LevenTúra

Kedvenc nyári élményem.

Ugye mindenki emlékszik diákkora legutálatosabb fogalmazására? Kíváncsi voltam, ha szervezek városi barátaimnak egy hétvégi nordic walking túrát, és a végén megkérdezem őket, hogy ha most kellene megírni azt az ominózus fogalmazást, meg tudom-e változtatni a rosszízű emlékeket? Igen a rosszízűt akartam megváltoztatni. Jó helyszínválasztással és jó ízekkel. 

Szerencsémre a szomszéd település melletti erdőszélen van egy levendula ültetvény. Sokat hallottam már más helyszínekről, ahol szinte kultikusan kezelik a levendulát. Nálunk meg itt van. Szebb, mint máshol és nem lengi körül semmi.  Az ültetvény tulajdonosával előre egyeztettem az időpontot, tehát a helyszín rendben volt. Már csak a jó ízek hiányoztak. 

Mit adjak enni a városi embernek? Beállhatok a trendi sorok végére, biztos sikerem lesz a salátákkal, füvekkel meg a zsírszegény húsokkal. A baj csak az, ha velem nordic walkingozik valaki, minimum 1000 kalóriát eléget, az időjárást elnézve és betervezve a 10 kilométeres távot ebből lesz 1300-1400 kalóriavesztés is. Akkor nincs más, házi koszt kell! Erdélyből származom, a padlizsánkrém frissen sült kenyérrel előételnek rendben lesz. Főfogáshoz szereztem szarvashúst, abból pörkölt a legjobb, még a legfinnyásabb ízlést is kielégíti. Köretnek zalai dödölle, pirított mangalica szalonnával. Savanyúságnak kovászos uborka, ropogósan, ahogy szeretik a „városiak”. Desszertnek házi rétes, meggyel és túróval töltve. Vendégvárónak készítettem levendula szörpöt. Saját recept, sokan mondják, hogy védessem le. Persze saláta is, ha már sportolunk! Akkor hát kész is vagyunk. Akkor gondoltam bele, hogy a terv jó és kivitelezhető, de ki fogja elkészíteni, ha én a többiekkel túrázom? Falun ez is könnyedén megoldható, a szomszédok segítségével. A ház ura is ügyes kezű, pörköltet legalább is kiválóan tud készíteni. 

Egy dolgot biztosan tudtam: össze kell hangolnom a nordic walking túrát a levendulás és az erdő szépségével, és az ételek „finomhangolását” a túra utáni eufórikus érzéssel. Az eufóriát már a jelentkezéskor tapasztaltam, mert első körben több mint tízen jelentkeztek. Szombat délelőtt gyülekeztünk, és indulásra tizennégyen gyűltünk össze.

A túra több mint két óra volt, és a nyári meleg sokat kivett a résztvevőkből. Edző vagyok, és sokan mondják, hogy a túrák végén egész mást vizionálnak a kezemben a nordic walking botok helyett. Érezni kellet mindenkinek, hogy egy ilyen levendulást látni ki kell érdemelni! A visszaúton már mindenkinek a második felvonáson járt az esze. A tervem bevált, a látvány és a fáradtság okozta felfokozott hangulat mindenkiből az ételek iránti vágyat hozta ki. Szörpöstül, pörköltestül és dödölléstül. Ennyi ember még soha nem feküdt ki egyszerre a kertünkben egyformán degeszre tömve. 

Az érzés, hogy egy olyan élményt tudtam adni embereknek, ahol konvenciók és formalitások nélkül szinte szeretet teljes társaságban érezhették magukat felbecsülhetetlen. Az utólagos visszhangok azt mondják, ha a dödölle és a szarvas pörkölt kitartott volna, még mindig itt hevernének a kertben. Szóval, megkérdezhetném tőlük mi volt a kedvenc nyári élményük?

 Írás és fotó: Kristály Zita

************

Ha van Neked is hasonló levendulás élményed, vagy érdekességed, ragadj tollat ööö billentyűt :-) pár fotóval és küldd el.

provence@citromail.hu

hungarianprovence@gmail.com