Továbbá ne felejtsétek, ma kell meggyújtani a második adventi gyertyát is.
Szép napot kívánok mindenkinek.
Ja igen, és még egy dolog Mikulás v. Télapó?
Miklós-nap
A hagyományos ünneplés a városokban és a falvakban az álarcos, jelmezes játék (alakoskodás) volt Miklós-napon, amely nyugatról érkezett Magyarországra. Nem ismert, hogy a népszokást mikor került pontosan Magyarországra, a 18. század végén megjelent tiltás árulkodik először jelenlétéről. A tiltás oka a gyermekek ijesztgetése volt, mivel nem a ma ismert, jókedvű, pirospozsgás Mikulás járt házról házra, hanem egy félelmetes, koromfekete arcú, láncot csörgető rém, aki egyszerre jutalmazott és büntetett.
Többféle eredetmagyarázat alakult ki, a legelterjedtebb álláspont szerint a rémisztő alak a germán főisten továbbélése, akinek kettősége, a jó és a rossz mutatkozik meg a december 6-i szokásban: jóságos alakja ajándékot oszt, míg büntető alakja ijesztgetett. A falvakban egészen a 20. század utolsó harmadáig élt a lánccsörgető alakoskodás, akit végül kiszorított a jóságos Mikulás.
Mikulás
A Mikulás a Miklós név szlovák fordítása. A köztudatban december 6-a hagyományos elnevezésének számít a Télapóval szemben – tévesen. A szokás és a kifejezés csak 19. század legvégén érkezett Magyarországra, így csak harminc-negyven évvel idősebb, mint a Télapó szó. (A kortársak különben a Mikulás elnevezést ellenezték szlovák eredete miatt.)
Az ajándékosztogató, mosolygós, piros ruhás Mikulás a városokban jelent meg először és valószínűleg független a Miklós-napi szokástól. A kipucolt cipőkbe és csizmákba ajándékot rakó, éjjel közlekedő Mikulást egyre inkább összekötötték Szent Miklós személyével: amíg a 19. század végén megjelent szótárak a szent püspöki munkáját emelték ki, addig 20. század első felében már jótékonysága került a középpontba, a mai szótárak pedig szinte csak az utóbbiról emlékeznek meg.
Érdekes tévhit, hogy a Mikulás kövérkés, jókedvű, piros ruhás megjelenését az egyik (piros színéről elhíresült) üdítőgyártó cég találta ki 1931-ben. Egy korábbi magyar gyermekkönyv (1928) hasonló megjelenéssel ábrázolta a Mikulást, így ez a feltevés nem állja meg a helyét, bár a cég minden bizonnyal hozzásegítette az öregapót a világhírnévhez.
A Mikulással kapcsolatos elképzelések is megváltoztak a globalizáció hatására: míg a két világháború között a Mikulás a mennyben élt, a gyerekeket az égből figyelte, segítői pedig manók, angyalok vagy krampuszok voltak, addig a jelenkor Mikulása a Lappföldön él, szánját rénszarvasok húzzák, a segítők pedig általában elmaradnak mellőle.
Télapó
A tél és az apó szavak a finnugor időkből származnak. Elterjedt nézet, hogy a Télapó kommunista szóalkotás, ami ebben a formában téves feltételezés. A Télapó kifejezés a 20. század első harmadában keletkezhetett, már a két világháború között is használták a Mikulás szó szinonimájaként.
A kommunista diktatúra valóban erőszakosan előtérbe tolta a kifejezést, ám egyeduralma csak a Rákosi-rendszerre terjedt ki, amikor kötelező volt használata. Ezután a gyermekkönyvek és a folyóiratok vegyesen emlegették a Mikulás és a Télapó szavakat.
Szemben a fenyőünneppel – amely nem tudott gyökeret ereszteni – a Télapó kifejezés beépült a magyar nyelve, számos gyermekdal, vers, mondóka és mese révén pedig a most felnövő generáció is megtanulja. Az erőltetett használat miatt az a benyomás alakult ki, hogy a kifejezést azért alkották, hogy megfosszák december 6-át vallásos jellegétől, ám a valóságban a kommunista diktatúra nem feltalálta, „csak” használta a Télapó kifejezést.
Forrás: http://www.unnep.eu/nepi-unnepek/mikulas-vagy-telapo.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése