****************************** Vidéken is élhet stílusosan az ember. ******************************

2012. június 6., szerda

Suzette reggelije - vendégcikk









Egy barátomtól hallottam, amit most elmesélek.

Fiatalabb korában sokat utazgatott, részben idegen kultúrákat felfedezendő, részben csak úgy csavargás címkével is. A célország határáig, vagy fővárosig általában vonattal, ritkábban repülővel, onnantól pedig stoppal, bicajjal, robogóval, mikor mivel. 

Így jutott el egy Arles nevű picinyke faluba is, nem túl messze Avignon és Nimes nagyobb városkáktól. Híres arénák, csoda-napfelkelték, színes fűszerek és több huncutság mellett még egy félig elkészült híd adják azt az ízt, ami miatt még ma is visszavágyik néha ez az én csavargó barátom. Mint például, hogy a dél-francia lányok a híresztelésekkel ellentétben csinosak, és forróvérűek, kedves férfi barátaim.

Mindjárt a második este történt, amiről mesélni szeretnék. Vagy inkább utána reggel.
Boldogan, feldobottan ébredt, fél öt körül, Avignon szélén, nem messze a parttól a kicsi bérelt kőházban. Azonnal felkelt, firkantott egy cetlit és a párnára tette, egész közel az arcához, ha felébredne.. Suzette.. rester, s'il vous plait felpattant a Bianchi nyergébe, irány a Rhone partja, a piac. Bevásárolt, majd boldogan tekert vissza. Még aludt.

A piacon egy a nagybajszú öregtől vásárolta a fügét, és a sajtot. Valószínűleg sok borravalót adott, amiért cserébe kapott egy csokor friss levendulát ajándékba több merci kíséretében.
A fügét megmosta, és 4 cikkre vágta. Serpenyőt talált egy gerendára akasztva, forró olíva olajba dobta a fügét, és rögvest meglocsolta levendulamézzel. Ha otthon lett volna, levendulás porcukrot is ad hozzá, de itt 2-3 szál levendula a csokorból tökéletesen passzolt elbújtatva a titkos reggelibe. Amikor a füge pár perc alatt langyossá és puhábbá engedte magát, tálba szedte és letakarta. Közben néha megnézte, alszik-e még? 

Az érett, illatozó kecskesajtból, ujjnyi korongokat vágott, melyeket a már felhevített serpenyőben, a bársonyos mézen szintén megpirított kissé, csak míg megkapta a napfelkelte színét. 

A tányéron eleinte még ide-oda rendezgette, pepecselt vele, végül úgy döntött, hogy a kevesebb több lehet. A tányérra tett friss rukkolát, tökmagolajjal locsolta meg, majd erre egyszerűen rászedegette a fügéket, kis fészket alakítva ki a végén érkező ellenállhatatlan kecskesajtnak. Levendulamézzel megcsorgatta az egészet, a piacról frissen beszerzett, langyos croissant tányérra tette, kávét főzött, és borotválkozni is maradt ideje. 

Immár sietség nélkül, magabiztosan, szappannal, pamaccsal, lavórban. Közben a válla fölött a tükörben kinézett az ablakon, és elgondolkozott: milyen szép nap lesz ez. 

Mindkettőjüknek. 

 Jóízű üdvözlettel:

Kocsis Bálint
Executive Chef
www.csikoslekvar.hu

           és
    Károlyi László

Folytatása következik. Így tehát Bálinttal és a lekvárokkal újra találkozhattok, itt a blogon, legközelebb.




3 megjegyzés:

Eleonóra írta...

Rendkívül ínycsiklandó és egyúttal igényes történet, kérünk még ilyet!

Lekvárcsalád CSIKOS írta...

Ígérem, hogy jön a folytatás is.
Örülünk, ha tetszik, minket is megindítanak ezek a történetek.
Nosztalgiával és jó érzéssel gondolunk vissza rájuk.

Bálint Kocsis írta...

Ha igazán minőséget szeretnétek, Csopakon a Tamás Pincében a legkiválóbb Levendula szörpöt, Levendula Zselét és Levendula ecetet szerezhetitek be.
Legjobbak levendulában, és ők karolták fel legkorábban a levendulát, és hozták közelebb a gasztronómiához.
Levendula.
Tamás Pince.
Csopak.