A mai nappal Madame Provence felteszi levendulás kalapját és üdvözöl Titeket.
Elindul és bemutatkozik a nőies oldalam.
Megmutatom, hogy vidéken is lehet egy nő stílusos, egyedi és különleges.
Az én nőiségem szimbóluma egyértelműen a kalap és a levendula. Kíváncsi vagyok, hogy a Tiéd kedves olvasó micsoda.
„Senki nem születik nőnek, azzá lesz.” mondta anno Simone De Beauvoir. Milyen igaz.
Gondolj vissza milyen voltál kislánykorodban ...
És tizenévesként?
Hogyan és mennyit változtál az évek során?
És az ízlésed, a stílusod?
Milyen vagy most?
3 megjegyzés:
kíváncsian várom... az enyémre meg inkább nem gondolok vissza...szörnyű voltam :)
Kíváncsi vagyok én is! Erről a pár sorról a "Francia nők télen-nyáron" című könyv jutott az eszembe!
Ági
Én sokáig éltem a hippi-korszakomat, mindig is különcként öltöztem egyébként, de ez nagyon határozott irányvonal volt. Még a mai napig darabkái fellelhetők itt-ott, pl. táskák, de már nem tudom őket hordani. Ami most jellemez, az a csipke és a romantika. Leginkább a ruhákat szeretem, de ha lusta napom van, csak belebújok egy farmerba és garbóba.. de ezzel biztosan nem vagyok egyedül... :)
Megjegyzés küldése