Dr. Lovász Emese régész szerencsés. Amikor csak szeretné átsétál a múltba. Hogyan teszi ezt? Vagy egy ásatás, vagy egy kutatás formájában. Emese, a Herman Ottó Múzeumban dolgozik Miskolcon. Imádja a történelmet, különösen a középkort. Családja után legnagyobb szereleme a diósgyőri vár. Szerintem anno még Nagy Lajos is szívesen látta volna udvarában.
A sok munka mellett a régésznőnek volt ideje arra, hogy az én kíváncsi kérdéseimre válaszoljon. Olvassátok Őt nagy szeretettel, mert válaszai, gondolatai, történetei értékesek.
Emese, min dolgozol éppen?
Jelenleg – és általában, több dologgal is foglalkozom. Volt egy feltárásom Felsőzsolca határában, ennek fejezem be a dokumentálását: rendezem a fotókat, begépelem az ásatási naplót, egyeztetek a rajzolóval a feljegyzéseim, és az ő rajzai adatait illetően. Két nagy avar kori temetőt tártam föl az elmúlt években, az egyik 250, a másik 630 síros volt. A „kisebbik” anyaga lassan közlésre kész, egy önálló kötetben jelenik majd meg, de még van rajta mit ügyködni.
Készítettem egy forgatókönyvet a Diósgyőri vár kiállítási terei számára. Ez egy nagy, EU-s projekt keretében megvalósuló, biztosan nagy port felkavaró dolog lesz: részben felépül az egykori királyi vár! Hatalmas munkát végeztek a tervezők, a meglévő maradványok, illetve a feltárásokon előkerült faragott kőanyag, épületdíszítések alapján rekonstruálták a lovagtermet, a kápolnát, a királynéi palotaszárnyat. Én pedig egy Kossuth-díjas belsőépítésszel karöltve berendeztem az így létrejövő termeket. Önmagát, és a középkori életet mutatja majd be a Diósgyőri vár, interaktív megoldásokkal, de gondosan ügyelve a nívóra (semmi panoptikum!) és természetesen a korhűségre. Nagyon-nagyon szép munka, erre vártam évtizedek óta…
Mi vonzott a régészetben, hogy ez lett a hivatásod?
Itt nőttem föl a vár tövében, és gyermekkorom meghatározó olvasmánya volt az Egri csillagok.
A Te munkádnak megvan a maga szépsége. Mit szeretsz benne még enyni év után is?
Mit szeretek a régészetben? Azt, hogy minden alkalom új-és új élményt hoz. Az örök kíváncsiságom hajt. Egy kis töredékből kitalálni az egészet. De megtanultam László Gyulától, hogy soha ne mondjam azt, így volt. Csak azt, hogy így is lehetett…
Van olyan, amit nem kedvelsz a hivatásodban?
Olyan nincs, amit nem szeretek a munkámban. Legfeljebb hogy így elszaladt felettem az idő, kicsit zavarnak olykor a kényelmetlenségek: pl. Zsolcán nem volt se lakókocsi, se Wc, és még a bokrok se lombosodtak be…De megoldottam, délben bementem a „faluba” és egy kis pizzázóban elvégeztem amit kellett. Addig meg igyekeztem nem gondolni rá.
Volt olyan értékes lelet, amit pályafutásod alatt találtál? Mesélj róla.
Ha választani kell, hogy mi volt a legértékesebb, akkor a két említett avar temető. Eddig úgy tartotta a kutatás, hogy ez a vidék szegényes avar kori leletekben – ez már megdőlt. Nagyon szép anyag, lovas sírok, övveretek, edények, fegyverek kerültek elő. És még egy, amiből a doktori disszertáció is született, 5. századi előkelő női sír leletei: hatalmas ezüst fibulák, arany fülbevalók, karperecek, öv- és cipőcsatok, gyöngyök, gyűrűk. Egy nagyon különleges, és bolygatatlan! Hunkori temetkezés anyaga. De említhetném a diósgyőri vár árkából előkerült, ép késő-reneszánsz edényeket, stb.
Megdöbbentő dolgok is előkerülnek olykor a föld alól?
Megdöbbentő dolog akad: pl. orosz katonai kórház temetkezési helye, német géppuskafészek…
Hogy telik egy átlagos napod?
Egy kis faluban lakom, dombok-hegyek között Miskolc közelében. Ha nem vagyok ásatáson, kedd kivételével bent dolgozom a múzeumban, így reggel 6-kor kelek, leballagok a konyhába és elkészítem a szent KÁVÉT. Szeretem egy pici fahéjjal, vagy kardamommal, esetleg gyömbérrel is. Ugyanabból a bögréből mindig. 10 perc az olasz nyelvnek. Azután beülök a kedves kis autómba, és irány a város. Napi feladatok, illetve a már említett munkák mellett most egy kiállítást is készítünk, elindítok egy beszélgetős műsort a múzeumról, Volt egyszer egy múzeum…címmel.
A diósgyőri várban május 21-én reneszánsz történelmi játék lesz, mivel 15 éve tagja, irányítója vagyok egy hagyományőrző csapatnak (Diósgyőri Aranysarkantyús Lovagrend) mi is készülünk az eseményre, illetve „besegítek” a forgatókönyv írásába. Új ruhákat is varratunk, amelyeket korabeli öltözékek alapján én terveztem.
Délben, ha lehet, találkozom a lányommal, aki a helyi médiában dolgozik, általában igyekszünk együtt ebédelni, pár szót váltani.
Délután időnként elmegyek az oviba a majdnem 4 éves unokámért, ilyenkor csapunk kis hejehuját: általában elmegyünk Diósgyőrbe fagyizni, és sétálunk a vár körül. Elég kultikus hely a vár… Próbálok minél többet segíteni, és egyébként is a legnagyszerűbb dolog egy csuda kis emberkével újra megélni a gyermekkort!
Vásárolni pénteken szoktam, hétközben leginkább csak zöldfélét, sokat. Ketten élünk már csak otthon, a párom olyan paleolit-diéta – féle (nem tökszigorúan) szerint étkezik, ( 20 kilót fogyott 5-6 hónap alatt! ) én sem nagyon eszem kenyeret, édességet, csak ha néha megkívánom. Sok saláta, zöldség és gyümölcs, csirkehús és hal van az étlapunkon. Egyik kedvencünk pl. a mentás borsópüré, a zsályás babsaláta. Sok fűszernövényem van a kertben, és cserepekben is. A várban is csináltam egy fűszerkertet. Olaszországban nagyon sokat tanultam az egyszerű főzésről (is!).
Este olvasás, most fejezem be egy szintén haditornász barátunk készülő könyvének lektorálását: „A lovagi rend könyve” a címe, ó-angolból fordította magyarra. Simítgatok a „Középkori szakácskönyv” című saját könyvecskémen, ami amolyan művelődéstörténeti munkának is készül, receptekkel megtűzdelve. Ja, még kihagytam a kis babrálást a kertben. Van egy beagle kutyusunk, és két 8-9 éves házicicónk.
Indiana Jones női reinkarnációja is lehetnél. Milyen érzések mennek végbe az emberen, amikor talál egy leletet?
Milyen érzés találni? Leírhatatlan! A kincsvadász kielégített mohósága keveredik a „tudós” elégedettséggel, és a múlandó pillanat megismételhetetlen csodája lenyűgöz…merthogy fölszedjük a sírt pl., ha fotóztuk rajzoltuk…
Melyik történelmi korban élnél szívesen?
Egyértelműen a 14. században. A kedvenc történelmi személyem pedig Nagy Lajos, az ő nápolyi és dél-francia kapcsolataival. Végig is jártam a nápolyi hadjáratok útvonalát, és voltam Avignonban is, ahol a király ugyan nem, de annál több magyar követe járt. Diósgyőr is magán viseli mindazt, amit Nagy Lajos látott és tapasztalt, illetve viselte, mert sajnos nálunk majdnem minden elpusztult a köveken kívül. A vár egy erődítés, és a proto-reneszánsz életigény megfogalmazta lakályos várkastély keveréke volt!
Meséld el az olvasóknak kérlek, hogy zajlik egy ásatás.
Folyt. köv.
(A fotókat Emese küldte nekem, a cikkhez. Másolni őket tilos! Egy-két fotó pedig: google.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése