****************************** Vidéken is élhet stílusosan az ember. ******************************

2010. október 28., csütörtök

Ami a B betű mögött van - INTERJÚ / Behind the letter B- INTERVIEW


Így kell ezt csinálni, mondom én. Adott egy lány, aki mert álmodni. És nem is kicsit. Élvezi az alkotás örömét, ami először hobbinak indult, mostanra pedig a munkája lett. Már rajongó tábora is van, termékei (láncok, kitűzők, szívecske díszek stb...) és Ő maga is lassan de biztosan márka lesz, ha már most nem az sokunknak. Ő Bardócz Évi.


(Kedves Olvasók! Egy hosszú interjú következik, mire maga Évi is majd 3 órán keresztül írta a választ. Miért? Mert Ő tőle nem elég az egy mondatos válasz.)




 

Évi, honnan merítesz energiát hisz szinte éjjel-nappal dolgozol?

Mi az,hogy éjjel-nappal?Az ihlet az olyan dolog,ami vagy jön,vagy nem,de ha megérkezett,nincs olyan,aki kitessékelné az ajtón,legyen bármilyen késő vagy korán..Volt már olyan,hogy arra eszméltem,hajnal három óra és enni sem jutott eszembe,de van,hogy napokig nem tudok őszinte örömmel nyúlni a tűhöz.:)Ha ihlet van,energia is akad,de ha nincsen ihlet,mit sem érek az energiámmal.

Egyébként a beköszönődben már említett “tábor” az én tápom,nélkülük ugyan csinálgathatnám a szépségeket,csak éppen senki nem tudna róluk.Ők tettek engem azzá,aki vagyok,kívül-belül megváltoztatták az életem,amióta a köreikbe kerültem.


Min dolgozol éppen?

Min nem?

Talán összejön egy együttműködés a Magyar Termék Rajongói Oldal-lal,egy fotózásra szedek össze pár olyan holmit,amit szívesen bocsátanék a nagyközönség elé. Ezen kívül két bolt várja,hogy feltöltsem a leapadt évis készletet,és a megrendelések tornyokban állnak előttem... A legaktuálisabb most a karácsonyi kollekció lenne. Természetesen.



A párodnak, Istvánnak eddig miket készítettél, ami pasis? Pl kulcstartót?

Hűtlen voltam hozzá ilyen értelemben,mert bár már komoly listám van,hogy mit szeretne,még semmit nem készítettem el belőle.Valahogy bennem van a félsz,hogy nem lesz elég jó,hogy semmi nem lesz elég jó,méltó Hozzá.Olyan kicsinek érzem magam ilyenkor,úgy tűnik,mintha tökéletelen lenne minden,amit csinálok,Istvánhoz képest.Persze ez butaság,annak is őszintén tudna örülni,ha egy perc alatt összetákolnék bármit...csak én nem örülnék,mert nem lennék elégedett.
De tervek vannak.A megvalósítás mikéntjét kell még kitalálni.


Te vagy az, aki már most tele vagy megrendeléssel és már karácsonyra is, jó érzés ez?

Örülök ennek a kérdésnek,mert nagyon rég keresem a megfelelő platformot,hogy ezt elmondjam.Szeretném leszögezni, természetesen mindenkinek hálás vagyok,aki alkalmat ad rá,hogy akár csak egy pillanatra is betekintést nyerjek az életébe, a megrendelésein keresztül.Hízelgő,hogy asszisztálhatok esküvőkhöz, keresztelőkhöz, szülinapokhoz, évfordulókhoz, igazán az. De van egy határ,amikor már nem tudok többet vállalni és vissza kell(ene) utasítanom kéréseket. Nekem ez olyan,mintha a fogamat húznák,úgyhogy ha tudom,elkerülöm és igyekszem megoldani,bevállalni,éjszakázni inkább vagy átszervezni,csak ne kelljen elküldenem az illetőt.Nem őmiatta nem akarom nem vállalni,magam miatt.Tudom,hogy lelkiismeretfurdalásom lenne.

Viszont ez azzal jár,hogy értelemszerűen kicsit tétovább vagyok,nincsen olyan sok ideje kiforrni a dolgoknak,nem is az,hogy összecsapom,mert sosem tenném...csak nem tud olyan sok időt eltölteni nálam,miután elkészült,nem tud olyan sok lelket magába szívni ... és magával vinni... Néha hiányzik az,hogy ne csak a mások ötleteit valósítsam meg,hanem a magamét is...bár időm nem nagyon jut rá,ezért próbálok néha a saját elképzeléseim irányába terelni megrendeléseket..persze nem erőszakosan.

Tehát,hogy a kérdésre is válaszoljak,nagyon jó érzés,biztonságot is ad,szeretem is.Csak néha kicsit nyomaszt.De talán csak azért,mert maximalista vagyok magammal szemben (is).



Mi volt a legelső dolog, amit anno megalkottál?

Őőő..majd megkérdezem anyut.Én két éves korom előttre nem emlékszem..:-)
Azután meg már minden érdekelt,és ez csak fokozódott az idő múlásával.Talán,mert ikrek vagyok,kíváncsi jegy. Ami nagyon megmaradt,azok a gyerekrajzaim,tavaly szülinapomra anyu albumba rendezte őket és kommentelte.Olyanok ezek a rajzok,mint a tesz-vesz város,millió apró részlettel...Szerettem rajzolni.

Anyu óvónő volt 20 évig, folyton csináltunk valamit..termésbábot, só-liszt gyurmát, hajtogatást, kifestők,kivágók,stb.Volt egy olyan füzetem,amibe geometriai alakzatok matricái voltak,azokból ragasztgattam komplett képeket,és egészítettem ki ezzel-azzal...viszonylag ritka pl , a geometrikus formájú felhő vagy csillag..ezeket pótolni kellett. Az első saját “alkotások” ajándékcsomagolások voltak.Arról szolt a karácsony is évekig,hogy vajon én mibe csomagolok..néhányan a családból jobban várták azt,mibe teszem az ajándékot,mint magát a meglepetést.Én mindent felhasználtam,amit csak ember a háztartásban találhat...akkor kezdett érdekelni az újrahasznosítás,amit azóta is szívügyemnek tartok.


Szigorúan csak egy kedvenc kreálmányodat említheted most meg nekünk, amit igazán Te is szeretsz. Melyik az és miért?

Áá,ez egy könnyű kérdés:))A családi kötelékek.Már nem tudom megmondani,hogy honnan jött az ötlet,de minden egyes szív,amit kihímzek, a névvel lelket kap.Olyan hatalmam van ezek által a szívek által,mely nagyon keveseknek adatik meg,összekapcsolhatom őket.Díszíthetem,erősíthetem ezeket a kapcsolatokat,és már meg sem tudnám számolni,mennyit készítettem belőlük. Nekem nagyon fontos a család,rengeteget számít,de ami ennél is többet jelent,az a szeretet.Amikor valaki megkeres,hogy ilyen kötelékkel lepje meg a szüleit például,az a legkedvencebb kedvenc megbízásaim egyike.

És valahogy nekünk itthon mégsem készült még el a saját kötelékünk..Pedig már Istvánt is bele vehetném...meg is csinálom hamarosan.




Hogy telik egy napod?

Nincs két egyforma napom.Nem,mintha megrögzötten menekülnék az egyhangúság ellen,bár az is benne van.Nagyon sok felé vállalok kötelezettségeket általában,ami nem mindig jó,lévén,nem tudok több felé szakadni. A legtöbb időt az életemből egyértelműen az anyagbeszerzés,csomagolás,postázás veszi el. De amíg ezt nyűgnek szokás felfogni sok esetben,nálam szenvedély...Vannak kifejezetten erre a célra fenntartott napjaim,de ha éppen nem ilyen nap van,akkor sem állom meg sokszor,hogy be ne térjek egy-két szuper lelőhelyre.

Ha van iskola,oda is megyek. Közben a jogosítványomért is harcba szállok,január végéig meg kell legyen. Nyelvvizsgázni is kellene,és miegymás. Mindig van valami,ami még kéne, sosem elég.


Mit jelent számodra a facebook és az ott szerzett rajongó tábor? Nem véletlenül kérdezem.

A facebook egy csoda a számomra.Amíg nem volt,addig is boldogultam,ha nem lenne,nélküle is boldogulnék,de így,hogy van,botorság lenne nem kihasználni.Elképesztően okos oldalnak tartom,bár nem igazán személyes célokra használom,sokkal inkább a munkám népszerűsítésére. Igyekszem szemmel tartani a kreatív kört,akiknek a blogját anno olvastam és ma is olvasom,és velük szép lassan kollégákból ismerősök,ismerősökből barátok lettünk.És nem csak virtuális úton,mert ha tehetjük,személyesen is találkozunk. Az,hogy ennyien lettünk,nem feltétlen nekem köszönhető,hanem annak a sok kedves oda látogató olvasómnak,akik teljesen önzetlenül ajánlanak/ajánlottak tovább az ő ismerőseiknek. Annyira sok szeretetet kapok tőlük,személyes tanácsokat is,ha személyes problémám van,szakmait is,erkölcsi,lelki,szellemi támogatást..és mindezt teljesen önzetlenül.Muszáj nekem is viszonozni és segíteni,ha tudok.
 




Kézműves vásárokra szoktál járni?

Szoktam, persze,de szigorúan,mint vásárló.Úgy gondoltam,hogy vannak olyanok,akiknek az az útja,nekem nem az.Én a személyesen hozzám fordulók rendelkezésére állok bármikor,és sokkal jobban szeretem azt,ami olyankor alakul ki közöttem és a megrendelő között.Valahogy személyesebb,szorosabb,úgy sokkal jobban ki tudom elégíteni a vágyait,mert kicsit megismerhetem.Amúgy is nagyon szeretek új embereket megismerni és ehhez kedvező lenne a piacolás,de mindeközben nagyon fontosak a "régi" vevőim,akikrről (stílusosan) semmi pénzért nem mondanék le.Nem tudom,hogy lesz-e olyan,hogy én piacozni fogok,addig egyelőre nem látok rá esélyt,amíg a személyes megrendeléseket sem győzőm.És ez így is van jól szerintem.Nekem ez az utam.


Milyen jövőbeli terveid vannak?

Fúú,mennyi időtök van végigolvasni?:)Rengeteg,mint mindig.Nálam soha nem a tervekkel meg az ötletekkel volt a gond,hanem a megvalósítással.Az én időm is véges és sajnos nem egészen vagyok mindig a helyzet magaslatán már így sem.Jövőre komolyan átszervezem a rendszert,mert úgy néz ki,hogy elköltözöm vidékre és nem lesz olyan könnyű hirtelen alapanyaghoz,postához vagy bankhoz jutnom,úgyhogy még agyalok kicsit.

Mindenképpen szeretném beindítani a bardoczeva.hu-t,amit már a magamévá tettem és az öcsém dolgozik a honlap tervein,úgyhogy ez ilyen családi körön belül maradó dolog lesz szerencsére.Olyan nehezen adom ki a kezemből az ilyen munkákat,egy idegennek meg pláne,hiszen mit tud ő rólam.. Továbbá szeretném felosztani a byme nevet több kollekcióra,szeretnék egy baby vonalat,és egy exkluzívat is.Bár ez még a jövő zenéje. Kellenének címkék,rendes névjegykártya...csupa olyan gyakorlati dolog,amivel nem nagyon szeretek foglalkozni,de kell,és ezt én is beismerem..


Örökké ragyogsz, dolgozol, pörögsz. Milyen az amikor Bardócz Évi leereszt?

Bardócz Évi nem nagyon ereszt le,és rendesen égeti két végéről a gyertyát,most.Ez nem tesz neki jót,úgyhogy meg kellene tanulnia leereszteni,csak éppen elfelejtette,hogy kell. Úgyhogy most éppen azon van,hogy megtalálja azokat a dolgokat,amik segítségével le tud ereszteni. Egyébként nagyon sok minden pihentet,a vásárlás is.Azt szoktam hallani,hogy amikor egy nő anya lesz,akkor elfelejt a továbbiakban magának vásárolni,mindent a kicsinek vesz meg,és ez ugyanolyan örömet okoz neki,mintha magának vásárolna.Na most,én így vagyok az alkotásaimmal,egyelőre nekem ők a gyerekeim,ezért nekik vásárolok alapanyagokat és ez boldoggá tesz.

És most hogy így végiggondolom,nem is maga az új dolog megszerzése,hanem a szerzés öröme hajt.A turkálókba és antikosokhoz,lomosokhoz való ellátogatás nekem az igazi felüdülés.Olyankor megérzezhetem a kincskeresés örömét és ha találok is valamit,hát azt el se tudom mondani,milyen jó! Borzasztó szerencsés ember vagyok,mert sok barátom van,akik igazi barátok,csak éppen a legtöbbjük ugyanolyan pörgős életet él,mint én,így nehéz összefutni.De ha néha-néha sikerül,akkor abból általában valami nagyon szuper program lesz,amiből egy jó időre fel tudok töltődni.




Van példaképed? Ha van, ki ő és miért?

Példaképe mindenkinek van,nem?:)Ha valaki valamit el szeretne érni,akkor szerintem ahhoz két dolog kell, egy cél és akarat,hogy elérje az ember.Honnan meríthetne a gyenge pillanataiban erőt,ha nem abból,hogy mások hogyan oldották meg ezeket a problémákat?Így látja majd,látom majd,hogy nem lehetetlen,hiszen minden problémát megoldott már valaki korábban.

Ha konkrét személyt kellene említenem,akkor bajban lennék,mert nem tudok csak egyvalakit kiemelni.

Követem a magyar alkotókat és igyekszem tanulni az ő pályájuk alakulásából,hogy ha lehet,elkerüljem a nagyobb buktatókat,persze így sem mindig sikerül.Viszont mindent meg kell tapasztalni,és szerintem semmi sem véletlen,úgyhogy nem elégedetlenkedem.


Te szeretsz játszani? Hisz annyi mindent lehet nyerni nálad, sőt Te és én is közös Bardócz Évi játékra készülünk …

Én megmaradtam gyereknek,azt hiszem,hogy jóval nagyobb részben,mint ahogyan kellene.Bár nem merném azt mondani,hogy ez baj.Ha valaki alkot,akkor muszáj mindig új és újabb szemszögből rácsodálkoznia a körülötte levő dolgokra és ha egy kicsit megmarad gyereknek,akkor ez sokkal könnyebb.

Az agyam folyton pörög és viszonylag sokat utazom,amikor nyugton kellene ülni és ilyenkor nagyon szeretem kikapcsolni a külvilágot és a saját világommal szórakoztatni magam.Vagy a jóga teszi,amit három évig űztem,vagy valami mást,de mára tökélyre fejlesztettem a techinkát,abszolut el tudok szakadni ettől a mindennapi léttől egy kis idő alatt,és csak arra eszmélek sokszor,hogy de jó volt kicsit nem itt lenni. Ilyenkor mindig van nálam egy jegyzet,amit folyton teleírok minden felmerülő ötlettel,tervvel. A másik dolog,hogy nem is a játék izgat igazán,hanem az élményt szeretem,amit a sok jelentkező láttán érzek.Úgy szeretek adni!

Amikor átléptük az ezres létszámot a facebookon,az nekem valami elmondhatatlan nagy öröm volt,tényleg pezsgőt bontottam,az egész családnak elújságoltam,mi történt és együtt koccintottunk rá.Akkor elhatároztam,mert nem szeretek senkinek sem adósa maradni,hogy ezt a nagy örömet valahogy viszonoznom kell,ezért minden 100 ember után játszani fogunk karácsonyig.És arra egyáltalán enm gondoltam,hogy olyan gyorsan fogunk szaporodni,ahogy most,hogy kevesebb mint egy hét alatt összegyűlik újabb 100 ember,ezért a játékok egymásba fognak lógni.Őszintén,ez fel sem merült bennem.De ha már így alakult,az ígéret szép szó..;)
Játszunk!


Az alkotáson kívül mit szeretsz még? Utazni, enni, filmezni…?

Mindent szeretek,túlzás nélkül állíthatom.Azt is,amit mások nem,mert külön szórakoztat,hogy minden helyzetben megkeressem a jót. Az utazások azért a kedvenceim,mert a folytonos kíváncsiságomat és a tudásvágyamat enyhíthetem,és különlegességekhez juthatok,ami a legfőbb hobbim.Az evést azért szeretem,mert a főzés és a tálalás a világ egyik legkreatívabb dolga,és a filmezés abszolut kikapcsol.Nagy kedvenceim a mesék,nem tudok és nem is akarok lemondani róluk.

Nagyon szeretek a hugommal lenni,mert írtó sokat tanulok tőle magamról.Olyan érzés,mintha az én lányom lenne,hiszen csak 4 éves.De máris rengeteg olyan tulajdonságát fedeztem fel,amik az enyémek.Ő egy kis angyal,hihetetlen bölcsességgel,hatalmas színészi tehetséggel és valami elképesztő szépséggel. És amit még nagyon szeretek,az a karácsony.Képes vagyok egész évben azt várni,hogy mikor jön el.Nekem varázslatos időszak,akkor is,ha alapvetően mondjuk nem vagyok jó passzban,ebben az időszakban az sem számít.Úgyhogy most,hogy már ilyen közel van,igazán kezd izgalmassá válni a dolog.




Te mit kérdeznél tőlem?

Azt,hogy ha tehetnéd,feladnál-e mindent, és elmennél-e ebből az országból Provence-be élni?

18 megjegyzés:

Brigi írta...

Gratulálok ehhez a jól sikerült interjúhoz, Évinek pedig sok-sok kitartást, további remek ötleteket kívánok! (Még több megrendelőt is, de majd akkorra, ha a jelenlegiek már elfogytak... :))) (Istvánnak pici szív kulcstartóra gondoltál már?)

Shushanna írta...

Kikapcsolódás volt olvasni...Köszi! :)

kinema üvegékszer írta...

Szeretem az interjúidat, és Évit különösen kedvelem! Sok sikert Mindkettőtöknek!!!:-D Évi gratulálok az interjúhoz!:-) csók Marcsi

Bardócz Éva írta...

Jaj,nagy ölelés..:)

orsolya vanessza kiss írta...

Szia Évi ! Köszöntelek itt is...

soraid olvasva.. azon gondolkodtam..hogy vajon ha családi kötelékbe kellene foglalnod ezt a sok embert akik szeretik és tisztelik a munkáid...

láttam magam előtt.. nagyon vizuális vagyok....

Jó volt olvasni a gondolataid, érzéseid... Bár azt hiszem, hogy ismerem szinte mind :)

Kriszpicur írta...

Jaj,ez olyan Te volt:) Gratulálok,élmény volt olvasni,olyan mintha egy kis cukrászdában ülnénk egy tea vagy habos kakaó mellett,és beszélgetnénk:)

Annyira jó volt olvasni!!!!

Bardócz Éva írta...

Hát igen,csinálhatnék egy ilyen köteléket,lenne vele dolgom...de öröm lenne minden öltés.Ezért is vagyok nagyon szerencsés és ezért szeretnék minél többet visszaadni ebből a szeretetből,amit kapok.

Papp Márti írta...

Hát megint nagyon jó volt! Mindkettőtöknek köszi! Örülök, hogy alkalmam adódik "megismerni" újabb és újabb csodás alkotó tehetségeket. Évinek minden munkája nagyon tetszik, tiszta harmónia számomra. Remélem még nagyon sokáig élvezhetjük a munkáit, fotóit. De azért néha majd pihenjetek Lányok! :))

azeszti írta...

tényleg nagyon jó interjú volt! jók vagytok együtt :)
én azért kíváncsi lennék Évi kérdésének megválaszolására is...

Theia írta...

Ezt nagyon jó volt most végig olvasni, egészen jó kedvem lett :-))

Nelli írta...

Öröm volt olvasni Évi:))

eszti írta...

...és elmennél? :)

Krisztina írta...

soha ennyien nem írtatok még kommentet mint ehhez az interjúhoz, köszönöm-)

Kinema.... köszi!-)

Márti! pihenni? Évivel ezt a szót nem nagyon ismerjük, a lételemünk az alkotás-)

a válasz: Igen. Mennék Provence-ba élni. De persze visszalátogatnék M.O.-ra évente 2x.

Bardócz Éva írta...

Én is büszke vagyok a "lányaimra",már olyanok vagyunk lassan,mint egy család:)

Köszönöm,hogy elolvastátok,hogy ilyen sokan fűztetek hozzá megjegyzést itt is, a facebookon is,és levélben is.
Megerősítettek benne,hogy nem haladok rossz úton,és erre kell tovább mennem.
Én megígérem most ünnepélyesen mindenkinek,hogy nem hagyom abba ezt,sohasem.
Ámen:)

LARION írta...

Köszönöm szépen az élményt....jó kérdések...izgalmas válaszok....

Erika írta...

Nagyon köszönöm mindkettőtöknek! :-)

Bardócz Éva írta...

Hát igen,ez Kriszti jó kérdéseinek köszönhető és annak,hogy nem akart szokványos interjút.

smatiancsi írta...

Élmény volt olvasni! :)
Ha valaki szomorú, utat keres, ezt kell elolvasnia, és mindjárt másképp látja a világot!
Éva példa lehet sokaknak! :)