Csibék

Belevágunk.
Megérkeztek házunk új lakói.-)
Megy a csipcsirip rendesen.

Életképek a házunk tájáról

Micsoda hosszú hétvége volt.

Napsütés 30 fok. Barátok, kirándulás, főzés, kis munka, pihenés. Pár életkép.

Szépen nő a fű a zöld tetős kutyaól tetején.

Kutya jó élet. :-)

A kutyaól hátulról. 

Délutáni filmezéshez szendvics és limonádé. Újabban nem használunk majonézt, inkább tejföllel kentem meg ezt a szendvicset is. Sonka, sajt, rukkola, paradicsom, retek. 

Hangulat.

Valami készül nálunk, lehet köze van a kakashoz? :-)

Mert a levendula mindig kell. :-)

Május 1. a Zsolnay negyedben Pécsett. 

Levendulát ültettünk

tegnap este Mr. Provence-al a teraszon. 

Még Ő hozta múltkor ezeket a fa teknőket (padláson találta), melyeket gondosan lekezelt és lyukakat furt bele (a víznek). Tegnap este végre volt időnk és sikerült elültetnünk őket. Most fognak nyílni (pár virág azért van), de már olyan illata van a palántának, hogy ihaj.

Karolina olvasóm szerint pedig Mr. Provence cukker.-)

Jó volt gyönyörködni utána a levendulákban. Egyszer lesz nagy bokrom is, csak most a Fürge kutya miatt nem lehet, sajnos.



Levendulás komód

Ideértem a másik komód képeivel is. Itt is a komód tetőn tárgyak helyeződtek át. Most  így tetszik. Íme:

Kedvenc tárgyaim: szárított levendula csokor, monogrammos levendula zsák törtfehér színben, ősrégi rádió, régi fotók saját készítéső kő tartón, és egy szépséges üveg gyertyatartó.

Levendula. Mindig, mindig, mindig.

Szeretem a régi fotók hangulatát és, hogy megette őket az idő foga.



Kő kövön-fényképtartó II. s.k. / Rocks, rocks- photo holder II. DIY

Ismétlés. Emlékeztek még erre a posztra?

http://hungarianprovence.blogspot.com/2010/07/ko-kovon-fenykep-tarto-rocks-rocks.html

NA, én is csináltam egy ilyesmi fényképtartót.Kb. 5 percbe sem telt. Kimentem az udvarra, fogtam egy kisebb követ a kertből. Majd egy kis drót, aztán tekerés, csavarás és a fotó. Na meg a kihelyezés a komódra. Ennyi.A kép saját fotó, még édesanyám is rajta van.

Az új kincseim / My new treasures

Na akkor kezdjünk neki. Mesélek Nektek.

Ezen a képen nem az ajtót kell nézni, hanem a kis narancshéj szívet. A szívet a párom készítette for me, még idén év elején.

A narancshéjból szívet formázott pogácsaszaggatóval és még frissen összevarrta őket de hagyott egy kis likat és kitöltötte zsepivel. Majd azt is bevarrta. Ez a kis szívecske utána szépen kiszáradt. (Mindezt egy film közben csinálta.)

Azóta ez a szív az álltalunk felújított konyhaszekrényen lóg az ajtóban. Imádom. .... de a konyahszekrényt is. Mi antikoltuk meg még anno.

Ezt a különös üveget májusban szereztük be. Egy kirakodós kézműves vásárban találtunk rá. Egy árus aki üvegből készít ékszereket (meg kerámiákat is), ő készít ilyen érdekes üveget is. Ezt a borosüveget berakja a kemencébe a kerámiák után az ezer mittudomén hány fokba és ezután az üveg formázható lesz. Ebből egy tálca készült, kis kínálótálca.

Szülinapi ajándék (ez még). A párom lepett meg vele.

Ez egy régi öreg kerámia tetőcserép. Egy Balaton felvidéki kézműves hölgy készíti ezeket.

Megantikolja a cserepet és az adott mintát belevágja valahogy. Én a francia liliomot kértem. Szeretem ezt a szimbólumot.

Érdekesség, hogy a cserép 3 helyen is a töréseknél rozsdás szeggel van összekapcsolva. Ez még antikosabbá teszi.

Hangulat sarok / Cheer corner

Elkészült. Végre. Bontott téglából készült, a tetején monogramos téglával, persze saját monogramommal. És persze megvilágítva.

A másik sarokban ugyanez áll, a férjem monogramjával.

A fa polcokat mi csináltuk, és a végén megégettük a fát, ettől rusztikus lett.