****************************** Vidéken is élhet stílusosan az ember. ******************************

2011. június 29., szerda

Megáll az idő érzés a SzentGyörgy-hegyen, avagy teszteltük a Pitypang Portát




Kezdjük visszafelé ezt a balatoni mesét.


video


Mi Tapolcáról érkezünk és vágunk neki a szőlőhegynek. Ahogy közeledünk, egyre jobban dobog a szívem. Az első keréknyom a hegyen és különös érzés fog el. Aztán elérkezünk egy bazaltköves kerítéshez. Már ekkor is gyönyörű kilátás tárul elénk. Mázli kutya fogad elsőnek minket majd a ház asszonya Natália, aki egy mosolygó angyal. Nekem is mosolyogni támad kedvem. Üdvözlésképp habzóbor (nem is akármilyen, a Stílusos Vidéki Szállodáké a QQRIQ) vár minket eperrel.  Közben előkerül Manna kiskutya is (aki nemrég költözött be a Portára).





 
Először nem foglaljuk el (nem nézünk körbe) a felső apartmant. Leülünk beszélgetni az ízléses teraszra, mely szintén Natália keze nyomát dicséri. Nem csak a bolhapiac szeretete közös bennünk. A teraszon régi asztal, pad, párnák, dekor újságok, szőnyeg, üvegek, hajóláda és még sok apróság található. Élvezet itt olvasni, aludni vagy nézni a tájat. Hisz nem mást, mint Csobánc hegyet és a várromot láthatod. Ha pedig a másik irányba téved a tekinteted, akkor a kertben fedezhetsz fel érdekességeket, pl. a felújított kerekes kutat. Az első kisebb gond (habár kinek gond, amikor pihen) akkor történik, amikor elvesztjük az időérzékünket. A késő délutánból kora este lesz, vacsoraidő. Baráti vacsora és fergeteges este kerekedik. Közös főzés, borozás, játék a kutyákkal és hosszú-hosszú beszélgetések. Sajnos ritkán találkozunk.






 
A Porta egyetlen kiadó apartman részébe pár lépcső vezet felfelé külön ajtóval. Belépéskor egy angyal és az étkező fogadja a vendéget. A falak meszes fehérek és egyeletlenek, rajtuk  abszolút odaillő érdekes tárgyak a bolhapiacról.






Ebben a térben találjuk még a kis konyhát és a fürdőt is. Itt álljunk meg. Miért? Kiemelném, hogy a szappan természetesen levendula illatú. A csempe pedig apró kékes-lilás színű. A fal többi része fehér. Marasztaló nagyon.




Az étkezőből egy nagyobb nappali helyiség nyílik. Ajtó nincs, helyette stílusos boltív és függöny (mintás nehéz drapéria) a helyettesítő. A szoba tágas, található benne cserépkályha és komód. Hirtelen felfedezek egy utazóbőröndöt, mint dekoráció. Elmosolyodom.








Végül marad a hálószoba, ahol egy nagy ágy várja az álmos vendégeket, én is jót aludtam rajta.





Másnap újra rácsodálkozunk a Csobáncra, a kilátásra és a csendre, mindezt bőséges reggeli közben. Megérkezik a ház ura Zsolt is, így teljes a csapat.




Későn indítjuk napunkat sok programmal. Meglátogatunk pár régi ismerőst: Ágit a Mágika Tanyán és Zsuzsiékat a Villa Fioréban. Délután pedig mi, csak csajok elmegyünk a garázsvásárra (Tapolcán), ami nem éppen legális hely, de izgis. Pár garázs van ilyenkor, ami nyitva van és indulhat a kincskeresés. Szerencsés vagyok, mert gyönyörű bőröndöt sikerült találni, természetesen az alkudozás sem hiányozhatott.  

Vasárnap szakadó eső fogad, de mi jót aludtunk. A reggeliről majdnem elkésünk. A hívó kolomp többször megszólal. A Csobánc tetejét alig látni. Rossz időben ilyenkor a turistáknak jöhetnek a múzeumok. Mi búcsúzunk és indulunk haza, de nem könnyek között. Nem, nem vagyunk szívtelenek. Csak próbálunk józanul gondolkodni, hisz tudjuk, hogy hamarosan újra találkozunk. Akkor meg minek keseregni. 

Jó volt számunkra e pár nap kikapcsolódás ebben a szépséges Portában. Azt hiszem ilyen a vidéki életérzés. A házigazdák, a kedvességük, a ház, a környezet, minden csupa 5-öst érdemel. A nagy szállodák pedig elbújhatnak.

Utána héten hétfőn és még kedden is a munkahelyen csak testben léteztem….. Gondolatban még a SzentGyörgy-hegyen és a Pitypangban voltam….





 


4 megjegyzés:

éva withe vintage írta...

az a reggeliző terasz ami a hegyre néz....nem is találok szavakat
Biztos rossz lehetett igy dolgozni menni hisz csodálatos helyen voltatok
Köszi,hogy megosztottad

Bernadett írta...

Na, ide el kell mennem nyaralni! Csodálatos is, Balaton is, Északi part is, szép is, kellemes is, mi kell még:)

SDAnita írta...

Ez nagyon csábító ! Remélem, egyszer mi is kikötünk itt pár napra ! A reggelihez terített asztal gmundeni porcelánjain külön megakadt a szemem. Én is gyűjtöm őket jópár éve :-)

Holdgyöngy írta...

Csatlakozom: csábító. Ami engem megragadott-elgondolkodtatott: a lámpák. Mióta keresek ilyeneket.