****************************** Vidéken is élhet stílusosan az ember. ******************************

2014. szeptember 27., szombat

Time to say goodbye


Biztosan észrevettétek, hogy az utóbbi időben a blog nem pörgött és nem frissült annyira, mint régen. 

A lassulás oka az, hogy az én életem nagyon felpörgött (de nem a jó értelemben, mert van ez a Murphy nevű valami vagy valaki, aki nagyon tudja a rossz dolgokat egymás után produkálni). Tehát sok jó dologról nem tudok beszámolni. Egymást érték a különféle események, betegségek a családban, így 101%-on kellett helytállnom sok téren. Máté születése után abszolút hittem abban, hogy a blog fent tud maradni 100%-ban, de nem. Hogy miért? Először is azért, mert én is sokat változtam, másrészt pedig tényleg nincs annyi időm, mint régen.  :-(



Csodás öt évet tudhatok magam mögött. Sok embert, új barátot, helyszínt ismertem meg a blog által. Mivel hiszek a soha ne mondd, hogy soha elvben, ezért első körben nem mondom azt, hogy végleg vége. Legyen egy hosszú szünet. Természetesen nem is én lennék, ha nem lennének új ötleteim és terveim. Meglátjuk mi sül ki belőle és mikor. Lehet, hogy egyszer teljesen más téren fogunk újra találkozni. Ki tudja.



Köszönöm, hogy olvastatok, hogy velem voltatok.



Ölelés: Krisztina 

8 megjegyzés:

Unknown írta...

Remélem azért még "találkozunk" így vagy úgy. :-)
Sok sikert kívánok a terveidhez!

Lady Locust írta...

Take care of yourself & the ones you love. You have offered so many ideas and inspiration. I thank you.
Keep Well

Terka írta...

Hosszú szünet? Mindennap "benéztem" Hozzád, nagyon fogsz hiányozni Kriszta! Teljesen véletlenül találtam a honlapodra és nagyon megkedveltelek. Persze megértem, ha így alakult, akkor most máshol nagyobb szükség van Rád. Köszönök mindent, Isten áldjon!

Anita írta...

Óóóó, nincsenek szavak. Na jó, mégis. KÖSZÖNÖK én is mindent, és SOK-sok erőt, türelmet és JÓÓÓÓ kedvet az előtted álló dolgokhoz!
Puszillak!

A

Névtelen írta...

MI VAN????

Ezt nem mondhatod komolyan.Így főleg nem. Most csak nagyon rossz napod van, és mi megértjük.
Alszol néhányat, fújsz egy jó nagyot, és ugyanúgy megy majd minden, meglátod. Van, mikor az ember a gödör legalján érzi magát ezért-azért, de aztán egyszer csak megint kinn van.
Mi mind veled vagyunk. Ha ritkábban is írsz, de akkor is írj !Nekünk az is nagyon jó. És neked is az lesz. Fel a fejjel ! Minden percben várunk vissza, mert szeretünk úgy, ahogy vagy.
Kata Isaszeg

Timi írta...

Kedves Kriszta! Én nem nagyonnyilvánultam itt meg, de - miután véletlenül rátaláltam a blogodra - rendszeres látogatód lettem és nagyon inspiráló volt száomra. Volt hogy a napi itthoni teendőimet úgy láttam el, hogy a rádióddal varázsoltam magamnak más hangulatot és a képek akkor is a szemem előtt voltak, ha éppen mondjuk mosogattam. Hogy merjek már nem csak álmodozni, hanem gondolkozni is arról, hogy elhagyom Budapestet - szintén tőled jött rá az erő. Nem tudom mi baj és nem is akarok vájkálni benne, így csak azt mondhatom, sok erőt kívánok a nehézségek megoldásához és ha megoldódtaka gondok, szerintem sokan várunk vissza. :)

Zuzu írta...

Köszönöm, hogy megadtad nekünk ezt a kis nyugalom szigetet az évek során, hogy láthattunk csodákat és szépségeket, hogy játszhattunk és sok ötletet meríthettünk blogodból. Mindent kívánok neked,erőt, kitartást és egészséget és újult erőt az új ötletekhez!

Névtelen írta...

Kedves Kriszta!

Köszönet mindenért! Nagyon szerettem a blogodat ez volt az első aminél le ragadtam ami annyira megtetszett és megszerettem hogy utána minden nap ellátogattam. Bízom benne, hogy még találkozunk. Kívánok minden jót!
Anita