****************************** Vidéken is élhet stílusosan az ember. ******************************

2011. március 10., csütörtök

Vadászaton - vendégcikk / On hunting - guest post


Híresek vagyunk vízipólónkról, lovainkról, Aranycsapatunkról, de kutyafajtáinkra is büszkék lehetünk. Ismerkedjünk meg legnépszerűbb vadászkutyáinkkal.


Az erdélyi kopó



Ugyan a kopókat már több, mint 6000 éve tenyésztik, a magyar erdélyi kopó csak a középkorban lett ismert. Fokozatosan tenyésztették ki a nemesi udvarokban szem előtt tartva, hogy olyan kutyáik legyenek, amik remekül hajtják a nagyvadat is, kitartóak és hűségesek. Ha elkapta zsákmányát jellegzetes, magas hangján jelezte a vadásznak. Rendkívül okos, higgadt, kifejezetten gyerekszerető, viszont nagy mozgásigényű. Naponta igényli a sétát, hétvégén akár a kirándulásokat és nagyon élvezi az emberek közelségét. Rövid szőre miatt akár lakásban is lehet tartani, mégsem hullajtja, ugyanis bundája megfogja a kihullott szálakat, ezért csak keféléssel jön ki. A fajta a XX. századra majdnem teljesen kihalt, csak 1968-ban kezdték újra tenyészteni.

A magyar vizsla



A számos vadászfestményen csaholó magyar vizslát már az Árpád-házi királyok is ismerték. Ellentétben a többi vizslafajtával, a mi kedves zsemleszínű barátunk Ázsiából származik, nem Spanyolországból. Úgy tenyésztették, hogy elejtse és visszahozza a fácánokat. A török hódoltság alatt az oszmánok sárga kutyáival keverték, később több vadászkutyával tovább nemesítették. Végleges alkatát a XIX. században nyerte el, az eredmény pedig lenyűgöző: már nem csak a kisebb vadakat ejti el, de agility versenyeken és kábítószer keresésre is használják.

A magyar agár



Talán a legtitokzatosabb kutyafajta, amit olyan nagy történelmi alakok alakították mai formájává, mint Széchenyi István, vagy Hunyadi Mátyás. Hasonlóan a többi agárfajtához, magyar kutyánkat is az egyiptomi agártól eredeztethetjük. Tenyésztésük rengeteg pénzt emésztett fel, épp ezért csak a legelőkelőbbek engedhették meg maguknak a saját agarat a vadászatukhoz. A kutya érték volt, külön gondozó foglalkozott vele. Tenyésztése Széchenyi István korában lendült fel, a szabadságharcig igazi divatnak számított. 1848-49-ben a harcok miatt felfüggesztették tenyésztését, később ismét fellendítették. Az agárversenyek majdnem a végét jelentették a fajtának, miután angol rokona sokkal gyorsabbnak bizonyult a nála viszont lényegesen kitartóbb magyar fajtánál. Ezért nem ritkán keresztezték őket, így alakult ki mai formájuk. A világháború után kihaltnak hitték az agarakat,míg egy filmforgatás során Nagyecseden felfedeztek pár példányt. Ekkor kezdődött ennek a valójában végtelenül nyugodt, de fürge, okos állatnak újbóli tenyésztése.

 
 
Írta: Perlaki Fanni
 
 

2 megjegyzés:

Tündérlátta írta...

Nagyon szeretem a magyar kutyafajtákat. Már alig várom, hogy hozzánk költözhessen 1-2.

tanó móni írta...

Szép, értelmes kutyusok. És jól edzésben marad mellettük az ember:-))