Megáll az idő érzés a SzentGyörgy-hegyen, avagy teszteltük a Pitypang Portát

Kezdjük visszafelé ezt a balatoni mesét.

Mi Tapolcáról érkezünk és vágunk neki a szőlőhegynek. Ahogy közeledünk, egyre jobban dobog a szívem. Az első keréknyom a hegyen és különös érzés fog el. Aztán elérkezünk egy bazaltköves kerítéshez. Már ekkor is gyönyörű kilátás tárul elénk. Mázli kutya fogad elsőnek minket majd a ház asszonya Natália, aki egy mosolygó angyal. Nekem is mosolyogni támad kedvem. Üdvözlésképp habzóbor (nem is akármilyen, a Stílusos Vidéki Szállodáké a QQRIQ) vár minket eperrel.  Közben előkerül Manna kiskutya is (aki nemrég költözött be a Portára).

 

Először nem foglaljuk el (nem nézünk körbe) a felső apartmant. Leülünk beszélgetni az ízléses teraszra, mely szintén Natália keze nyomát dicséri. Nem csak a bolhapiac szeretete közös bennünk. A teraszon régi asztal, pad, párnák, dekor újságok, szőnyeg, üvegek, hajóláda és még sok apróság található. Élvezet itt olvasni, aludni vagy nézni a tájat. Hisz nem mást, mint Csobánc hegyet és a várromot láthatod. Ha pedig a másik irányba téved a tekinteted, akkor a kertben fedezhetsz fel érdekességeket, pl. a felújított kerekes kutat. Az első kisebb gond (habár kinek gond, amikor pihen) akkor történik, amikor elvesztjük az időérzékünket. A késő délutánból kora este lesz, vacsoraidő. Baráti vacsora és fergeteges este kerekedik. Közös főzés, borozás, játék a kutyákkal és hosszú-hosszú beszélgetések. Sajnos ritkán találkozunk.

 

A Porta egyetlen kiadó apartman részébe pár lépcső vezet felfelé külön ajtóval. Belépéskor egy angyal és az étkező fogadja a vendéget. A falak meszes fehérek és egyeletlenek, rajtuk  abszolút odaillő érdekes tárgyak a bolhapiacról.

Ebben a térben találjuk még a kis konyhát és a fürdőt is. Itt álljunk meg. Miért? Kiemelném, hogy a szappan természetesen levendula illatú. A csempe pedig apró kékes-lilás színű. A fal többi része fehér. Marasztaló nagyon.

Az étkezőből egy nagyobb nappali helyiség nyílik. Ajtó nincs, helyette stílusos boltív és függöny (mintás nehéz drapéria) a helyettesítő. A szoba tágas, található benne cserépkályha és komód. Hirtelen felfedezek egy utazóbőröndöt, mint dekoráció. Elmosolyodom.

Végül marad a hálószoba, ahol egy nagy ágy várja az álmos vendégeket, én is jót aludtam rajta.

Másnap újra rácsodálkozunk a Csobáncra, a kilátásra és a csendre, mindezt bőséges reggeli közben. Megérkezik a ház ura Zsolt is, így teljes a csapat.

Későn indítjuk napunkat sok programmal. Meglátogatunk pár régi ismerőst: Ágit a Mágika Tanyán és Zsuzsiékat a Villa Fioréban. Délután pedig mi, csak csajok elmegyünk a garázsvásárra (Tapolcán), ami nem éppen legális hely, de izgis. Pár garázs van ilyenkor, ami nyitva van és indulhat a kincskeresés. Szerencsés vagyok, mert gyönyörű bőröndöt sikerült találni, természetesen az alkudozás sem hiányozhatott.  

Vasárnap szakadó eső fogad, de mi jót aludtunk. A reggeliről majdnem elkésünk. A hívó kolomp többször megszólal. A Csobánc tetejét alig látni. Rossz időben ilyenkor a turistáknak jöhetnek a múzeumok. Mi búcsúzunk és indulunk haza, de nem könnyek között. Nem, nem vagyunk szívtelenek. Csak próbálunk józanul gondolkodni, hisz tudjuk, hogy hamarosan újra találkozunk. Akkor meg minek keseregni. 

Jó volt számunkra e pár nap kikapcsolódás ebben a szépséges Portában. Azt hiszem ilyen a vidéki életérzés. A házigazdák, a kedvességük, a ház, a környezet, minden csupa 5-öst érdemel. A nagy szállodák pedig elbújhatnak.

Utána héten hétfőn és még kedden is a munkahelyen csak testben léteztem….. Gondolatban még a SzentGyörgy-hegyen és a Pitypangban voltam….