A párommal együtt meghívást kaptunk Bajára a múlt hétvégén. Nem egy cég, nem egy rokon hívott meg, hanem egy Olvasóm. Érdekesen hangzik, nem?
Izgalmasan készültek Ők is és mi is a nagy találkozásra. Anett naponta olvassa a blogot és nagyon nagy rajongó úgy, mint sok más Olvasóm.
Elég nehéz leírni szavakkal, hogy milyen fogadtatásban volt részünk, Anett és férje által. Mert persze, ha az ember nagyon vár valakit, akkor is érződik a szeretet. De itt, kérem. Volt minden. Szerintem Angelina Jolie-t nem fogadták úgy, mint minket.
De kezdjük is sorban, jöjjenek a képek és a beszámoló.
Rögtön a közepébe csapnék. Szombaton a férfi szakasz, azaz a férjek főzték az ebédet. Igazi bajai halászlé volt. Addig a nők, azaz Anett és én kihasználtuk az időt, és sokat beszélgettünk. Ötleteltünk, lakbereztünk, nevettünk és örültünk, hogy együtt lehetünk.
A teríték pedig szintén halas volt, mi más. Gyönyörű bajai halas kerámia tál.
A második fogás túrós csusza volt. A desszert Anették féle tiramisu. Mondanom sem kell, minden nagyon ízlett és finom volt.
Íme pár kép Anett lakáskiegészítőiből.
Az ember akár merre néz, apró kis figurákat, szívecskéket talál a házban, ami még jobban feldobja a lakás hangulatát. A ház ízlésesen berendezett, kis romantikus fajta.
A kiadós ebéd után sétálni indultunk a birtokon. Igaz hideg volt és még hó is, de jól esett mindenkinek a mozgás. Közben beszélgettünk, a kutyák (kettő) futkároztak. Anették a helyről is sokat meséltek nekünk.
A borospince is nagyon tetszett.
Főleg a régi szöszök és pókháló a borosüvegeken.
Az egész birtok megfogott. Hogy miért? Az egyenlőre a mi titkunk. -)
Az esténk is jól telet, hisz megismertük a ház legkisebbik urát, Anették kisfiát. Volt nagy játék és további beszélgetés, később bor és pálinka is előkerült.
A Duna folyó.
Vasárnap az isteni reggeli után megmutatták nekünk Baja városát. Még mindig hideg volt, de Anett férje olyan lelkesen mesélt Bajáról, hogy egy élmény volt.
Beültünk egy kis hangulatos kávézóba, ahol szintén beszélgettünk. Volt miről. És még nem is értünk a végére. Próbáltunk minden percet kihasználni.
Itt felhívom a figyelmet a wc ajtón a jelzésekre. Női wc = retikül, férfi wc = kalap.-) Jópofa.
Mivel nálunk nem olyan nagy a család, ill ritkán van együtt ... számomra különleges volt a vasárnapi ebéd. Megismertük a szülőket is és egy gyönyörű, de annál finomabb nem is tudom hány fogásos ebédet töltöttünk el. Sürgés-forgás. Nagyon tetszett. Úgy éreztem magam, mint egy filmben, amikor a nagy család ül egy szülinapi ebédnél. Továbbá, hogy örülök, hogy ismerhetem ezeket a kedves embereket. A párom is ugyanígy érzett. Sőt. A mai napig így érezzük.
Már hazafelé a kocsiban elkezdett hiányozni Anett és a családja. Szóval ezt művelték velünk. -) Beköltöztek a szívünkbe. -) Remélem ez kölcsönös, és még sokszor találkozunk. Úgy érezzük, hogy nem csak szeretetet és új barátokat kaptunk, hanem annál sokkal, de sokkal többet.
Kár, hogy ritka az ilyen önzetlen és csupaszív család.
Puszilunk mindenkit.
Krisztina és Attila
( A tiramisu recept a jövő héten kerül fel a blogra.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése