Az első hazai levendulás receptkönyv interjú+játék+recept

"Ebben a mocskos és a vesztébe rohanó világban a levendula a tisztaság, a nyugalom, a békesség megtestesítője. Gondoljunk csak egy virágzó levendulamezőre, amikor pillangók táncolnak rajta, milyen gyönyörű dallamok kelnek szárnyra máris bennünk, hiába van az út másik oldalán a mi való világunk. Egy kis elvonulás a világ zajától, egy békebeli finom és egyszerű, otthonos érzés megtestesítője." - vallja Halmos Mónika az első hazai levendulás szakácskönyv a Levendula szívvel, lélekkel szerzője. 

Fura az élet. Az interjú közben kiderült, hogy találkoztam már Mónikával két éve Tihanyban az egyik Levendula Fesztiválon. Nála kóstoltam először ehető virágokat és természetesen levendulát is. 

Íme az első interjú a könyvről a Hungarian Provence blogon. Premier. 

K: A héten jelenik meg az első hazai levendulás szakácskönyv, melynek Te vagy a szerzője. A könyv egyedülálló és szívvel-lélekkel készült. Miért döntöttél úgy, hogy a levendulás recepteket könyv formájába öltöd? 

M: Számos szakácskönyvem jelent már meg, amelyek közül az egyik legkedvesebb a „Varázslatos virágízek”, amelyben a honi ehető virágok témakörét mutattam be. Azt hiszem, ezzel a könyvvel egy kicsit megelőztem a kort, mert csaknem tíz éve jelent meg, az ehető virágok iránti különös figyelem csak az elmúlt két évben lett igazán mérhető. Az ehető virágos receptes gyűjteményemben sok levendulás recept is van, és az idei szezont többek közt a levendula fotózásnak is szenteltük. Így adott volt már minden ahhoz, hogy egy levendulás szakácskönyvvel rukkoljunk elő!

K: Hogyan épül fel a könyv? 

M: Azt szerettem volna, hogy a levendula felhasználásának minden oldalát bemutassuk, hogyan lehet vele ízesíteni, díszíteni, tartósítani. Olyan sokoldalú növény, hogy az étlap minden fejezetében ott lehet a helye, a levestől a húsételeken át a süteményekig, italokig. A könyv egy kis ízelítő, egy gazdag bevezetés a levendulás konyhába, melyet Domonkos atya, tihanyi bencés szerzetes ajánl az olvasók figyelmébe. 

K: Mónika Te miért szereted a levendulát? 

M: A növényi lét csodálatos, a virág a természet egy kis csodája: a növény szaporító szerve, ünnepi jelkép, a szeretet egyik kifejező ajándéka. A virág elbódít illatával, elvarázsol szépségével, üzenetet közvetít. Munkáim egy részében a virág, mint a szépség megtestesítője jelenik meg: fotókon, festményeken, virágkötészeti alkotásokban, lírában. Más megközelítésben a virág egy különleges csemege, egy rabul ejtő íz- és formavilágot kínáló ínyencség. A levendula ezen kívül egy másik üzenetet is közvetít. Ebben a mocskos és a vesztébe rohanó világban a levendula a tisztaság, a nyugalom, a békesség megtestesítője. Gondoljunk csak egy virágzó levendulamezőre, amikor pillangók táncolnak rajta, milyen gyönyörű dallamok kelnek szárnyra máris bennünk, hiába van az út másik oldalán a mi való világunk. Egy kis elvonulás a világ zajától, egy békebeli finom és egyszerű, otthonos érzés megtestesítője. 

 

K: Itthon is nagyon sok ember, főleg nő rajong a levenduláért. Sokan fordulnak hozzád tanácsért, mint az ehető virágok szakértőjéhez? 

M: Igen, sokan fordulnak hozzám, keresnek meg az ehető virágokkal kapcsolatos kérdésekben. Mivel nagyon régóta foglalkozom a virágokkal, nem probléma ezekre válaszolni, és örülök, ha bárkivel beszélgetni tudok ezzel kapcsolatban. De érdekes, hogy leginkább rózsás kérdésekkel szoktak hozzám fordulni! Sokan látogatják a honlapomat is www.rozsakunyho.hu, ahol az ehető virágokkal kapcsolatos kérdésekre sok választ meg lehet találni, illetve van egy link gyűjteményem is, a www.ehetovirag.lap.hu oldal, ahol még sok mást is összegyűjtöttem e témában.

K: Milyen a te virágos világod? 

M: Mondhatnám azt, hogy az egész életem a virágok körül forog? A gyerekkoromat kertészetekben töltöttem, később édesanyám virágüzletében tanultam meg a virágkötészetet. Aztán dolgoztam fotósokkal együtt virágos képeslapokhoz, naptárakhoz és könyvekhez készítettünk illusztrációkat, és mindeközben folyamatosan ott voltak az ehető virágok, gyűltek a receptek és tapasztalatok. Gasztronómiai kultúránk e kicsinyke szegletét szeretném megmutatni mindenkinek, aki nyitott e varázslatos virág-világra!  Amikor meg épp semmi dolgom sincs, akkor pedig virágokat festegetek: a magyarság virágait festem üvegre, illetve virágos réteket, erdőket akvarellel. Mostanság a fotózást bővítjük ki recept-videókkal: ezek full hd-ben készülnek, a fotókhoz hasonlóan profi minőségben, és ezekben is dolgozunk ehető virágokkal.

K: Arany diplomás gasztronómus vagy. Ez mit jelent pontosan? 

M: Vendéglátós mesterek hoztak létre egy Gasztro-Akadémiát, amely egy egészen egyedi továbbképzést biztosít a már régóta a vendéglátásban tevékenykedő szakembereknek, csupa olyan „tantárggyal”, amely még magasabb színvonalra emeli a szalmai tudást. Borász, cukrász, történész, mesterszakács, fogadós, szerzetes is akad az oktatók közt, akik mind azt szeretnék, ha a vendéglátás igazi élmény legyen a vendégnek és a vendéglátónak is. Nos, itt kaptam a diplomámat, illetve itt is lehet ismereteket kapni általam az ehető virágokról.

K: Saját kertedből szerzed a levendulavirágokat az ételekhez, vagy vásárolod? 

M: Nagyon fontos, hogy étkezési célra csak a saját magunk termesztette, vagy megbízható helyről vásárolt virágot szabad felhasználni! Virágüzletben vásárolt virágot ne kóstoljunk meg! Természetesen van saját levendulásom, igaz, még csak 120 tő, de hát el kell férni a többieknek is: a rózsáknak, a cserjéknek és az egy- és két nyáriaknak is! Ez a 120 bokor viszont teljesen saját szaporítás.

K: Melyik a legkedvesebb levendulás recept számodra? 

M: Nem tudnám megmondani! Levendula-szezonban nálunk minden nap került levendula az asztalra, de ugyanígy rózsa is, amikor annak voltunk bővében. Nálunk minden nap van virág vagy valami „zöld fű” terítéken. De ha mindenképpen választani kell, van egy kedvenc levendulás kekszünk, amivel mindig, mindenhol sikert lehet aratni! Mediterrán mámornak neveztük el, mert a levendula és a citrom dominál benne csöpp narancs-fuvallattal, valami hihetetlen egységben. 

 LEVENDULÁS KEKSZ

25 dkg rétesliszt

1 kiskanál sütőpor

2 evőkanál búzakeményítő

5 dkg vaj

2 evőkanál méz

5 dkg cukor

fél dl narancslé

1 tojás

1 evőkanál levendulavirág 

A citromkrémhez:

5 dkg vaj

10 dkg kristálycukor

2 tojássárgája

2 közepes méretű citrom

A lisztet a sütőporral, a búzakeményítővel elvegyítjük. Hozzáadjuk a puha vajat, a mézet, a cukrot, a narancslevet, beleütjük a tojást, beleszórjuk a levendulavirágokat, majd az egészet alaposan kikeverjük. A sűrű masszából két kiskanál segítségével halmokat teszünk a sütőpapírral borított tepsire, egymástól igen távol, hogy sülés közben össze ne érjenek. Előmelegített sütőben 180 fokon 6-8 perc alatt szép aranysárgára sütjük. Ha kihűltek, kettőt-kettőt citromkrémmel összeragasztunk. Ehhez a citromok héját lereszeljük, a levüket kifacsarjuk. A vajat gőz felett megolvasztjuk, majd hozzáadjuk fokozatosan a felvert tojássárgákat, a cukrot, a citromok reszelt héját és levét. Addig főzzük gőz felett, míg besűrűsödik.  A krémet is kihűtjük, majd a kis süteményeket megkenjük, és összeillesztjük őket. Nagyon finom, pikáns kis süteményeket fogunk kapni.

És amikor megkóstoljuk, hunyjuk le a szemünket, és hagyjuk, hogy az íz-érzés elröpítsen oda, ahová szeretne: én legtöbbször ilyenkor Toszkánában találom magam…

K: Mesélj el kérlek, egy apró trükköt vagy tanácsot a lila arannyal kapcsolatban?

M: Nincsenek trükkök, de azt szívből tudom ajánlani, hogy a levendula szárát sose dobjuk ki, mert nem csak potpourriba használhatjuk fel, és különféle kreatív dolgokhoz, de ha grillezünk, és a parázsba dobunk egy-egy csomócska szárat, nagyon finom illata lesz, átjárja a húst, a zöldséget is.

K: Közel áll a szívedhez Tihany, a magyar levendula hazája? Mikor jártál ott utoljára?

M: Utoljára augusztusban jártam Tihanyban, leányaimmal sikerült eltöltenünk együtt néhány napot. Élveztük a hely szellemét, kirándultunk, halat ettünk, bort kóstoltunk, és persze minden levendulás dolgot meglátogattunk! Amúgy néhány éve szerettem bele Tihanyba, és ezt azoknak a csodálatos emberi kapcsolatoknak köszönhetek, amik a virágokon, és természetesen főként a levendulán keresztül szövődtek. Vallom, hogy a világot a kapcsolatok tartják össze, azok  a mély emberi kapcsolatok, amelyekhez nem kell nap mint nap találkozni, de tudjuk egymásról, hogy hogy vagyunk, hogy mikor számíthatunk egymásra, és amikor találkozunk – mert 160 km a távolság – ott folytatjuk, ahol legutóbb abbahagytuk. Ez is Tihanynak és a levendulának a csodája!  

K: Milyen stílusú otthont képzeljünk el hozzád Mónika? Közel áll hozzád a vidéki stílus? 

M: Legszívesebben egy szép vidéki házban laknék, valahol a hósipkás hegyek ölelésében, de itt, a főváros egyik kertvárosi utcájában egy olyan enteriőrben van az otthonom, amely egyfelől egy pompás műteremlakás, másfelől pedig egy egészen kis és kellemes búvóhely. Ahol elfér a napfényes fotóműterem, a több száz kötetből álló szakácskönyv-gyűjtemény, a fotózás kellékei, egy praktikus konyha és egy nagy étkező arra az esetre, ha itt gyűlnek össze a barátok, vagy a gyerekek – négy felnőtt gyermekem és a társaik.  

A bútoraim egy része családi örökség, más részét „guberáltam” és egy kipróbált technikával antikoltam őket: talán lassan kialakul az egészen egységes enteriőr, amit a shabby chick stílus határoz meg, egy igen erős vidéki beütéssel. Szeretem a régi tárgyakkal körülvenni magam, amiket összegyűjtöttem, egyáltalán nem értékesek, legalábbis pénzben kifejezhető értékük nincs. Ám nekem annál többet jelentenek, mert mindegyikhez egy-egy történet, egy-egy személy fűződik, s ettől lelkük van. A tárgyaimat használom, nincsenek vitrinben, és ott van rajtuk a nagyanyáim keze nyoma, látható bennük az idő. Aki emberileg gazdag környezetben él, szépséges tárgyak közt, a körülötte lévő világgal személyes kapcsolatban, annak szebb és egészségesebb a lelke – szoktam mondani gyermekeimnek, akik régebben úgy mondták: egy múzeumban laknak…

K: Szoktál kreatívkodni a levendulával? 

M: A virágkötő-szenvedélyt nem lehet sutba dobni! Egész évben van nálam levendula, hol frissen, kis cserepekben, növénytálakba ültetve kapják a barátok, de készül a friss és szárított virágokból is mindenféle: ezekkel örvendeztetem meg a nekem kedveseket. Sőt, elárulom, karácsonyra is jut belőle!

K: Nem érkeztél üres kézzel, hisz hoztál egy dedikált példányt a friss levendulás szakácskönyvedből. Szóval játék következik, íme a kérdés, melyet Mónika tesz fel. 

 http://www.halmosmonika.hu/

M: Ki ajánlja a most megjelenő könyvemet a Levendula szívvel, lélekkel címűt az olvasók figyelmébe?

A választ a provence@citromail.hu vagy a hungarianprovence@gmail.com címre várjuk. 

Tárgy: levendula.

Kérlek, írd meg nekünk teljes nevedet is, csak így érvényes a játék. 

A játék október 25.- november 1. között zajlik. 

 Interjú: Beck Krisztina

Fotók: Halmos Mónika

*

A játék lejárt.

Nyertesünk:

Vargáné Judit

GRATULÁLUNK NEKI.

Köszönjük mindenkinek. 



*

Játékszabályzat: 

  Mindenki részt vehet, aki magyarországi lakcímmel rendelkezik és elmúlt 18 éves (természetes személy), kivéve a szervezők és közeli hozzátartozóik. 

A sorsolás a random.org.-al történik, fotóval igazolva azok között, akik egy helyes választ küldtek a feltett kérdésre. Egy ember csak egyszer játszhat. A nyeremény könyvet Mónika postázza a nyertesnek.

A nyertest emailen értesítjük. 

A játékot nem a Facebook szervezi.