****************************** Vidéken is élhet stílusosan az ember. ******************************
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kirándulás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kirándulás. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. július 25., csütörtök

Nyári Marseille (Cili újabb fotói)



Nem is olyan rég, július elején Cili Hungarian Provence tudósítónak állt és a marseille-i levendulamezőkről hozott nekünk beszámolót képekkel. 


Természetesen van még Cilinek marseille-i fotója nem is egy.Lássuk milyen képeket lőtt még aznap, persze a kikötő és környéke, no meg a Notre Dame de la Garde neobizánci stílusú székesegyház sem maradhatott ki. A város felé magasodva az épületből gyönyörű a kilátás.

Emlékszem, mikor mi ott jártunk anno, akkor is meleg volt. De amikor beléptünk a székesegyházba, akkor ez az érzés megszázszorozódott, ugyanis bent töméntelen mennyiségű égő gyertya ontotta még jobban a meleget.
























képek: Cili


2013. április 16., kedd

Stanjel: a szlovén karsztvidék éke



Szlovénia karsztvidéken 363 méterrel a tengerszint felett, közel az olasz határhoz fekszik Stanjel falucska. Igazi kis ékszerdoboz, melyet az ember kíváncsian fedez fel, főleg, ha nem is volt az úticél listáján, de nagyon ajánlják neki. ... Mesélő kőfalak, kőházak, szűk utcák, romok, felújított falurész, gyönyörű kilátás... ez várt ránk egy régi várfal mögött.


Stanjel fő látványossága a vár felújított része és romjai, továbbá a templom. De érdemes időt szánni a várban lévő szűk utcák bebarangolására is. Az lakosok száma mindössze 304 fő.


Mikor mi ott jártunk, tavaly, akkor csend és nyugalom honolt. Turisták alig voltak. Stanjel régi részének felfedezéseshez meg pont ez kell. 



Az uralkodó Bora szél miatt a régi kerámia tetőcserepeket kövekkel súlyozzák le, de van, hogy ez sem segít. 


A várfal egy része megmaradt, a szűk utcák egy része lepusztult, a második világháború során súlyos találatok érték.  


Helyi termelők portékái. Sok füge terem a kedvező éghajlat miatt.

A vár egy részét felújították, terveben van a többi része is. 







Kellemes itt sétálgatni a kőfalak között, de az embernek vegyes érzései támadnak, főleg, amikor a falu lepusztult részét látja.



Egy amúgy is romos házrész, melyet még a vihar is megtépázott. 




 A várnegyed szűk utcáiban lakik még pár helybeli. A másik érdekesség amivel találkozhatunk: kőfaragók, kőfestők, akik szintén a portékáikat árulják.



Majdnem minden utcasarkon és kis téren kutakat találunk, hisz a lakosok itt már a középkorban is ivóvízhiánnyal küzdöttek. 








Fotók: Krisztina /Madame Provence

Írásos engedélykéréssel másolható!


2012. október 10., szerda

Barlangvár és barlangrendszer: DNY-szlovéniai kalandok




A predjamai vár

A prospektus is azt írta róla, hogy a világon az egyetlen sziklafalba épített vár és kihagyhatatlan. A XIII.-XVI. századok között épült, illetve érte el végleges formáját. 1570-ben került a Kobenzl család birtokába, ekkor kapott a vár külseje reneszánsz stílust. Sőt a vár falán is a család címere látható. 




Fantasztikus látvány fogadott minket. A vár többszintes, és teljesen bejárható. Igaz berendezési tárgyai és kellékei igen szegényesek, de kárpótol a barangolás és a látvány. 















A felújított függőhíd, mely  a legfelső sziklavájatba visz, ahol gyönyörű a kilátás.


A vár alatt mi más húzódhatna, mint egy 6km-es barlangrendszer.


**
Skocjan barlang

Maradva a barlangoknál, ellátogattunk még a Predjama-tól nem messze fekvő Skocjan barlangba.  Szlovéniának két híres és ismert (UNESCO Világörökség) barlangja van: a Postojna és a Skocjan. Postojna kicsit felkapottabb, így mi az utóbbit választottuk.

A barlang karszttanulmányozásra kiváló, de mindenki megtalálja benne az élvezni valót.

A barlang alatt és alján a Reka folyó található. A túra kb. másfél -két órás. Ez alatt kb. másfél-két km tettünk meg. Szintkülönbség elég sok van, a legmélyebb az 144 m. 

Befelé és lefelé nem is volt gondom.


A turistaközpontja remekül kialakított. 

 

A képen cseppkövek orgona alakban. 

(Pár belső kép,nem túl jó minőségben. Elnézést.)
 

 A legnagyobb függőhíd, volt aki élvezte rajta az átmenetelt,volt aki nem.








Visszafelé kb. 150 lépcső vezetett kiépített ösvényen vissza a felszínre. Na itt kezdődtek a gondjaim. De megcsináltam és Mr. Provence végig mellettem volt.

(A lift éppen nem működött, és ez nem vicc.)  



A sok gyaloglás után jóleső ebédet választottunk, jó áron. Neve: turista menü. Leves, főétel és desszert, mindezt a kiépített turista központban. 


Bejártuk a  régi falut is, ami elég kihalt volt és lepusztult.
 

Az új falu rész alatt a barlang, ahol voltunk. 






Végül egy kis kiállítást néztünk meg. 












fotók: Madame Provence

Ne másold őket!