A labirintus 5000 éves szimbólum, amely eredetileg a temetkezésekhez, a halottak kultuszához kapcsolódott, majd a halálból való újjászületés jelképeként mint belső út–beavatási út, mitikus jelentést hordozott és a termékenységkultuszok részévé vált. A középkorban
spirituális értelmezése került előtérbe, a bűnbánat és az üdvözülés
útját szimbolizálta. Később talizmán lett belőle, mulatságok és táncok
színhelye, majd díszítőelemmé és játékszerré egyszerűsödött.
A labirintus, az útvesztő világszerte számos kultúrában jelen van, az őskortól
napjainkig. Értelmezése az idők során alig változott: „helyiségek és
folyosók bonyolult hálózata, ahol az elrendezésből adódóan nehézségekbe
ütközik a tájékozódás és a kijutás.” Tágabb értelemben így nevezünk minden olyan állandó vagy mobil tetszés
szerinti anyagból készült struktúrát, amelynek az alaprajza komplex és
bonyolult.
Ahhoz, hogy egy ember bejusson egy labirintusba vagy kitaláljon
belőle, mindig kiváló megfigyelő és tájékozódó képességre, a nehézségek
leküzdésére való hajlamra és bizonyos időre volt szükség – márpedig
ezekkel az adottságokkal minden ember más-más mértékben rendelkezik. Nem
nehéz felismerni ebben a komoly felkészülést igénylő útban az emberi
életút elvont megfelelőjét, illetve azt, hogy mélyebb értelemben a
labirintus középpontja a nagyobb tudatosság és tudás elérését jelképezi.
A lélek ilyen értelemben vett újjászületése után a megújult ember
könnyen visszatérhet a külvilágba, és spirituális fejlődésének egy
szakaszát befejezettnek tekintheti.
Az itt bemutatott levendula labirintus a németországi Kastellaunban található. Kb. 1200 tő levendulát tartalmaz, a közepére egy almafát ültettek.
Átmérő: 21 m, az út hossza: 293 m, 7 spirált tartalmaz, iránya az óramutató járásával ellentétes.
Így készült (2011-es újratelepítés):
Virágzás és növekedés:
Az első látogatók:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése