miNŐ vidék: Vidék és lelkiélet női szemmel 2.rész

Anita és a magam nevében is köszönöm szépen, hogy ilyen sokan olvastátok az első részt (aki még nem tette, vagy újraolvasná, ITT eléri). Nos, ahogy ígérve lett, itt a folytatás, melyben Anita ír a magányról, egy barátról, de megmutatja kreatív oldalát is. Továbbá szappan és egy gyors desszert ennek a résznek a plusz velejárója :-)

Menekülés a magány elől nyitott szemmel

Üres a lakás, kint zuhog a hó. Egyedül érzem magam. Furcsa ez a decemberi költözés. A páromnak év végi hajrá, miközben még csak ismerkedik a teendőkkel és kollégákkal. Persze máris karácsonyi céges bulikra kapott meghívást. Én meg itt ülök a nagy magányomban és agyalok. Soha nem éreztem magam egyedül igazán. Nem vagyok az az unatkozós típus. Mivel kiskoromban is a könyv volt a legjobb barátom, most is hozzá fordulok. Rejtő Jenőt olvasok és Agatha Christie-t. Könnyűre és szórakoztatóra vágyom. A recept bevált.

Aztán rá kell jönnöm arra is, hogy mekkora terület is tartozik az új otthonunkhoz. Van tér, van bokor, fa és itt-ott szakadt drótkerítésrész. De ami a legjobb, hogy a hirtelen jött hóesésben lapátolhatok. A melegítőruha is elég lenne, akkora terepen tolom és kaparom a letapadt havat. Közben élvezem a friss, harapós levegőt. A testmozgás és a szabad levegő csupa jó gondolatot elindít bennem. 

Miért is van az, hogy az emberek olyan sokszor érzik magányosnak magukat? Nem nagy kunszt pedig saját magunkat elszórakoztatni és élni, élvezni az élet szabad óráit, pillanatait. Ma már az internet is megadja számunkra a virtuális társainkkal való kapcsolattartást, beszélgethetünk ingyen órákat, sőt okosabbnál okosabb, kreativitást fejlesztő ötletet találhatunk. Ez a fajta önző világ valójában ki van éhezve a társas aktivitásra. Ha máshogy nem is, legalább írásban, kommentben, fórumon való visszajelzések formájában. Nem magamnak takarítok, nem magamnak főzök, nem azért osztom meg a karácsonyi képeslapot a facebookon, hogy egyedüllétemet igazoljam. Vágyom a visszajelzésre és mások szeretetére, elfogadására. Igen, akkor rossz érzés egyedül lenni, ha már a teljes ötlettelenség, a teljes érdektelenség lesz rajtunk úrrá. Nem merünk szembenézni saját gondolatainkkal, saját belső indíttatásainkkal, tehetetlenséget élünk át és sikertelenséget, amiért éppen akkor és ott nem vagyunk társas közegben. Más pedig nem segíthet ezen, csak mi magunk. Mi vagyunk felelősek a saját gondolatainkért és vágyainkért, tetteinkért és élményeinkért, örömünkért és vállalt bánatunkért. Hát tessék akkor kizökkenni kicsit az önsajnálatból, aztán belevágni valami szórakoztatóba és időkitöltő tevékenységbe!

Nekem az első pár nap idegenben nagyon sokat adott. Utólag jöttem rá, milyen remek, hogy újra többet olvashatok, szabadon tehetek-vehetek a lakásban, hogy akkor főzök és azt, ami nekem tetszik, sőt, alhatok, tévézhetek és netezhetek órákat, senki nem szól rám, miért így és ezt teszem. Egyedül lenni akár órákra, akár napokra olyan felszabadító élmény, olyan önismereti tréning időszak, amiből igazán sokat tanulhatunk. Bárcsak ne mástól várnák oly sokan a segítséget, a megoldásokat! Nem is értem…

Megjelent az első barát

A nagy terepbejárások és hótakarítás közepette észre sem vettem, hogy rám sötétedett. Igyekeztem vissza a kapuhoz, amikor megjelent Macs. Hangosan és egyértelműen jelezte, hogy dolgom lesz vele. Soha nem volt se kutyám, se macskám, de egy pillanatra sem gondolkodtam azon, hogy ennek a gyönyörű, fekete-fehér foltos macskának a lakásban a helye. Legalábbis közös megegyezésünk alapján és a felállított szabályok szerint. Macs sokat beszélt és nem volt igazán éhes. 

Nem volt szívszorítóan sovány, sőt kifejezetten magabiztosan mozgott az emberek között. Négy nap múlva rájöttünk, hogy csupán társaságra vágyott és éppen akkor mi voltunk a kiválasztott partnerek ehhez. Idevalósi lehet, a környéken született, de a gazdája a mai napig nem jelentkezett érte. Nálunk pedig házon belül nem maradhatott sokáig, mert nem terveztünk egyelőre egy állattal együtt élni. A barátság azonban egyértelműen kölcsönös volt. A napirend gyorsan kialakult. Ő jött utánam, beszélt és aludt a hasamon, vagy az általa kiválasztott kanapén. Ha valahova nem engedtem felmászni, vagy belépni, csak tapsolnom kellett, s máris kihátrált. Tudta és elfogadta a határokat. Én kora reggelente kiengedtem a házból, hogy kint végezze el a dolgát, majd szaladt vissza velem a melegbe. Végül a párom egyik közelben lakó munkatársa fogadta be házi áldásként ezt a kis értelmes dögöt, mivel hozzá is behízelegte magát egyik nap. Azóta sem bánom azt a pár hetes megosztott életet. Ő úgy jött és ment el, ahogyan egy macskától az elvárható. Néha ma is találkozunk. Sokkal bizalmatlanabb velem, de ha éppen unatkozik és úri kedve úgy diktálja, örömmel dumál hozzám, amíg kint tevékenykedem a kertben. Én meg így szeretem, és így fogadtam el őt. Az első itteni kis barátunkat, aki osztozott velem a magányosabb napjaimban. 

Bezártságban jön meg az ihlet

A télnek volt még két számomra igazán fontos előnye. Egy: imádom a világosságot és frissességet hozó havat, és ezt megadta nekem az a tél. (általában nem fukarkodik velem e téren a természet, de az ország- és külföldjáró vérem tesz is róla, hogy előbb-utóbb belefussak a vágyott képbe és érzésbe) Kettő: a lakásba hosszabb időre bezárva duplán kell kreatívnak lenni. 

Ilyenkor sütök és valamit újítok. A citromkrém elsőre is sikeres édesség, és olyannyira egyszerű, hogy a kudarc kizárt. Merem ajánlani gyerekeseknek és megrögzött antitálentumoknak is. Tojásfehérje vagy habtejszín, tejföl, cukor (én vagy gyümölcscukrot, vagy nádcukrot használok), pár szem babapiskóta és citrom a hozzávaló. A hab felverése és minden egyéb összetevő összekeverése után kész is a krémünk, amiből pohárba, vagy kompótos tálakba rétegeket pakolunk: egy sor krém, egy sor piskóta. Nevezhetjük a magyar tiramisunak is, a lényeg, hogy olcsóbb és ugyanolyan finom, örömmel ajánlom bárkinek, aki édesszájú. Érdemes 1-2 órára hűtőbe tenni a kész cuccot, hogy a piskóta is átvegye az ízeket. Gombóc Artúréknak csokireszelék is dukál a tetejére, de mivel citrom héjával és levével ízesítettük a krémet a citromkarika sem rossz választás a díszítésnél. Vegyétek egyétek!

Ha pedig egyszer beindul nálam a kreatívkodás én nem állítom le az agyam. Még Pesten kattantunk rá a szappankészítésre, aminek az amatőr és legegyszerűbb verziójánál azóta is kitartunk. Valamilyen zsiradék/olaj, színesítő és szagosító anyagok, kis nátrium-hidroxid (lúg, nekünk is a boltban termett) és víz az összetevő, ennyi az egész. Jó, nem árt még hozzá egy megbízható összetevő-kiszámító táblázat és egy botmixer sem. Táblázatért kattints ide, közkincs a neten a sok hasznos infó mellett: http://hazikence.hu/szappanrecept-kalkulator Direkt nem magyarázom el a hogyant, mert ebben a játékban pont az a jó, ha magad kísérletezel az anyagokkal. De a siker garantált! Egy jó tanács, amit a fenti oldalon is leírnak: a lúg baromira felmelegszik, így egy zárt befőttesüvegben olvaszd fel, miközben a mosogatóban áll a hideg víz, és te abban hűtöd az üveget. A felolvasztott lúgnak a gőze mérgező, így lehetőleg ne a kiöntéskor mélyítsd el a belégzési technikádat! 

Olvass utána és nézz körül a spájzodban fűszerek, gyógynövények, kávé, tea, kakaó, vagy bármi izgalmas színű, illatú, ízű alapanyagnak való között. Én csináltam már kávésat (jó dörzsis szappan lesz, halál a narancsbőrre!!!), levendulavirágosat, citromhéjjal és citromfűvel „ízesítettet”, a többire nem emlékszem… Egy biztos, ha erős és hosszan tartó illatot is szeretnél, 100 % bio illóolajjal tudod feltuningolni az összekeverendő masszát. A mindenféle kétes eredetű, nem bio illóolaj allergizáló hatású lehet, szerintem ne ezen spórolj! 

Apropó házilag elkészíthető kencék és olajak: amióta itt élek, távol a fővárostól… (megint egy apropó, láttátok az Út a vadonba - Into the wild című Sean Penn rendezésű filmet?? Tessék megnézni és zsebkendőt bekészíteni!) Tehát itt vidéken élve olyan ihlet szállt meg, hogy az agyam és lelkem is szárnyal. Vétek nem kihasználni a saját gyártmányú kencék és egyéb örömet is okozó felszerelések elkészítését, utánajárni a hogyanoknak és megtanulni az alapanyagok végtelen sorát. Jövök még ilyen hasznos és élvezetes témákkal, de most irány a szoba és egy jó regény.

A következő részben utazunk egy kicsit, és reményteljes álláskeresésbe kezdek. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy kudarcos sztori lesz.

Abonyi Anita 

http://nofejleszto.hu/
https://www.facebook.com/nofejleszto

fotók: Anita

miNŐ vidék: Vidék és lelkiélet női szemmel

Budapestről vidékre kerülni. De sokan megtették már ezt a lépést. Kényszerből vagy próbaszerencse alapon, ki-ki máshogy. Természetesen mindenki máshogy éli meg, egy biztos lelkileg vagy szárnyal az ember, vagy nem. Új sorozattal jelentkezek, de nem én írom, hanem Anita. Címe miNŐ vidék. Saját történetén keresztül mutatja be vidéki életét és lelki útját. A Hungarian Provence blogot főleg nők olvassák, elsősorban nekik szól ez az új sorozat, de egyre több a férfi betekintő is az oldalra. Ha Ők szintén elolvassák az külön öröm.

Kiégés, kilátástalanság egy szikrányi reménysugárral

Szeretem a fővárost, Budapestet. Szeretem, mert ott élnek a barátaim, ott minden reggel szembe jön velem egy izgalmas arc, egy külföldi, egy kis egzotikum, minden nap más programom lehet, és kiolvashatok tömegközlekedve egy fél könyvet. Inspirál minden, ami friss nagyvárosi. Ma már 2 éve vidéken élek. És minden megváltozott. Női szemüvegemen keresztül a vidéki és lelkiéletem megtisztulásáról, és a sokszor meglepő fejlődés hatásairól kéthetente olvashattok itt a Hungarian Provence blogon.

Minden két hét alatt lezajlott. Szabadúszó újságíróként valóban szabadon éltem és dolgoztam. A párom azonban éppen döglődött a munkahelyén. Semmi kihívás, semmi mozgástér, semmi perspektíva. Tulajdonképpen kiégett. Mentális kimerültség, érzelmi nihil, célok elvesztése, sikertelenség érzése és reménytelenség. Erre tökéletesen rájátszott a munkahelyi légkör és vezetés kicserélődése is. Egyértelmű volt, hogy számára a változás bármely formája új életerőt és energiát adhatna. De nem volt ötlete, sem reménye az újra. Ilyen kiégett helyzetben nincsenek világossággal kecsegtető alagutak, csak a sötét gödör van, ami egyre szűkebb és nyomasztóbb. Kívülről pedig nem tudsz segíteni. Én programokat és a saját terveimet szövögettem, amivel igyekeztem felkelteni az ő lelkesedését is, nem sok sikerrel. Kivéve amikor egy új trüffel-receptre leltem kedvenc gasztroblogomon, Pufinnál.(http://csakapuffin.cafeblog.hu/) Na a pihe-puha édesség endorfinfakasztó sikere egy fél napig is elfeledtetett gondot és bajt...

 Budapest.

Ami az egyiknek lehetőség, a másiknak hirtelen halál

A párom apró csillogással a szemében lépett be albérletünk ajtaján egy hűvös novemberi napon. Másnap utazik Kecskemétre, mert egy régi barátja munkát ajánlott. Szakmájában ezernyi kihívással, gonddal és szépséggel teli teendők sora villant fel benne, miközben mesélte nekem, mire számíthat, ha megegyeznek másnap. Előttem pedig elsötétedett a kép. Arra emlékszem, hogy bontottunk egy sört párom hirtelen jött lelkesedésére. Én szopogattam és ízlelgettem a gondolatot, hogy örülnöm kéne, mert egy vágya teljesülhet végre annak az embernek, akit szeretek. De nem esett jól. Sem az ötlet, sem a tudat. Nem a lelkesítő, érzelemgazdag és kreatív jobb agyféltekém kapcsolt be, hanem a bal, a racionális és földhözragadt, az egós. Tudtam, hogy számára mindez a nagybetűs ESÉLY. És tudtam, számomra valami meghal majd, ha…

Megbeszéltük, hogy felhív a találkozójuk után és beszámol rögtön telefonon a tényekről és lehetőségekről. Nem hívott, így már tudtam, hogy döntött. Zörrent a kulcs a zárban és belépett egy félmosollyal az arcán. Bűntudata volt és kereste a szavakat. Kereste egész úton, hogyan is mondja el nekem, hogyan is tud szembesíteni engem azzal, ami számára hallelúja érzés, nekem pedig lemondás mindenről, amit eddig szerettem. Pontosan érezte és tudta, mit érzek, mit szeretek, mitől vagyok olyan, amilyen.

Szembenézni az önző egómmal

A párom már akkor is ismert jól, érzéseim az arcomon, nincs megjátszás és titkolózás, nincsenek kimondatlan játszmák és trükközések. Tiszta kapcsolatunk volt az első perctől kezdve. Érett emberekként kezdtünk bele, s felszabadító érzés volt megélni a természetesség ezen megnyilvánulását. És mégis, most itt volt előttünk az első olyan pillanat, amikor nem lehettünk őszinték egymáshoz, mert azonnal megöltük volna a másik lelkének egy részét. A reményt, ami a legfontosabb.

Két hét alatt lezajlott a költözés és a szervezkedés. Praktikusan álltam minden mozzanathoz, talán még élveztem is olykor a teendők sűrű folyamát. Minden simán ment.

Baráti találkozókat szerveztem, ahol szigorúan nem búcsúzkodni, hanem csak inni és sajnálni akartam magam. Mindenki biztatott és csak kevesen engedték meg maguknak az őszinte sajnálat és szánalom egy-egy félmondatát… „Te mihez kezdesz majd ott?!” „Az is város, nem a világ vége, Pest csak egy óra.” „Majd skype-on tartjuk a kapcsolatot.”  „Tök jó, hiszen kétévente ott a KAFF (Kecskeméti Animációs Filmfesztivál http://kaff.hu/), amit te úgy szeretsz, helyben leszel legalább!”

Hát nem mondom, sanyarú és szánalmas visszagondolni erre. De koccintottunk és ittunk, amíg el nem hittem mindent, minden szépet és ígéreteset, amit a vidéki kisváros tartogathatott számomra. Összeírtam a nagyvállalatokat, ahova majd önéletrajzot adok be, és mivel német kolónia telepedett az autóipai beruházások végett a helyszínre, máris a nyelvtanuláson kattogott az agyam.

A lelkem és az érzelmeim minden nap hullámvasutaztak. Őszintén keseregtem, önsajnáltam és azt hittem vége a világnak. Régi évfolyamtársam, akit a helyi médiában megkerestem semmi jóval nem kecsegtetett, de persze küldtem életrajzot, prezit magamról és szakmai referenciát… azóta sem hallottam felőle, csak a helyi média leépítéséről, a lapot készítő nyomda megszűnéséről.

Nem indult jól. Én „nem ide jöttem, nem ezt akartam”, nem én választottam…

Új évszak kezdődött

Két éve csak a télre emlékeztem. Decemberi költözés, ridegség, beton és halottnak ható jegenye nyárfák fogadtak egy üres, de tágas lakás közelében. Nem láttam mást, mint kurvák szegélyezte, kátyúkkal teletűzdelt utakat. Fekete volt minden bennem, és csak párom félszeg mosolya adott erőt a következő napokhoz.

Ő teljes gőzzel munkába állt, én pedig forró gyümölcsteákkal tuningolt immunrendszerrel, kiéhezve vártam, mit mesél és mihez szólhatok hozzá. Biztattam és lelkesítettem, mosolyogva támogatni akartam, mert hittem, hogy a szaktudása és képességei erre a munkára predesztinálják. Megérdemelte ezt a lehetőséget, sőt képes volt az új kihívások kreatív megoldására. Hittem benne, és Ő hálás volt minden hasznos meglátásért, támogató ötletért és szóért. Én pedig hálás voltam Neki, hogy megosztja velem a problémákat, a szakmai tudásának egy piciny részét, s ezzel elfelejtem végre, miért is vagyok úgy elveszve ebben a vidéki nagy ismeretlenben.

 Kecskemét.

Most, két éve költöztünk ide. Hideg van, de már süt a Nap.

Kipróbáltam magam két munkahelyen, tanultam nyelvet és harcoltam a bürokráciával, új, helyi barátaim lettek, gyakrabban utazom és szippantom a vidék frissességét, értékelem a helyi termékeket, kóbor fácánokat zargatok, gyógynövényeket tanulok és gyűjtök, és számos új szakmát, hobbit találtam meg magamnak.

A szerelem pedig még erősebb, mint az első időszakban.

A vidéki és lelki életem rögös pályájának folytatása két hét múlva következik, benne magányról, félelmekről és az első bizalmas barátunkról.

Abonyi Anita

http://nofejleszto.hu/

https://www.facebook.com/nofejleszto

 (fotók: pixabay.com és pinterest.com)

Levendula, kalap, nőieség

Verona, aki rendszeres olvasóm szabadidejében szívesen fotóz, főleg a szabadban. Tavaly például napraforgós képeket láthattunk Tőle itt a blogon. Ő és barátnői igyekeznek mindig kreatív képeket is készíteni maguk és mások kedvére.

 Az elmúlt hetekben Veronáék levendulamezőn és aratáson jártak Palics és Szabadka környékén. Gyönyörű képeket kaptunk:

Szép hétvégét kívánok!

Levendulás nagymama. 

©CLAELIA PIGEAUD, Fête du Costume , Arles, 2013

f:
https://www.facebook.com/claelia.pigeaud

 

Stílusos átváltozás, Te és egy játék

Ilyen még nem volt itt a blogon. De egyszer mindennek eljön az ideje, nem igaz? Sok hölgy olvassa az oldalt, és egyre több férfi is. Így ez a játék mindenkinek szól, a férfiaknak azért, hogy meglepjék szeretett hölgyeiket, a nőknek pedig azért, hogy kipróbálhassák magukat. Legutóbb az EVAM a tihanyi levendulamezőn fotózott. Gyönyörű stílusos átváltoztatás az Ő szakmájuk. Abszolút illenek a bloghoz. Nézzük meg mit üzent Nektek Mónáth Éva stylist, az EVAM tulajdonosa.

 Átváltozás fotók az EVAM-tól, előtte-utána.

„Kedves Hungarian Provence olvasók!

A fotózások legfőképpen nem csak a fényképekről szólnak. Izgalmas előkészületekkel járnak, mint ruha, ékszerválogatás, közösen találjuk ki melyik az egyéniségednek legmegfelelőbb, majd kezdődik az elmélet és a gyakorlat.

Ez egy önbizalom építő tréning is azoknak, akik még soha nem voltak ilyenen, de titkos vágyuk teljesülhet, hogy ők is megmutathatják vagy emlékül adhatják nőiességük egy darabját másként, mint ahogy a hétköznapokban megjelennek. Itt a Tiétek a főszerep, megörökítem, majd utána közösen kiválasztjuk a legjobb képeket, amik retusálásra kerülnek.” 

 Az EVAM:

Átgondoljuk, megtervezzük, kiválasztjuk, beszerezzük, előkészítjük, felpróbáljuk, Rád igazítjuk, összehangoljuk és - végül, de nem utolsósorban - megörökítjük. Mindezt együtt, Veled.

És hogy mi lesz a végeredmény? Te magad. Csak egy sokkal magabiztosabb, sugárzó, kiegyensúlyozottabb kiadásban.

Nemtől, kortól, testalkattól, foglalkozástól függetlenül mindannyiunk életében fontos szerepet játszik a megjelenés. Azt viszont csak kevesen tartják szem előtt, hogy a jó megjelenés alapja a harmónia, külsőnk összhangja személyiségünkkel. Mit sem ér egy jónak tűnő öltözködési stílus, divatos színvilág, smink vagy frizura akkor, ha köszönőviszonyban sincs az egyéniségünkkel.

„A stílus az egyik módja annak, hogy elmondd ki vagy, anélkül, hogy megszólalnál.” (Rachel Zoe)

Üdvözlünk az EVAM világában! Változz velünk Te is! :)

http://www.evam.hu/

https://www.facebook.com/evam.hu

Éva felajánlása egy kupon egy átváltozáshoz.  

A kupon tartalma:

    1 szett ruha

    Smink

    Kiegészítők ( sálak, kendők, bizsuk)

    30- 40 darab nyers kép

    3 darab fotó retusálva

    A fotózás időtartama: 1,5 óra

    Ára: 19.900 Ft

Felhasználható szeptember végéig Budapesten vagy a Balaton déli partján, akár szabadtéri fotózásra is, előzetes egyeztetés alapján. Kérjük, csak olyanok jelentkezzenek a játékra, akik vagy helybeliek, vagy el tudnak menni a helyszínre (vállalva ezzel az utazást). 

A játék július 4-17. tart. 

KÉRDÉSÜNK roppant egyszerű. Ki az EVAM stylistja és tulajdonosa? 

A válaszokat a provence@citromail.hu  email címre várjuk teljes neveddel együtt. A tárgy: átváltozás legyen.

(Egy ember csak egyszer játszhat. A random.org-al sorsolunk.)

https://www.facebook.com/evam.hu

Érdemes követni az EVAM Facebook oldalát a friss képekért és hírekért. A kérdésre a választ akár itt is megtalálhatod. 

A JÁTÉKUNK lejárt.

Nyerteseink:

EVAM átváltozást nyerte: Gubacsi Rita.

EdVinoban a portréfotózást nyerte: Fodor Szilvia.

Gratulálunk! :-)

+1 extra felajánlás még Évától:

A legtöbb megosztó között még egy portréfotózást is kisorsolunk (időtartalom: 35 perc, 10 db kép, 1 db retus fotó), mely a budapesti provence-i hangulatú EdVino borbár és fotóstúdióban kerül megrendezésre.

Íme egy portréfotó, mely az EdVino-ban készült. 

Az EdVino Facebook oldalát itt találjátok. Kérünk Titeket, ha megosszátok az oldalt azt jelezzétek is nekünk. Keressétek ugyanezt az EdVino-s Facebook fotót a Hungarian Provence blogon. Oda lehet írni megjegyzést.

(Egy ember csak egyszer játszhat. A random.org-al sorsolunk.) 

A változtatás jogát fenntartjuk.