Öt nap, Öt szerző, Öt cikk.
Íme az "Írd Te a Vidéki Életet" cikkíró pályázat nyerteseinek írása.
******
Az első cikk: Nógrádi-Mikó Flórától Több, mint virág címmel.
Veszprémben jársz, a Szerelem-szigettől indulsz a Belváros felé. Kényelmesen sétálsz végig a kanyargós Jókai utcán, próbálod nem észrevenni a katonaság épületeit, és inkább gyönyörködsz a szép régi házakban. Miközben elballagsz a vadrepkénnyel befutott fehér ház, a békebeli autóműhely, a megkopott, érett rosé színű épület mellett, tekinteted minduntalan vonzza a feletted tornyosuló Vár. Így amikor újból lepillantasz a következő kanyarnál, hirtelen tárul eléd a környezetébe simuló aprócska tündérkert. A szélben meglebbenő erika, levendula, a szalagos, virágos koszorúk felett kacskaringózó betűk vidáman hirdetik, hogy ez itt Flóra Virágboltja.
****
A második cikk: Székely Judittól „Először gyűjtesz, aztán apránként elhagyod…” címmel.
Horkay István festőművész és orvos felesége három évtizeddel ezelőtt, egy kővágóörsi műterem felújítása során szerzett tapasztalatokkal gazdagabban vásárolta meg az autentikus Balaton-felvidéki vincellérházat, amely alapos felújításra és újragondolásra szorult. Az eredmény magáért beszél: letisztult, kimunkált és bölcs. Mint egy közmondás.
Mutasd a házad, megmondom, ki vagy! – avagy a házigazda hat szerepben.
***
A harmadik cikk: Markó Dávidtól Még szemében őrzi a tót hagyományokat… címmel.
Nem volt könnyű a legények dolga a dél-alföldi régióban elterülő Kiskőrösön, ha egy tót menyecskét szerettek volna levetkőztetni. Télvíz idején a sparhelt melege befűtötte a lacikonyhát, de a zord hideg odakünn gyakran fagyasztotta az ember arcára a mosolyt. Ám egy igazi tűzrőlpattant tót menyecske pontosan tudta, miként kell védekezni ellene, s hogyan nehezítheti meg a férfiak dolgát. Az a szép az itteni életben, hogy rengetegen még ma is őrzik az igazi tót népviseletet.
***
A negyedik cikk: Bakó Esztertől A legjobb védekezés a rétes evés! címmel.
Nálunk a rétes az más. Más tészta. Annak semmi köze nincs a fesztiválokon árult „házi rétes”-hez. Szerintem nincs is annál lehangolóbb, mint amikor az ember szájában darabokra hullik és morzsálódik a messziről is bolti előrecsomagoltnak látszó rétestészta. Nálunk a rétes készítése 1911-ben és 2011-ben pont ugyanúgy zajlik, kézzel húzza a rétestésztát a nővérem, az anyukám, a nagymamám és húzta az ő nagymamája is. Az eredmény egy finom, pókháló vékonyságú, rezgős hártya. A tölteléket erre dobálják rá és mindkét oldalról a –direkt erre a célra bejáratott- rétes sütő terítővel hengerítik össze. Ha megsült, egy lapos, szaftos négyzet lesz a kistányérunkon, nem lehet harapni, villát kíván.
***
Végül az ötödik - a legkisebb: Fehér Bianka Élet Kunbaracson egy 8 éves kislány szemével címmel.
Fehér Bianka vagyok, nyolc éves. Kunbaracson lakom. Kecskemétre, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolába járok,3.d osztályos tanuló vagyok.
Lakhelyem harminc km-re van az iskolától. Ezért korán kelek, majdnem egy órát utazom. Tanyán élek szüleimmel és nővéremmel. Szüleim októberben ünneplik a 25.házassági évfordulójukat, nagyon szeretem őket.
Itt élni a tanyán bizony nagyon jó dolog! Tartunk malacokat, csibéket, tyúkokat, van kutyánk, cicánk. Sokat szoktam segíteni anyukámnak a ház körüli munkákban. A nyári szünetben elültettem egy kotlós tyúkot, amiről én gondoskodtam és kelt alóla nyolc kiscsibe. Sajátomnak érzem őket.
***
1 megjegyzés:
Nagyon jó írások, nekem az első és az utolsó a kedvencem!
Megjegyzés küldése