****************************** Vidéken is élhet stílusosan az ember. ******************************

2012. február 8., szerda

Az életünk kicsiben - Interjú és játék





Kifutott étel a konyhában, ínycsiklandó szendvicsek, babaházak, reneszánsz vacsora. Mindezek kicsiny kiadásban. Az ember teljesen izgalomba jön, ha meglátja ezeket az apróságokat. Nem véletlen. Mindegyik alkotásnak külön bája van. Lépjünk be most Orsi cseppet sem hétköznapi, miniatűr világába és fedezzük fel azt.




Krisztina: Mi most a legfrissebb alkotásod Orsi?

Orsi: Egy francia teaszalon-cukrászdán dolgozom, amit a Ladurée, Franciaország egyik leghíresebb, 1862-ben alapított cukrászata és Kis Trianon Francia Pavilonja mellett Sofia Coppola Marie Antoinette – Az utazás című filmje ihletett. (A filmhez is a Ladurée készítette a pazar süteményeket.)




A készülő álomcukrászda pultja.


Krisztina: Mi vonz téged ennyire a miniatűrökben?

Orsi: Leginkább az, hogy lekicsinyíthetjük a világot. Megteremthetjük magunknak kicsiben azt, ami nagyban talán sosem lehet a miénk. Másrészt, hogy számtalan mesterségbe belekóstolhatunk közben. Ha építesz egy miniatűr házat, akkor tudnod kell egy kicsit villanyt szerelni, burkolni, tapétázni, padlót készíteni, festeni, lakberendezni, varrni, kárpitozni. Egy apró térben minden lakberendezői tévedés látszik. Élesíti a szemet és az érzékeket. Teljesen más szemmel nézzük a világot, mint a „hétköznapi” emberek: rögtön azt látjuk milyen lenne kicsiben, mit lehetne kihozni belőle.



Krisztina: Mikor lettél „fertőzött”?  Mikor találkoztál először a miniatűrökkel?

Orsi: Öt-hatévesen történt az első találkozás, de „fertőzött” csak 2002-ben lettem, amikor életemben először szabadultam be egy babaházakra szakosodott üzletbe a párizsi Montmartre-on.

Krisztina: Ha lesznek gyerekeid, akkor gondolom ők is imádni fogják ezeket az apróságokat. Engedni fogod neki, hogy hozzányúljanak?

Orsi: Azt hiszem nagyon korán, 3-4 éves korában meg fogják kapni az első babaházukat vagy várkastélyukat. Biztos, hogy lesz olyan, amihez 8-10 éves korukig nem nyúlhatnak hozzá, mert nem mindegyik gyermekeknek való, inkább felnőtt gyűjtőknek.



Krisztina: Tervek, ötletek, a végső simítás. Hogyan készül egy projekt? Meséld el kérlek.

Orsi: Vannak hirtelen bevillanások, amikor eszembe jut egy tortaterv, egy bútor vagy valami apróság, ezeket többnyire amint lehetőség van rá, meg is csinálom.

Házak, szobák esetében az ötletnek át kell mennie egy szűrőn, általában pihentetem őket fél évig, és ha még akkor is úgy gondolom, hogy érdemes belevágni, akkor hozzálátok. Kevés dolgot vetek papírra, mert már a munkafolyamat első fázisában a végeredmény jelenik meg a fejemben, csak azt a belső rajzot kell követnem. Türelmetlen vagyok, és mindent szeretnék gyorsan készen látni.

Természetesen az első lépés az anyagbeszerzés, a faanyag, ragasztók, festékek kiválasztása, beszerzése: fontos az anyagismeret, tudnom kell milyen anyaghoz milyen festék, ragasztó használható. Mindig szem előtt tartom, hogy vizes bázisú termékeket használjak, amik sem az embert, sem a környezetet nem terhelik úgy, mint az oldószeres anyagok.  Ezt követi a belső megálmodása, és az ehhez szükséges bútorok, tapéták, lámpák beszerzése vagy elkészítése. Meg kell tervezni olyan apróságokat, mint milyen zsanér kerüljön az ajtóra, hol legyen a villanyvezetékek kapcsolótáblája, merre nyíljon a homlokzat, stb.

A következő lépés a fizikai építés, a faanyagok aprólékos csiszolása, illesztése, ragasztása, a külső falak díszeinek felépítése: a stukkók, párkányok, kiemelkedő kövek, gerendák elkészítése, felrakása, ennek alapozó festése, majd a végleges festékrétegek felhordása ecsettel, szivaccsal. A külsőt követi a belső terek kialakítása: a villanyvezetékek helyének kivésése, festés, tapétázás, az ablakkeretek lefestése, majd behelyezése. A padló lerakása, falak, padló „korosítása” fontos feladat, hiszen imitálnunk kell az apróbb-nagyobb, mindennapos használat mellett kialakult kopásokat, sérüléseket is, ha élethű teret akarunk létrehozni.

Angol vidéki nappali.

Az egyik legizgalmasabb feladat a berendezés: a bútorok elhelyezése, az élet jeleinek elhintése: kávéval teli csésze a dohányzóasztal sarkán, padlón heverő félig megevett sütemény a gyerekszobában, kiömlött tej, kifutott étel a konyhában, mosatlan edények a mosogatóban, főzési előkészületek a konyhaasztalon vagy éppen be nem vetett ágy a hálószobában, vizes gumikacsa a kád szélén. Ezek az utolsó lépések is rengeteg időt emésztenek fel, bátran kell hozzányúlnunk a dolgokhoz; igen, le kell csiszolni, ütni a nagymama szobájának 100 éves karosszékét, mert ha megnézünk egy valódi 100 éves karosszéket, ritkán van kifogástalan állapotban. Ki kell önteni a tejet a konyha padlójára, a felütött tojást a konyhaasztalra, mert ezek a valóságban is megtörténnek. Ha megnézzük otthon is vannak repedések a padlócsempén, apróbb-nagyobb foltok a falon, pókhálók a mennyezeten, foltot hagy a pohár az asztalon, leönti a gyerek a kanapé kárpitját. Ezeket mind bele kell építenünk, ha nem egy üres szépséget akarunk létrehozni, hanem az élet kicsinyített mását, egy tükörvilágot. Ezért salétromos a Szajna-parti kávéházam fala, kopott a konyha padlója. Ritkán használok babákat egy enteriőrben, mert egy nem élethű baba elrontja az összképet. Inkább azt a hatást igyekszem elérni, mintha a háziasszony, a házigazda, a vendégek éppen átmentek volna a másik szobába. Gyakran használok illóolajokat is a végső simításnál, bár ezek később elpárolognak, de egy karácsonyi szobának remek hangulatot ad a fahéj, sült alma illata. Cukrászdában vanília és fahéj használható. (Megsúgok egy titkot: a hentesboltnál nem használtam „karajolajat”, inkább a látvánnyal igyekeztem elérni a hatást: véres húsbárddal és húscafatokkal, hatalmas füstölt sonkával, „élő” szopós malaccal egy sarokketrecben. )



 Régi hentes üzlet.


Sárgabarack asztal feltört tojáshéj darabokkal, foltos recepttel.



Krisztina: A saját lakásodban alkotsz. Mi visz jobban előre a munkában? A csend, a zene?

Orsi: Az ihlet többnyire éjjel, álmomban vagy a hajnali ébredés idején érkezik, e tekintetben a csend. A megvalósítás közben viszont mindig hangok vesznek körül, gyakran szól háttérként gasztronómiai vagy lakberendezési műsor, és szívesen hallgatok klasszikus zenét is.



Krisztina: Melyik a kedvenc helyiséged a lakásodban?

Orsi: Nincs egy felcímkézett kedvenc helyem. Szeretek a nappali kényelmes kanapéján üldögélve olvasni, beszélgetni, imádom a háló letisztult világát, hűvösebb, nyugalmat árasztó színeit. Mindegyik helyiség más hangulatú, az előszoba falára saját kézzel festettem fel a több száz Bourbon liliomot, - amit gyakran tapétának hisznek -, és festettem a fallal megegyezőre a hetvenes évekből származó ronda fürdőszoba ajtót. Talán a konyha áll legközelebb hozzám, mert zöld bútora és hangulata a gyermekkoromat idézi, mindkét nagyszülőmnél zöld bútorzatú konyha volt, és a nagymamámtól rám maradt öreg edények is itt kaptak helyet: a teáskannákat, merő- és szűrőkanalakat, zománcozott tálakat festettem, antikoltam, decoupage technikával díszítettem, így a lakás díszei és kedves emlékek egyaránt.
Képek Orsi stílusos otthonáról.

 A háló.

 Vendégvárás.

 A zöld konyha.


 Orsi saját otthonából sem hiányozhat a miniatűr.

 Családi örökség a nagymama varrógépe.

 A nappali.

Orsi saját készítésű éjjeliszekrénye.

Krisztina: Fér még valami hobbi a rendes hivatásod és a miniatűr világ mellé?

Orsi: Sokat olvasok, elsősorban a francia és angol történelem érdekel; mivel nagyon szeretem Franciaországot, elkezdtem franciául tanulni. Emellett szívesen foglalkozom lakberendezéssel és gasztronómiával. Korán kezdem a napot és későn fejezem be, de mindig arra van időnk, amire szánni akarunk.

Orsi íróasztala.

Krisztina: Miért angol nyelvű a weboldalad? Itthon nincs a Te tevékenységedre érdeklődés?

Orsi: Amikor évekkel ezelőtt elkezdtem miniatűrökkel foglalkozni, itthon még egyedül voltam ezzel. Logikusan következett, hogy az interneten kutattam, tanultam, ismertem meg más miniatűrkészítőket. Mivel az ismeretségek, barátságok is angol nyelvterülethez kötnek, nem is gondolkodtam magyar nyelvű honlapon. A blognál teljesen természetes volt, hogy angolul kezdem írni, így szélesebb körhöz juthat el a mondanivalóm, hiszen ott elsősorban az aktuális projekteket osztom meg az olvasóimmal, sokszor instrukciókkal, adott esetben receptekkel, ha éppen ételekről van szó. 2012-től azonban kétnyelvűvé válik a blog, az angol mellett a magyar fordítás is helyet kap. Arra egyelőre nem tudok ígéretet tenni, hogy a régi bejegyzések mellé is odakerül a magyar verzió, de a friss bejegyzések kétnyelvűek lesznek.



Krisztina: Hol lehet megtekinteni munkáidat?

Orsi: Jelenleg nincs kiállításom sehol. Nehéz szívvel adom oda őket, mert itthon nem természetes a rendezőknek, hogy biztosításokat kössenek az ehhez hasonló kiállítási tárgyakra, nem megoldott a közönségtől való védelem, az emberek pedig szeretik megérinteni, tapintani  őket, „mert olyan édesek” vagy mert tudni akarják miből készülnek.  A keletkezett sérülések nem mindig javíthatók, kártérítésre pedig nincs mód. A honlapomon azonban megnézhető szinte minden nagyobb szabású munkám: www.picturetrail.com/sorsika, a friss történésekről pedig a blogomban számolok be: www.orsisminis.blogspot.com, illetve tervezzük, hogy felkerül néhány videó a youtube-ra egy-egy babaházról.



Krisztina: Hihetetlen mennyire élethűek ezek az apróságok. Mi a sláger a megrendelőidnél? Már, ha van ilyen ebben a kategóriában …

Orsi: Nincs kimondott sláger, de tény, hogy az emberek szívéhez az otthon melegét visszatükröző ételek állnak közel: a házi kenyerek, sonkák, sajtok, piték, sütemények, gyümölcsök, az ételkészítési jelenetek, talán mert olyan világot tárnak elénk, ami egyszer a miénk volt, és aminek hiányát azóta is érezzük. Nagyon szeretik a másik pólust: a különleges, egyedi süteménytornyokat, négy-ötemeletes tortákat, amik XVI. Lajos korát, a luxust, pompát és pazarlást tükrözik.







Krisztina: Mi volt eddig a legkedvesebb megrendelésed?

Orsi: Nem megrendelés, hanem karácsonyi ajándék volt a húgom számára: egy Sisi-utánérzés szoba, apró, falra tehető méretben.


Rémálommal ért fel selyemmel kárpitozni a falait, és a parkettáját elkészíteni, amihez közel 1000 darab 0,5x2 cm-es fadarabot kellett levágni, festeni és csiszolni, majd helyére ragasztani, de a testvérem öröme százszoroson kárpótolt minden egyes pillanatért.



Krisztina: Nagyon gusztusosak a sajtok és az ételek is, hisz Te elsősorban ezzel kezdtél. Később jöttek a babaházak és a többi. Tagja vagy a Miniatűrkészítő Művészek Nemzetközi Szövetségének. Volt már alkalom találkozni a többi művésszel? Mit nyújt a szervezet?

Orsi: Több, miniatűr készítőket tömörítő csoportnak is tagja vagyok, így a CDHM-nek (Custom Dolls, Houses, Miniatures), ahol társaimmal ingyenes online kurzusokat is tartunk az érdeklődőknek, az AIM-nek (Artisans in Miniature), akinek online magazinjában időnként publikáltam, és természetesen a kérdésben említett IGMA-nak (International Guild of Miniature Artisans – Miniatűrkészítő Művészek Nemzetközi Szövetsége).

Az IGMA amellett, hogy széles körben megismerteti az emberekkel a miniatűrt, mint önálló művészeti ágat, a világ minden tájáról toboroz tagokat, művészeket és érdeklődőket egyaránt. Kurzusokat, kiállításokat, fesztiválokat, aukciókat szerveznek, utóbbiakból működtetik ösztöndíjas programjaikat. 2008-ban ösztöndíjasként vehettem részt a nyári kurzusukon az USA-ban, Maine államban, ami meghatározó élmény, tapasztalat volt, hiszen nemcsak rengeteget tanultam, új ismeretségeket kötöttem, de a hely a Váratlan utazás című film képi világát tükrözte tornyos faházakkal, virágzó fákkal, világítótornyokkal.

Időről-időre találkozom a többi művésszel, elsősorban a különböző fesztiválokon, természetesen a legtöbb közeli barátság ételkészítőkhöz köt, hiszen azonos az érdeklődési körünk. A CDHM-en aktív fóruméletet élünk, ahol szívesen fogadunk kezdőket, érdeklődőket.



Krisztina: Ennyi sok szép alkotás mellett gondolom az elismerések, a díjak is megtalálnak.  

Orsi: Itthon egy harmadik és három első helyezést követően a győri Nemzetközi Baba és Mackókiállítás szervezőitől megkaptam az Aranykoszorús Mester címet 2009-ben. Az IGMA pedig 2008-ban Artisan, 2010-ben Fellow tagnak választott, ami a legmagasabb adható elismerés, ételkészítők közül tízen, minden „szakterületet” számba véve százharmincöten birtokoljuk az egész világon.



Krisztina: Így a 2012-es év elején idénre és jövőre nézve is, milyen terveid vannak?

Orsi: Befejezni a cukrászdát, építeni egy francia és angol country stílusú lakberendezési boltot kicsiben és megvalósítani nagyban, és mihamarabb elkezdeni építeni azt az első babaházat és várkastélyt.

Az én személyes kedvenceim.







Krisztina: Árulj el egy titkot magadról.

Orsi: Csíkos zokni őrült vagyok. Legalább tucatnyi csíkos zokni lapul a fiókomban mindenféle színben, és télen bárki biztos lehet benne, hogy a csizma jótékony rejtekében egy rózsaszín-kék-fekete vagy más hasonlóan őrült színvilágú zokni rejtőzik.


és a

miniatűröket megtalálod a Facebookon is, itt.


Krisztina: Végezetül. Csodaszép miniatűr nyereményt hoztál a Hungarian Provence Olvasóknak, hisz játék is lesz. Mutasd be a nyereményt, kérlek.  Hogyan készült? Mi inspirálta?

Orsi: Szerettem volna ötvözni a betakarítást-befőzést a miniatűrökkel, figyelembe véve a tényt, hogy nem mindenki tud egy klasszikus miniatűrt elhelyezni az otthonában. Így készült az „Asztalbefőtt”, egy aprócska befőzési jelenet, ami egy befőttesüvegben kapott helyet, ezáltal megbújhat konyhában, nappaliban, női kuckóban egyaránt. Egy öreg, rozzant, megkopott kerti asztal az alapja, mellette roskadásig rakott gyümölcskosár almával, körtével, szőlővel, az asztal alsó lapján a már kimagozott szilva előkészítve a lekvár főzéshez, az asztalon a szilvamagok és néhány kóbor gyümölcs, frissen sült francia almatorta (Tarte Tatin), a korsóban friss must, almabefőtt és baracklekvár az üvegekben, néhány ropogós zsemle, az öreg porcelántálban érett alma és körte. Persze az asztal sarkán ott egy fél szelet kenyér, amiről lecsurgott a baracklekvár ragacsossá téve az asztalt. Aki szemfüles észreveszi, hogy a kapkodó háziasszony ott felejtett néhány almamagot a befőttben, és egyet az almatortában is. Ezek az én „védjegyeim”, az ilyen apróságok keltik életre a miniatűröket.



JÁTÉK


Kérdésünk: Felnőttként mikor és hol lett Orsi abszolút fertőzött a miniatűrök iránt?


A választ

 email címre várjuk (teljes névvel, email címmel), a tárgyhoz írd oda kérlek, hogy, miniatűr.


A játék február 8-tól - február 15 (20:00) .-ig tart.


(A nyermény a képen látható miniatűr befőttes üvegben.
Az email címeket nem használjuk fel más célra és nem is adjuk ki.
Egy ember, egy emailcímről csak egyszer játszhat amennyiben elmúlt 18 éves és magyarországi lakhellyel rendelkezik.)


Gratulálunk Kiss Beatrixnak. Köszönjük mindenkinek, aki játszott velünk.
A helyes megfejtés: 2002-ben, Párizs (Montmarte).






9 megjegyzés:

neska írta...

Szájtátva olvastam és néztem a csodaszép dolgokat. Ilyet még álmomban sem láttam. Gratulálok Orsinak és kívánok sok erőt, időt ahhoz, hogy minden elképzelését sikerrel megvalósítson.
Gyönyörűség amiket alkot.

Nóra írta...

Őszintén szólva az első kép láttán nem is nagyon értettem, miről akar szólni a cikk, mi a mini? Jaaaa, hogy ez pici? Annyira jó, hogy nem is tűnt fel, hogy mütyürről van szó.
Sőt, végignézve a többi fotót, nem egyértelmű, melyik élethű méret és melyik pici.

Eleonóra írta...

Valami csodálatosak ezek a munkák, elképesztő türelem kellhet hozzá. Kívánok Orsinak további sikereket a munkájában!

Krisztina írta...

Nóra, minden amit látsz a cikkben az miniatűr kivéve Orsi lakása.-)

Böbe írta...

Csodálatosan szépek ezek a munkák.
Orsinak sok sikert kivánok,erőt és kitartást.

Nóra írta...

Jaja, értem én, hogy "minden pici, kivéve Orsi lakását", de ezt könnyű mondani. Az első kép után már nem voltam biztos, hogy melyik az ő lakása és melyik az ő "Picije". :-)

A nyertesnek gratulálok!

Névtelen írta...

Egyszerűen gyönyörű! Sajnálom, hogy lecsúsztam a játékról. Szívből gratulálok a győztesnek! csilla

Beatrix írta...

Itt is nagyon szépen köszönöm a lehetőséget,hogy játszhattam,nagyon örülök a nyereménynek! Ja és a gratulációkat is köszönöm! Szép napot mindenkinek! Bea

Névtelen írta...

nunu's house... kár, hogy nem saját kútfőből jött az egész.......... a türelem és a kézügyesség viszont 10p, csak több eredetiséget. magyarul valami teljesen másba kéne fogni:D