****************************** Vidéken is élhet stílusosan az ember. ******************************

2010. november 4., csütörtök

Van egy álmom ... - vendégposzt / I have a dream ... - guest post


Van egy álmom

Már rögtön az elején szeretném tisztázni, hogy nem vagyok falusi gyerek.

Kisvárosi, városi inkább. Bevállalom, hogy szeretem a városi nyüzsit, a népes utcákat, a városi léttel járó összes jó dolgot, van belőlük egy rakással, de gyerekkorom majd minden nyarát vidéken töltöttem egy szatmári kis faluban, Szamosszegen.


És bizisten nem adnám ezeket a nyarakat 100 csodálatos városi élményért sem! 


Nem adnám az estéket, amikor a fakapunk tetején billegve vártuk haza a csordát, és minden nap csodaszámba ment, hogy a mi tehenünk hazatalál...
...a kutatás örömét, amikor a naplementével együtt begyűjtöttük a nagy hátsóudvar szalmabáláiból a titkos helyekre tojt friss tojásokat...
...a napra kitett nagy bádogkádas lubickolásokat...
...a poros tornácra kis locsolóval rajzolt vizesnyolcasokat...
...a tisztaszoba mestergerendás hűvösét...
...az uzsonnára kapott zsíros kenyér-nagymamatea kombó ízét.


A két nagyszülői ház meghatározó élményei az udvaron álló nagy gyümölcsfák voltak: egyik helyen egy termetes, szigorú cseresznye, a másiknál 2 hatalmas, anyáskodó körte.
Az egyik fa egymagában állt, a feketére érett bordók világítottak a haragoszöld levelek közül, a másik kettő lombsátorként borult az udvar fölé, fadeszka ülésű kötélhinta lógott alá a magasból.

A cseresznyefa "nenyúlhozzánemásszfelrá" felkiáltó jelként állt ott, a másik kettő gyerekkacajtól volt hangos, és a fákat sajnálva gyűjtögettük a nagy viharok után sárba toccsant körtéket.

Ma, a "mi a kedvenc gyümölcsöm?" tophármában a cseresznye és a körte is ott van az első két helyen.
Úgy tűnik, felnőtt fejjel mindkét emlék egy nagy bugyorba került az érzelmi előjel különbségeitől függetlenül.
A kevésbé szép emlékű helyek is lehetnek jó emlékű helyek.
Ilyen az én Hungarian Provence-om.


Az utóbbi években egyre sűrűbben gondolok arra, hogy például a fenti emlékekből is építkezve létrehozzam az én saját kis vidéki életérzésemet egy eldugott kis faluban.
Hogy milyen lenne az a házacska?


Egy télen meleg, nyáron hűvös, nagy teraszos menedék.

A kert fűszernövények illatától zamatos, és zegzugos... emitt nagyobb társaság vacsorázhat... amott egy-két ember tud nagyokat beszélgetni kényelmesen, a tájban gyönyörködve.

Bent nagy, barátságos cserépkályha, megnyugtatóan testes, belefészkelődős ülőbútorok, nappali hencsergésre is alkalmas helyek, egyszerű, békés, természetes színek.

Itt mindennek a kikapcsolódásról, a természetről, a nyugalomról kell szólnia, mert ami izgalmas, az a kertben van, és a környéken, a szomszédos erdőben meg a hegyen... és a városban, ahonnan érkezem.


És természetesen az alkotásról, a házhoz szorosan kapcsolódó nagy ablakok határolta alkotóműhely-télikertben, ahová sok fény érkezik, ahol alkothatok, ahonnan kinézve a szép kertet csodálhatom... és ahol a hozzám érkező vendégeket "elbűvölhetem" legutóbb készült műveimmel :)
http://www.kopisbenedek.hu/

Tehát épül-szépül az álomház, és most is, miközben a száguldó autókat, jövő-menő városi embereket nézem az ablakomból, tudom, és hogy valahol már vár rám az én saját, különbejáratú hángörienprovanszom.

A bejegyzéshez olyan képeket hoztam, amelyek segíthetnek elképzelni az összképet.
Lehet, hogy találsz közte olyat, amelyik a te szívedhez is közelálló?


Szeretném megköszönni a felkérést és a lehetőséget, hogy írhattam a  Hungarian Provence-ra egy bejegyzést, és adhattam valami különlegeset az itt olvasható többi jósághoz.

Kópis Benedek 


















A fotók forrása: Ágy-asztal-tv blog és 79 ideas.


 ********

Nagyon tetszett Ben írása, remélem Nektek is. Szerintem kevés a férfi blogger főleg az enteriőr téma terén. Imádom Ben blogját az Ágy-asztal-tv-t. Tetszik a stílusa, a kreációi. Kívánom, hogy váljon valóra az álma, és ha elkészül egyszer a várva várt tuti házikó, magam is szeretném meglesni majd. -) 






12 megjegyzés:

Kriszta írta...

Gratula,és köszönöm! Visszarepültem gyerekkoromba, Somogyba, a nagyszüleimhez! Hazafelé ballagó tehéncsorda,kert hatalmas gyümölcsfákkal..... Kívánom,hogy váljon valóra Ben álma!

Ágika írta...

Tessék engem nem megbőgetni!!!!
Mintha az én nyarim lennének leírva.
A vaskád, a hűvös szoba, a körte, a tojás gyűjtés..., az én mamiméknál még volt kukorica góré is, az szimpadtól kezdve, vonatig minden volt.
Sikerűljenek a vágyaidat beteljesíteni!

Lajos írta...

Köszönöm a múltra emlékezést!!Gratulálok Ben irásához. Még néhány ünnephez kötődően: Nálunk: A kertben elhelyezett húsvéti tojások keresése... a karácsonyfára felfüggesztett kis ajándékom megtalálása...a mellettem lévő Pilisi Parkerdőben ""őzláb"" és egyéb gombák felkutatása,,...Mind unokáim öröme!!!Csobánka ideális környezet a Müvészek, Alkotók számára! Az Önkormányzatnak vannak ajánlatai!Tisztelettel!!

Krisztina írta...

jaj én is kicsit bekönnyeztem,

Ben nagyon jól ír,

örülök, hogy Nektek is tetszett

Leki írta...

Nem tudom eldönteni, hogy az írás vagy a képek tetszenek jobban!Kívánom, hogy az álom hamar valóra váljon...

Papp Márti írta...

Kicsit lemaradtam az olvasással, de azért itt vagyok :) és nagyon tetszett ez az írás. Egy kicsit nekem is könnyes lett a szemem, mert bennem is felidéződött a nagymamám faluszéli tornácos háza, és azok a délutánok, amikor kisgyermekként az kapuban állva néztem az elvonuló tehéncsordát. Jaj, nagyon visszavágyom oda. és most megint közelebb jutottam az elhatározáshoz, hogy megyek is! :) mert ez annyira jó volt! Hajrá Ben!

hockbetti írta...

Köszönöm én is ezt a múltbeli utazást gyermekkorom legszebb éveihez. Én nagyon sok időt töltöttem falun gyermekkoromban, talán ezért is van, hogy most is falun élek. Van nyári konyhám, füstölőm, pajtám....
Szeretem, és köszönöm....

Krisztina írta...

-))

kinema üvegékszer írta...

Engem ebből az írásból a jövő fogott meg, és az hogy mintha az én fejemből írták volna...ez szinte hihetlenül passzol az én illetve Mi (családom) vágyára. És Mi is tudjuk, hogy ránk is vár egy ilyen ház!:-)) Köszönöm, hogy a fejembe kavargó gondlatokat ismeretlenül is összeszedted egy csokorba nekem!:-D

kinema üvegékszer írta...

A linket nem tudtam megnyitni...ezzel más is így van, vagy csak én bénáztam el valamit?

aletta írta...

Szia Ben!
Köszönöm az írásodat és a képeidet! Komolyan mondom, hogy a tehenes résznél a torkomat szorongatta a sírás. Egyrészt gyönyörű képeket hoztál, másrészt visszahoztad gyermekkorom nyarait, amikor a nagymamánkkal a biharugrai határban sétáltunk a naplementében és gyerekfejjel azt mondtam, hogy ez az a pillanat, amit soha nem szeretnék elfelejteni. Sajnos Ő, az utolsó vidéki nagyi már egy éve nincs közöttünk, így a srácaim már csak hallhatnak, olvashatnak ilyen történeteket, át nem élhetik...

Klein Kinga írta...

Csak ismételni tudom: Igen, nekem is vannak hasonló emlékeim és igen nekem is vannak hasonló vágyaim. Gratulálok tényleg nagyon eltaláltad, az én szívemből is szóltál.
Csak azt sajnálom, amiről Aletta is írt, hogy a gyerekeim ezt már nem élhették át...