Az első részt itt olvashatod:
Másnap, reggeli közben már nagy volt a sürgés-forgás a szállodában. Még reggeliztünk, amikor már mindenki pakolt (minket nem zavart), mi tisztes távolból figyeltük az eseményeket (nem akartunk láb alatt lenni). Sőt inkább már kíváncsian vártuk az eseményeket. Kiállítók és segítőik egyformán rendezkedtek, csinosítgatták asztalukat. Mi eközben elmentünk sétálni a Duna partra.
Délelőtt 10 órától kezdtek érkezni az első érdeklődők. A jól szervezett vásár titka itt az volt, hogy előzetesen regisztrálni kellett. Nincs ezzel baj, sőt. A belépés a recepciónál történt, ahol megkezdődött az azonosítás. Kb. 700 ember regisztrált. Többen, mint tavaly. A képen Eszter és Anikó látható, a két Rosinante-s csajszi, akiknek nagyon jó ötleteik vannak, köztük ez a vásár is.
Tényleg mindenre gondoltak a szervezők, hisz volt ruhatár, játszóház a kicsiknek Katalin vezetésével, és pecsétgyűjtő játék két személyes romantikus hétvégéért a Rosinante-ba.
A kiállítók, portékások a belső térben kaptak helyet: társalgó és étterem. Kint kaphatóak voltak forró italok és készült a finom ebéd ( a képen Zsolti séf és segítője készülnek elő az ebéd elkészítéséhez), illetve a másik épületben kapott helyett a játszóház.
Az elképzelt ötlet jól működött, hisz mindent jól körbe lehetett járni. A hangsúly a kézműves szón volt, ugyanis itt nem talált a kedves érdeklődő semmi gagyit. Viszont voltak csokoládék, édességek, sajtok, szappanok, fűszerek, konyhai eszközök, lekvárok, pástétomok, gyertyák, díszek, játékok és még sok más.
Többször végigjártuk az összes árust, megnéztünk mindent, beszélgettünk velük. Jó érzés amikor Rád is kíváncsi a kedves kézműves, beszédbe elegyedik. Itt ez megvolt. 11 órára, főleg ebédidőre már nagyon sokan voltak. A kedves érdeklődők csak jöttek, és jöttek.
A játszóházba többször is benéztünk, nagyon jól érezték magukat a gyerekek, sok program volt nekik, az egyik a sütés, azt is Katalin vezette.
Ebéd előtt érkezett az a piros ruhás ember, akit mindenki ismer, na ki? Aaaaa Mikulás. A nagy konferenciaterem teljesen tele volt várakozó gyerekekkel, volt pár szülő is. Először a krampusz érkezett, egy kedves lány személyében, aki megénekeltette a gyerekeket. Kellemes zene volt a fülnek énekük.
Anikóval a Rosinante pult mögött, ahol a szálloda saját finom pástétomait, mustárjait, kenyereit árulta.
Kaldeneker György és én, na meg a fincsi lekvárok, a háttérben a pult mögött pedig leánya.
Mindenki nagy örömmel volt, hisz az érdeklődők, a regisztráltak egyre csak érkeztek. Sokan ezt a vasárnapi programot választották. A parkoló megtelt, sokakanak csak az út mellett jutott parkolóhely. Találkoztam néhány ismerőssel, akiket az interneten keresztül ismertem meg. Jó volt Őket látni. Az egyik ilyen egy olvasói találkozás. Sokadik körünket tettük meg a férjemmel, épp a ruhatár folyosóján mentünk, amikor egy kedves hölgy megszólított, Ő volt Timi és családja. Elmondta, hogy Ő és a férje szeretik a blogot és rendszeresen olvassák. Továbbá azt is, hogy higgyem el megszínesítem napjaikat. Készült közös fotó is.
Imre bácsi mesterszakács integetve üdvözöl Titeket.
Pontosan délre elkészült az ebéd.
A sok választék közül mi kolbászt választottunk. Nekünk ez után nem sokkal sajnos indulnunk kellett, de délután még többen tették tiszteletüket (főzős program szintén megtalálható volt a repertoárban).
Szokásos itthoni portékafotó. Ezeket sikerült beszerezni.
Nem szokványos, jól szervezett vásárban jártunk, kedves emberekkel, hangulattal és újabb otthonérzéssel. Jövőre újra találkozunk.
Kíváncsi vagy a Rosinante vagy a Finománia újabb soron következő programjára? Akkor klikkelj a weboldalukra.
1 megjegyzés:
3 vagy 4 éve voltunk a Rosinante-ban, nagyon jó elmék. Kedvesek, figyelmesek, nem tolakodóak,a kaja isteni. Egyszóval otthonos. Elképzelem, hogy a vásár milyen fantasztikus volt.
Megjegyzés küldése