Az interjú első része
http://hungarianprovence.blogspot.com/2011/03/1000-orommel-steiner-kristof-kreativ.html
****
ÉS A FOLYTATÁS:
Hogyan jött az a bohém ötlet, hogy a fürdőben a falon egy tükör helyett, festmény fogadja a belépőt?
A bohóc festmény szintén egy Charity Shopból menekült meg – ezek olyan üzletek, ahová az emberek bevihetik a megunt darabjaikat, és a befolyt összeg különféle jótékonysági szervezeteket támogat. Egy kisfiút ábrázol, aki bohócjelmezben áll modellt. Parázs vita alakult ki a házban lakók között, hogy a bohóc aranyos, félelmetes, vagy vicces, ezért végül lekerült a falról, amíg megtaláljuk neki a tökéletes szobát. Fogalmam sincs mi szállt meg, de egyik éjjel szó szerint hallottam a villanykörtét felvillanni a fejem felett, mint a rajzfilmekben, és már nyargaltam is, hogy a felakasszam a bohócot a fürdőszobatükör helyére. Osztatlan sikert aratott az üzenet: így a tükrünkbe pillantva senki sem veszi majd magát túl komolyan.
A lakás nagyon bohém, fiatalos, mint Ti is. Van valami új tervetek? Átalakítás? Felújítás?
A meditációs szoba mellett szeretnénk egy kis napozóteraszt kialakítani a földszinti fürdőszoba tetején: a konyhánk ablaka éppen ide nyílik, és bár eddig csak a macskánk, Diego vette használatba, mindannyian szuper lehetőséget látunk benne. Körberakjuk virágokkal, bokrokkal, és készen is lesz a saját kis tetőteraszunk.
A komód is lomtalanításból való.
Mi hiányzik még a lakásból vagy everything is all right?
Úgy vagyunk a házzal, mint az író a regényével, vagy a zenész a lemezével: sosem érezzük késznek. Szerencsére azonban szemben a fent említett művészekkel, nekünk senki sem szab határidőt: folyamatosan változik a lakás, jönnek-mennek a bútorok, és az állandó alakulás éppen olyan izgalmas, szórakoztató része az otthonépítésnek, mint az, amikor az ember hátradől, és azt mondja: „Ez az, most tökéletes.” Nálunk ez a pillanat általában egy napig tart, és már kezdünk is bele a következő projektbe.
Kristóf ágya.
Mire jó a létra ...
Milyen jövőbeli terveid vannak?
Hamarosan Tel Avivba utazom egy időre, mivel a párom megkezdi az orvosi praxisát, így most oda helyezzük át a székhelyünket. Természetesen épp úgy kozmopolita maradok, ahogy eddig is: a londoni ház továbbra is az otthonom marad, csak úgy, mint a budapesti kuckóm. A terveim általában nem materiális jellegű dolgok: nem az foglalkoztat, melyik városban élek majd, vagy hogyan halad a karrierem, hanem az, hogy sikerüljön a lehető legtöbbet, legjobbat kihoznom magamból emberileg, lelkileg. Hiszek abban, hogy így a lehetőségek szinte maguktól az ölembe pottyannak: éppen a napokban jelentettük be, hogy a 29. születésnapomon, február 19-én indul el MusicPlus zenecsatorna, amelynek főszerkesztői pozíciójára engem választottak a tulajdonosok.
Szeretsz sütni. Megosztanád velünk az egyik kedvenc muffin receptedet?
Levendulás muffin és a többiek.
Mindig is imádtam sütni-főzni, de amióta vegán vagyok, és nem eszem semmiféle állati eredetű élelmiszert, egyenesen szenvedélyemmé vált a konyhaművészet. Csak egy vicces példa: az elmúlt 48 órában négy tortát sütöttem, és mind maradéktalanul elfogyott. Semmi értelmét nem látom annak, hogy étteremben költsem a pénzemet, amikor otthon minden finomabb, mint bárhol máshol, ráadásul pontosan tudjuk, hogy milyen alapanyagokat használunk. A vegán konyhánknak indítottunk egy baráti oldalt Torta Verde – azaz „Zöld Torta” néven a Facebookon. A közös nagy kedvencünk a banánkenyér.
RECEPT
Két csésze lisztet, egy csésze nádcukrot, egy csipet sót, egy kiskanál fahájat és egy tasak sütőport összekeverek, majd beleszórok 100 gramm durvára tört diót, és egy tábla feketecsokit, apróra darabolva. Egy külön edényben összezúzok két banánt, hozzáöntök fél csésze olajat, egy kávéskanál valíliakivonatot, és felengedem egy csésze fehérborral, vagy pezsgővel, majd a száraz keverékre öntöm. Ha szükséges, még higítom az alkohollal – nagyjából olyan állagúnak kell lennie, mint egy sűrű sárgaborsófőzeléknek. Egy sütőformát kibélelek sütőpapírral, és 190 fokra előmelegített sütőben 45 percig sütöm. A tetejére általában datolyamézet csepegtetek, és megszórom durvára tört dióval.
Nyugodtabb itt Angliában az életed, mint Pesten?
Éppen a napokban fogalmaztam meg, mi a legkomolyabb különbség a budapesti és a külföldi életem között. Február 13-án anti-valentinnapi mulatságot rendeztünk a házban, és mindannyian egy-egy Addams Family karakternek öltöztünk be. Én Gomez Addamsként mászkáltam a városban egész nap, festett bajusszal, csokornyakkendővel. Otthon ha hasonlóan viselkedem, mindenki azt mondja majd: „A Steiner olyan kétségbeesetten vadászik a figyelemre, hogy más azt sem tudja, mihez kezdjen magával.” Itt viszont csak egy srác vagyok, aki jól érzi magát. Bárki megmondaná, aki az előtt ismert meg, hogy tévés karriert futottam volna be: világ életemben különc voltam, imádtam őrültködni és sosem érdekelt, ha megbélyegeztek az emberek. Szomorú, hogy ezt a szabadság egyszerűen elillant annak kapcsán, hogy országosan ismert lettem. Itt végre újra önmagam lehetek.
Kreatív írást tanulsz jelenleg. Mesélnél erről, hogy ez pontosan mit jelent?
A Goldsmith Egyetem kultúraírás kurzusán tanulok, amely egyfajta fúzió a szépirodalom és az újságírás között. Bizonyos szubkultúrákat elemzünk, majd tálaljuk őket szépirodalmi köntösben. Az én szakdolgozatom például a számtalanszor megházasodott nagymamámról szólt, abban az aspektusban, hogy milyen sokféle kulturális háttér érkezett a családunkba az egyes férjek után, mindezt pedig a kommunista Magyarország már önmagában is szubkultúrális jelentőséggel bíró valóságába csavartam.
Milyen álmaid lakása? Én bohém, modern de ugyanakkor kicsit rusztikus teret tudok elképzelni. Tévedek?
Egyre bizonyosabb vagyok benne, hogy egy kisvárostól nem túl nagy távolságra lévő faluban élnék legszívesebben, mégpedig tengerparton. Igazad van, a bohém és a rusztikus valóban a kulcsszavaim, de a „modern” kevésbé, hacsak nem a technikai megoldásokról beszélünk. A napelemek például elengedhetetlenek lennének, ha magam kezdenék el építkezni. Ami álmaim otthonát illeti, valamikor színekben és formákban gondolkodtam, ma más inkább csak érzésekben: megtanultam szeretni a világ összes színét, és hiszek benne, hogy minden olyan ötlet megfér egymás mellett harmonikusan, ami önmagában is szép. Nem építeném fel a lakásomat „kék-fehér”, vagy „tengerparti”, esetleg „falusi tanyaház” témára. Azt akarom, hogy a „téma” maga az otthon legyen.
Hoppá. A képen egy Provence feliratú kosár.
Tudom, nem ismerjük egymást, de Te mit kérdeznél tőlem?
Ki az az élő, vagy holt akár történelmi, akár popkultúrában ismert figura, akinek legszívesebben megmutatnád az otthonodat? :)
Kristóf, köszönöm szépen az interjút.További sok sikert kívánok Neked.
http://www.steinerkristof.com/ oldalon rengeteg jó cikket olvashatsz Kristóftól.
3 megjegyzés:
Nagyon jo a folytatas is ! De eszembe jutott valami : Kedves Kriszta, tessek valaszolni a feltett kerdesekre ! :-)
pontosan ezt akartam én is mondani... Most már egyszer válaszolhatnál a Neked feltett kérdésekre :D :D :D :D
Nagyon tetszik az interjú mindkét része! Grat. hozzá Mindkettőtöknek Kriszta!
A feltett kérdésekkel kapcsolatban pedig picit hadd védjem meg Krisztát(még ha nem is szorul rá), mert például az én kérdésemre válaszolt, és nagyon örültem is neki! ;)
Megjegyzés küldése