****************************** Vidéken is élhet stílusosan az ember. ******************************

2010. május 26., szerda

3 nap a paradicsomban avagy Asolo és Treviso (Két nő, egy autó Észak-Olaszországban)

-
3 days in paradise as Asolo and Treviso ( 2 woman, 1 car in north Italy)

A szállás / The casa where we stayed


A konyha. Erről még mesélek, de addig is úgye... rusztikus, ötletes és szép.


Mivel a szállásadó házaspár nem tudott angolul, utolsó nap ezt az írást kaptuk tőlük (googleban fordították, érdekes a szöveg) köszönet gyanánt + egy kis ajándékot. Eper lekvárt. Isteni.



Reggeli előkészületek. Amiket itt látok, az csak a kezdet volt.



A szálláson lévő másik épület, ami még felújításra vár, de kívülről így is nagyon régi és rusztikus.




Citromfa.




A ház többi része.







Kívülről a szállás alias Casa Pagnano.










Előtér.




A fürdő egy része.








A szobánk.


FOLYT.köv.

( A képek nagyobb méretben megnyílnak, ha rákattintasz.)

8 megjegyzés:

Dorka gazdik írta...

ahhhh, Treviso! Mi két éve voltunk... http://gallery.site.hu/u/appel_regina/Dorka/49hetes/DSCF1084.JPG.html

Krisztina írta...

jó volt nézni a TE képeidet is, akkor az én trevisoi élményeim is ismerősek lesznek Neked, a kutyus jól bírta?

Dorka gazdik írta...

Hajaj! Dorka nagy világutazó, jön, most már jönnek, velünk mindenhova! Az utazás első 5 percében bevágják a szunyát, és akár a világ végégig is el lehet menni velük. Olaszországba meg különösen nagy élmény kutyával menni, ugyanis imádják őket! Mindenhová be lehet vinni, étterembe, üzletbe, bárhová. Sőt! Mikor egyszer nem mentem be, külön kijöttek értünk, és le se tojták, hogy Áki milyen bőrkabátot próbálgat, mert azon lelkendeztek, hogy Dorka milyen cuki, ahogy nézegeti magát a tükörben, és hívja saját magát játszani. :D
Ja, de itt volt egy remek kis élményünk, előtte "lakodalmas kutyát" játszott, úgyhogy úgy mentünk az utazásra, hogy igen hányós korszakát élte a sok csont okozta gyomorsav miatt. Így esett, hogy Trevisot, Velencét megúsztuk különösebb kalamajka nélkül, viszont a Garda-tó kerülésekor nagy kegyesen megtisztelt. Pont az ölem kellős közepébe... Mindezt a szerpentineken, épp egy alagút bejáratánál, ahol esély sem volt félreállni.

Krisztina írta...

igen az olaszok nagy kutyabarátok-)

hát akkor nem volt eseménytelen az út,

mesélj a szeánszról, hogy lehet csatlakozni?-)

Dorka gazdik írta...

Ezt mi hívjuk szeánsznak, igaziból ezek az olasz órák. Először nyelviskolában csináltunk végig egy tanfolyamot, de aztán a 110 óra lejárata után úgy döntöttünk, mi ezt tudjuk magunk is csinálni. Az olasz tanárunkat sem kellett nagyon rábeszélni, hogy ezentúl ne az iskolában, hanem nálunk legyen az óra. Így aztán minden kedden összejövünk 6-tól 8-ig, és "tanulunk"... ez gyakorlatban úgy néz ki, hogy ha éppen az étel a téma a könyvben, akkor megfőzzük a receptet (ez egyébként minden ünnepkor is így van, olyankor 4 fogásos kaja szokott lenni, mindenkire jut egy fogás), aztán jól megesszük. Ha valaki utazik ki, akkor utána kötelező Limoncello-zás és képes élménybeszámoló van, azt kötelező hozni, de mindig jutnak jó kis magazinok, prospektusok is haza, amiket aztán olvasunk, fordítunk. Rendszeresen fordítunk és tanulunk meg (éneklünk) olasz slágereket, filmeket nézünk olaszul. Szóval igaziból olasz óra, csak jóval kötetlenebb formában, és mindenki csak a maga szórakozására csinálja, nem készülünk nyelvvizsgázni, csak elsajátítani egy használható konyhanyelvet, és jobban megismerkedni a kultúrájukkal. Nagyon szeretjük!

Krisztina írta...

ez nagyon jól hangzik csak így tovább

ciao

medolin írta...

Gyönyörű ez a ház! Ha nekem egy ilyenem lenne...
Teljesen beleszerettem, hangulatos, barátságos, egyszerű! Csodás!

Krisztina írta...

hát igen mi is maradtunk még volna, és az a csend meg nyugalom ami ott van, ... ott nem rohannak az emberek és nem idegbetegek