Az öt éves Eliza lenyűgöző, vintage inspirálta szobával büszkélkedhet. Tökéletes egy kislánynak, akiben még jobban erősítik szülei a női vonalat, sok-sok régi és antik tárggyal.
Ha szereted az ósággal töltött és a sikkes, kopott tereket, akkor ez a bejegyzés Neked való.
Már első látásra szerelem ez a szoba.
A szülők, vagyis az anyuka minden apró részletre figyelt.
Az édesanya a szobáról: "Szerintem kényelmes és megnyugtató. A szoba falát én festettem kékre, amikor terhes voltam. Én magam is szeretem a régi, értékes tárgyakat. Régóta gyűjtögettem már ezeket a kincseket, egy része családi örökség. A többit ószeresnél vásároltam, meg bolhapiacon, garázsvásárokon. Szinte mindegyik antik játékkal szeret játszani Eliza és tudja, hogy értékesek. Ha a barátai jönnek, akkor általában nem a szobájában játszanak. A többi gyerek ugyanis nem biztos, hogy értékelni tudja a törékeny dolgokat."
Akkor lépjünk beljebb a szobába és nézzünk jól körül.
Eliza a kis bőröndökbe játékokat tárol.
Sok fajta baba és gyermek vasaló szett.
Holnap egy érdekes fiúszobával jelentkezem.
11 megjegyzés:
Hú, de jóóóóóóóóóóóóóó!!!
Nekem nagyon bejön ez a szoba!
De igazából inkább múzeum, mint gyerekszoba. Bele se merek gondolni, hogy a kislányom mit művelne itt! Hát ha még a bátyjai is beszabadulnának!
De amúgy tényleg gyönyörű.
Jaj de édes!!!! :)
A szoba nekem is tetszik, bár ezek a régi, kopott babák elég sok ismerősömre ráhoznák a frászt, de nekem bejön :D.
Nagyon jó a szoba, lehet ez a kislány a világ legfiatalabb ószerese. :) Tetszik az oldal is, köszönjük, hogy megosztod velünk mindazt, amint nap mint nap találsz az interneten. :) Az interjúk is nagyon érdekesek, változatosak, látszik a felkészültséged rajtuk. Egy dolog zavar csak, a cikkekben maradó néha helyesírási, sokszor stilisztikai hibák. (pl.: kis bőröndökbe játékokat tárol - kis bőröndökben) . Nem negatív kritikának szántam ezt a megjegyzést, tényleg, őszintén nem annak, tudom, hogy az ember egy írott szövegben a saját hibáit veszi észre a legkevésbé, mert tudja, minek kellene ott állnia, és azt is látja ott. :)És őszintén gratulálok a bloghoz, én nem tudnék ilyet írni, minden tiszteletem a tiéd!
Atyám, ez rémes!!!
Hogy lehet már egy kisgyereket ilyemire kényszeríteni?!
Anyu - aki isten tudja miféle gyerekkori vágyát, sérülését igyekszik kompenzáli ezzel a szobával - szépen elmagyarázza a kislányának, hogy minden más gyerek idióta mert nem értékeli és nem tud vigyázni a törékeny és drága játékokra?!
Meghogy szerinte ez megnyugtató?!
Neki.
Vagy a mi szemünket is jó legeltetni a képeken.
De egy négyéves forma kislánynak?
Arról nem beszélve, hogy angolszász területen járunk, ott is jómódú házban... mé' nem lehetett már egy GYEREK-nek való szobát is - nevezzük játszószobának - kialakítani.
Pontosítok: remélem volt annyi egészség a lelkében az anyukának, hogy gondoskodott egy olyan helyről is, ahol kijátszhatja magát a kilánya...
Ha már vitriolba mártottam a tollam, akkor még egy megjegyzés:
ha már antik és retró, nem lehetett volna eltekinteni az erősen barbisra hajazó szőnyegtől?
Most, hogy így kidurrogtam magam, bocsánatot is kérek Kriszta! Természetesen nem Neked, vagy a blogodnak szól! Titeket szeretlek :))
Gyakorlatilag kezdetektől olvaslak, s tán még sose hagytam kommentet. Jóval kezdem...
Szép a szoba, de Erzsóval értek egyet. Valahol nem stimmel ez az egész. Az én fiamnak is van szobája, van régiség a szobájában, ahogy az egész házban is van, hiszen régi parasztházba lakunk és nagyon szeretjük és gyűjtjük az antik dolgokat. Nem szeretnék eljutni oda, hogy a fiam pajtásait nem engedem be a szobájába játszani, hátha valami baj történik.
Azt is mondhatnám, hogy cuki, de nem. Valahogy nagyon mesterséges és túl.... A másik, gyakorló lányos anyukaként rögtön azt figyeltem, hogy hol vannak a ruhák?! Ebben a szobában tutira sehol. :) Végülis... egy vagyont elköltöttek antik játékokra, a gyereknek be kell érnie néhány ruhával. Ez tetszik ;))))))
Édesanyámnak kukoricacsuhéból volt babája és az összes gyereknek(hatan voltak testvérek) volt egy db focilabdája! Javarészt a folyóparton játszottak és nem volt külön szobájuk, de állandóan arról mesél, hogy milyen csodás volt a gyerekkora.
Ti tényleg azt gondoljátok, hogy egy kislány csak akkor lehet boldog, ha tele van a szobája ruhákkal és műanyag játékokkal???? Ha jól megnézitek a képeket, akkor a fakockától, a vasalóig, a babaruháig, babaágyig itt minden megvan (és még talán több is),mint amire egy gyereknek szüksége van! Legalább lesz fantáziája!!! Hozzáteszem van egy 8 éves fiam...a gyerekek pedig szeretik a különleges dolgokat és ez a kislány akár büszke is lehet arra, hogy neki nem átlagos szobája van.
Azt elfelejtettem leírni, hogy 2 évig babysitter voltam egy jómódú családnál Ausztriában és ott 3 kislányra vigyáztam. A 3 kislánynak egy szobája volt, és két szekrénye. Pedig megtehették volna,hogy mindekinek saját szobája és gardróbja legyen, de nem tették. És igazuk volt! Édes, tündéri, kiegyensúlyozott kislányok voltak, akik már szinte felnőttek...de nem volt terhes barbie babájuk, sem több tonna legó. Volt viszont sok színes ceruzájuk és rengeteg rajzoltunk, kirándultunk, énekeltünk. Nem tudom szerintetek mi a "normális" gyerekszoba?
És miért is baj az, ha megtanulja, hogy vigyázzon a játékaira? Miért baj ha tiszteletben tartja, hogy nem azért kapta, hogy a földhöz vagdossa, tönkrevágja? Miért baj, ha arra tanítjuk a gyereket, hogy ne agresszívan ugorjon neki annak, ami a kezeügyébe kerül?
Nem szeretnék senkit megbántani, de ha már Ti elmondtátok a véleményeteket (tisztelet érte), akkor Én is leírtam. Ugye Kriszta nem baj, ha egy kicsit beszélünk erről...a blog értékéből ez mit sem von le! :)
Nekem is három lányom van (egy szobában). Főkolomppal értek egyet. Bár gyönyörű ez a szoba, nyilván kell egy nap, míg visszacsinálja az anyuka ilyenre, miután a kislány játszott egy jót. Napi szinten ez megvalósíthatatlan :)
Megjegyzés küldése