****************************** Vidéken is élhet stílusosan az ember. ******************************

2011. május 10., kedd

Bátor vagy? Kinyitod az ajtót?



KÉPZELD EL,

hogy egyedül vagy otthon este, kint már sötét van. A férjed nincs otthon. Nem vársz senkit.

Egyszer csak halk kopogást hallasz a bejárati ajtón. (Kopp-kopp.)  Hirtelen összerezzensz. Vajon ki lehet az? Amíg feleszmélsz eltelik pár másodperc. Most már a csengő is megszólal, majd egy hang: "A szomszéd vagyok, elfogyott a cukrom. Kérhetnék tőled? "


MIT CSINÁLSZ?


1. Ha jól ismered a szomszéd hangját, akkor kinyitod neki az ajtót. Majd jót nevetsz magadon.
2. Nem nyitod ki, hisz hirtelen azt sem tudod mi van és lehet, hogy betörő az illető. Ki akar este már cukrot a kávéba vagy sütibe? Ez furcsa nem?


Te mennyire vagy félős? Mennyire vagy óvatos? Mivel véded otthonod, magadat és családod?  

Riasztóval?
Videómegfigyelővel?
Kaputelefonnal?
Több pontos zárral?
Késsel? Pisztollyal?
Kutyát tartasz?
Vagy csak egyszerűen elővigyázatos vagy?

Esetleg átmész Kevin  McCallister-be és felveszed a harcot a betörőkkel?



Aki még nem lépett a biztonság érdekében, itt az ideje. Ezen kívül ajánlom a lakás/ház biztosítást kötést. Megéri azt a havi pár ezer ft-tot. Higgyétek el.


Lakj lakótelepi lakásban vagy családi házban akkor is szükséges az elővigyázatosság. Erről eszembe jutott egy ismerősöm aki, ha egyedül van otthon éjszaka (férj nélkül), akkor lefekvés előtt a következőt teszi. Az ajtó bezásársa után széket támaszt a kilincs alá. Majd tovább fokozza, legalább két lábost is tesz a szék elé. Miért? Ha netán betörő jönne, akkor meghallja azt, mert a lábos úgyis csörögni-zörögni fog. 



Törtek már be Hozzád? Te, hogy véded otthonod? Van tipped vagy storyd? Oszd meg velem és Olvasóimmal. Tanuljunk egymástól.-)







11 megjegyzés:

Monika írta...

Ugyanazt csinálom,amit az ismerősöd.:))))))Plussz: mobil az ágyamnál, hálószoba -is-bezárva. Így könnyen tudom a rendőrséget hívni.

kovtama írta...

Mi nyitott bejárati ajtónál alszunk. Igaz, faluban és sosem volt semmi. Azt mondta annak idején nekem valaki, ha nagyon zárkózol bevonzod a rosszat. Mert hogy attól félsz. Nem tudom igaz e vagy sem, de nekem még nem jutott eszembe bezárkózni.

Monika írta...

Ja,van egy baseball ütőnk is kéznél.:)

Zsófi írta...

Mi kutyát tartunk. Nem egy véreb, de nagy a szája, és a termete is.:)
Van, aki ismeri, és nem fél tőle, de olyan is van, aki sajnos, nem szívesen jön át hozzánk az ugráló kutyus miatt.
Amúgy, zárunk is mindent, nemsokára meg riasztó is lesz.
Férjem, meg karatézik. Jó a háznál egy harcművész:))))

Krisztina írta...

Faluban vagy városban több a betörés? A falu vagy a város a biztonságosabb?

KarlaLina írta...

Mi kisvárosban vagyunk, kertes házban. Van egy lakli kutyánk, aki éjjel benn alszik a hátát az ajtónál támasztva. Nagy hangja van. Nappal bemutatóra a kertkapunál csahol. Macska is van, meg ajtót zárunk. Pár éve betörtek hozzánk, nagyon kiakadtam. Undorodtam minden cucctól, amit azok az aljas emberek széttúrtak. Fehérnemű,törölközö, gyerekszoba, hűtő... Előtte sose gondoltam, hogy ennyire megvisel. Ezért is lett a nagy kutya.

Kiko írta...

Szerintem a falu biztonságosabb lehet, pont a mérete miatt. A kisebb falvakban élő emberek gyakran olyan közösséget alkotnak, mint egy nagyobb család, mindenki figyel mindenkire (persze ennek meglehet a hátulütője is ugye). Viszont egy betörésnél sokat számíthat, ha a szomszédok is nyitva tartják a szemüket és ha kell figyelmeztetnek, segítenek.
A városban, legalábbis saját tapasztalat szerint, zárkózottabbak az emberek. A nagy többség a saját kis világában él, és talán annyira nem jellemző, hogy odafigyeljenek a szomszédokra is. Persze ez nagyon függ attól, hogy mekkora az az adott város vagy éppen falu, függ a lakóközösségtől is, és persze hiába biztonságos egy falucska, akárhonnan odatévedhet egy betörő.

SDAnita írta...

A városi lakásunkat megpróbálták feltörni. Megvédett minket az ötpontos biztonsági zár, meg a hevederzár az ajtón.
Most faluban lakunk, és igen, én bezárom az ajtót, ha a férjem nincs otthon.
Ja, és a sztori, még meleg... :-)
Ma éjjel arra ébredtem, hogy zörög a kapu és a rajta lógó rézkolomp veszettül lármázik. Olyan volt, mintha valaki mászna át a kapun, vagy döngetné. Jól megijedtünk, futás a bejárathoz - üveges az ajtó - külsőlámpa fel... és látom, hogy két hős házőrzőnk ugrál neki a kapunak belülről... kivül pedig egy ijedt süni ücsörög a járdán, és - nem vicc - puffog, morog magában :-) Elég vicces volt az ijedelem után :-)))

éva írta...

Én lehuzom a elektromos rácsokat körbe ha úgyérzem nem vagyok biztonságba és ha bajvan magamra risztok,hogy megszolaljon de rögtön telefonálk is ha kell,remélem nem lessz szükség erre

Névtelen írta...

Mi a belvárosban lakunk. Pár éve csináltattam rácsot az ajtóra, egy hónap múlva arra mentem haza, hogy kijön a betörő a lakásomból és azt mondja: csókolom! Fel volt túrva minden, még a bugyikat is szétszórták. Sokáig utáltam hazajönni, de elmúlt. Nem lehet folyton félelemben élni.Most a párommal, három-örző-védő macskával:):) és egy plusz hevederzárral élünk ugyanitt.
A nagymarosi nyaralóba is betörtek, pedig lakóházak vannak a szomszédban. Igaz télen, mikor nincs nagy mozgás. Úgyhogy fene tudja, de talán Kio-nak van igaza.

Kósa Márta írta...

Regényt,de legalább egy blogot írhatnék a témáról.
Visznek mindent, ami mozdítható - 1.5 mázsás üllőt, fűnyírót, táskát stb.
Hosszasan sorolhatnám. Csodás fekvésű kisvárosunkban erősen dívik a "megélhetési bűnözés".
Halálos áldozata volt sajnos tavaly pünkösdkor, akkor a hír bejárta a honi médiát, bután azt reméltük, hogy lesz következménye, de tévedtünk. Az állítólagos tettes szabadlábon, az egész leadott sztori hazugságra épült.
De visszatérek a lényegre- van riasztó, önvédelmi fegyver, de úgy élni rettenetesen rossz, hogy naponként lopnak, rabolnak hol az egyik, hol a másik ismerősnél volt, van illetéktelen látogató.
Amolyan Gyöngyöspata filingje van a dolgoknak. Szívesen vendégül látnánk néhány jól fésült jogvédőt néhány hétre.
Barátnőmet a télen kétszer látogatták meg, sokáig nem mert egyedül maradni saját otthonában, úgy megviselte lelkileg a bűntett és azon következménye, hogy szinte soha, senkit nem sikerül felelősségre vonni.
Ha egyedül alszom, sokszor felriadok. De azt gondolom valójában semmilyen módon nem tudjuk megvédeni életterünket, a bűnözők mindig legalább egy lépéssel a tisztes gondolkodás előtt járnak.