részek ITT olvashatóak!

Megalázó munkakörön felülkerekedni az igazi

Nem voltam még abban a helyzetben, hogy rászoruljak mások munkaadó segítségére. Szerencsés vagyok? Lehet. Magam küzdöttem, saját célok és tanulmányok, gyakorlatok alapján mentem előre és kerestem a munkahelyeket. És mindig találtam olyat, amiből sokat tanulhattam, építkezhettem majd továbbléphettem nyugodt lelkiismerettel. Ahogyan már korábban írtam itt nektek, az állásinterjúkat is direkt csípem. Nem sikerült még sehol elvenni igazán a kedvemet. Bízom a tudásomban most is, ahogyan korábban is mindig. De vidéken az élet, az én szakmámban dolgozó lányoknak egyáltalán nem vidám. Bölcsész diplomával senki vagy. Írhattam volna nagybetűvel, de az már tényleg nagyzolás lenne. A munka vidéken vagy a föld, vagy a szolgáltató ipar, vagy a 3 műszakos szalagmunka körül mozoghat. Nőként, hangsúlyozom. A tanárok és eladók is kihalásos alapon működnek. Saját tapasztalat, tehát nyugodtan mondhatom: le vagyunk írva.

A fővárosból érkezve voltak halvány sejtéseim a saját munkakeresési anomáliáimmal kapcsolatban, de a másfél éves tehetetlen és dühös, majd kiábrándult keresgélés és visszautasítások, megválaszolatlan levelek messze felülmúlták a gondolataimat. Regisztrált munkanélküliként eljutottam arra a pontra, hogy szinte már örömmel vártam a közmunka(-szolgálat, by me) lehetőségek sorát, de túlképzett, 2 diplomásként utcát seperni nem küldtek el a munkaügyi központból. Protekció kell még ahhoz is, hogy valamilyen, szintemhez közeli helyre bejussak. Hát így történt, hogy végre eljutottam egy irodába, egy virágállványként funkcionáló asztal mellé dolgozni. Sem a kedves munkatársak, sem közvetlen főnököm nem tudott igazán mit kezdeni a jelenlétemmel, de ezen pár nap után felülkerekedtünk. Mivel napokig semmi hasznomat nem vették, s nekem is kínos volt napi 8 órában a plafont bámulni, a közvetlen kolléganőm megszánt és adott pár papírmunkát. Így kezdődött…

Hogy miként éli meg ezt a szánalmas, de közben lekötelezettként és megalázottként, fülét-farkát behúzva tartó közmuki, a nem létező munka (és fizetés) napjait? Az én receptem szerencsésen alakult. Köszönhetem magamnak, jellememnek, nyitottságomnak. Felemelt fejjel és nyitott aggyal vártam ki, mikor engednek közel magukhoz a közvetlen kollégáim, s mikor látják be, hogy a helyzet nem az ő, nem a főnököm, nem a cégvezetés hibája. A közmunka(szolgálat) egy szánalmas rendszer, ami álságos és látszathasznot termelő, statisztikahamisításra alkalmas, végtelenül kilátástalan mézesmadzag. Én mázlista vagyok, mert tudtam, hogy kell lennie kiútnak, és én csupán ideiglenesen vagyok részese ennek a kényszerhelyzetnek. Családom és párom támogat mindenben, de ezt a harcot magamnak kellett megvívnom. Pénzre volt szükségem és valamilyen emberi közelségre, hasznosság érzésre, az agyam nagyobb kihasználására. Hálás voltam, hogy kaptam ezt a lehetőséget és a legjobb szándékkal és hozzáállással szerettem volna teljesíteni, amit csak kell.

Barátnőket és remek főnököt, 2-3 segítő, kedves kollégát ismerhettem meg a cégnél, ahol végül 9 hónapig dolgozhattam. Helyettesítő feladatokat és néhány szakmámba illő, kihívást is jelentő munkát végezhettem. Sokkal szebben alakult minden, mint ahogyan az első napokban várni lehetett. Persze – ahogyan írtam fentebb is – rajtam és a szerencsén is múlt. A közvetlen kolléganőmmel hamar összehaverkodtunk, pedig nem sok dologban gondolkodunk hasonlóan. Mégis, az ő barátsága (azóta is) az egyik legfontosabb élményem ebben, a számomra idegen kisvárosban. Amikor már egyenrangú partnerként kezeltek, számomra fontosabb kollégák, úgy éreztem, hogy megnyertem, amit megnyerhettem. Vesztesként indultam és barátokkal, s egy, számomra teljesen ismeretlen szakterület pár alapfogalmának ismeretével fejezhettem be a pályafutásomat. Felülkerekedtem a rendszer biztosította kereteken, s ez akkora nyeremény volt, amit leírni sem tudok. Persze nem ment volna a bizakodásom, a főnököm és azok a jófej kollégák segítsége nélkül, akik partnerként kezeltek, amikor már belátták, hogy ők sem veszthetnek semmit ezzel a felállással. Sőt.

Állatkerti töltekezés

Nyíregyháza lakossága nagyot kaszálhat ebből a hatalmas állatparkból. És de jó nekik! Ketrecek és négyzetméterre aprónak tűnő kifutók ide vagy oda, állatkertre szükség van, volt, lesz. A puha, az extrém, a vízi, a sivatagi, az esőerdei és a méretes, vagy apró jószágok olyan hatalmas töltekezés-élményt adnak, bárhol is járok az országban, a világban, hogy számomra kihagyhatatlan programok minden évben. Ha újra gyerek lennék, – na és az állatkertekben végre újra az lehetek – majom és maki gondozó álmokat szövögetnék. Felnőttként csak az esőerdők védelméért küzdhetek a magam módján. De az nem ugyanaz. 

Visszatérve Nyíregyházára és a Sóstói Állatparkra, egy szürke napon bejártuk ismét a park kisebb-nagyobb zugát. Szívem-lelkem pár napra újra feltöltődött a makik, a fókák, a fánik, az orangutánok, a zsiráfok és a cápák közelségével. 

Valamelyest megérezhetjük itt, mekkora élmény lehet a bátor táboros gyerkőcöknek egy állatterápiás program, egy lovaglás, egy állatsimogató. Minden és mindenki, ami és aki, ezeket a puha lényeket közelebb hozza hozzánk emberekhez egy nagy tudós, nagy esély. Jobbak és többek leszünk általuk és velük. Szükség van rájuk, mint a mindennapi kenyérre.

Most mondja meg valaki, hogyan lehet ezeket a fura lényeket nem szeretni?! 

Baj van? Süss és egyél!

Egyszerű szabály: ha gond van, ha rossz a kedved, be kell tolnod pár túró rudit, vagy sütni kell valami édességet. Garantált a siker! 

Azért dobom be nektek a tejfölös-babapiskótás receptemet, mert évek óta Ő a nagy favorit minden körben. Nincs sütögetés, nincs drága alapanyag, nincs sok meló. S szinte azonnal ehető is a végeredmény. (ínyencek nyugodtan várják csak ki azt az 1-2 órát, amíg a hűtőben a krémes massza átitatja az összes réteg piskótát) És nem lesz tejföl ízű, higgyétek el, tényleg!

Tehát a lényeg: szerezz be 3 kis pohár tejfölt, 2 kanál házi lekvárt, 1 kanál kakaóport, 1-2 kanál cukrot és 1-2 csomag babapiskótát. Bármilyen sütőformában elkészíthető, én a csattal nyitható, fém tortaformát szeretem. Tegyél egy sor piskótát alulra, majd egy pohár tejfölt keverj össze a cukorral. Ez az első sor krém. Mehet a piskótára, ne teketóriázz semmivel. Jön az újabb sor piskóta, amire jöhet a kakaóporral összekevert pohárnyi tejfölkrém. Utolsó sor piskóta jön most, amire a lekváros tejfölt kenjük rá. Télen jöhet a gyümölcskonzerv a süti tetejére, nyáron friss gyümölcsökkel díszítheted, ha arra vágysz.

Egyetek, had nőjön…! Jó étvágyat!

A következő részben újra megízleljük a természet ajándékait, s elhatározom, hogy mi is lesz az én utam a jövőben. A saját világomat tényleg megváltom.

Abonyi Anita

http://nofejleszto.hu/

https://www.facebook.com/nofejleszto

 

 

fotók és írás: Anita