Levendula lecke

 

 

Kedves Hungarian Provence olvasók!

Krisztina megkért, ha tudom, mutassam be a levendulát Nektek, kedves Olvasóknak. Bár gyanítom, hogy aki ezt a blogot olvassa, annak külön nem kell bemutatni a levendulát, de talán pár érdekességet mesélhetek erről a finom virágról. Bartus Sándor vagyok, tihanyiként levendulapalánták szaporításával foglalkozom, így a cikksorozatot kezdjük a levendula magyarországi történetével.

Bittera Gyula kezdte az 1920-as évek közepén telepíteni az első levendula ültetvényt a Tihanyi- félszigeten, Franciaországból hozott szaporítóanyaggal, a Tihanyi Apátságtól bérelt területen. Magyarországon addig csak a középkori kolostorkertekben lehetett levendulát találni. Ez volt az első ipari célú nagy levendulaültetvény-telepítés, ami olyan sikeresnek bizonyult, hogy a Tihanyban aratott levendula illóolaj tartalma magasabb volt, mint a franciáé. Ez Tihany egyedi, félsziget-jellegének köszönhető, mert a napsütéses órák száma nagyon magas, míg a csapadékmennyiségéről pont az ellenkezője mondható el. Ez a fél-mediterrán éghajlat, a déli fekvés és a vulkáni alapkőzet kiváló körülményeket nyújt a növénynek. Így vált a Tihanyban telepített levendula világhírűvé. A minőségét tekintve még a Franciaországban termesztett levendulánál is jobb lett, a tihanyi levendulát még a tőzsdén is jegyezték. Bittera Gyula az évek alatt 100 hektárra növelte a telepítés nagyságát. A második világháború előtt keserűmandulát ültettek a levendulasorok közé, ezekből egypár öreg fa még ma is látható az Ólevendulásban. 

A 60-es évektől aztán a kommunizmus alatt, ahogy az egész ország, úgy a világhírű tihanyi levendulás is pusztulásnak indult. Nagy részét beszántották és szőlőt telepítettek helyére, a megmaradt 20hektár pedig művelés hiányában elvadult. 1986-tól kezdődött a régi levendulás felébresztése, 1995-től pedig már új területeken is telepítettek levendulát. Jelenleg több helyen is található a félszigeten telepített levendulás, ezek közül legnagyobb és legszebb a Külső-tóval szembeni 7 hektáros levendulás.

A végére egy kis csemege:

a levenduláról a középkorban így ír Odo Magdunensis Macer Floridus művében: "Megszünteti bensődben a csípő s a szúró fájdalmat. Ha megiszod, úgy kihajtja a belekben rekedt szeleket, s az anyaméhből jövő erős folyást is csillapítja, ha gyapjúpamaccsal alulról bevezetik. Hideg vízzel fogyasztva megnyugtatja a szív remegését, s enyhíti a hányingert is."

Mindenkinek finom, levendulaillattal szép napokat kívánok:

Bartus Sándor

www.tihanyilevendulapalanta.hu 

VIGYÁZZATOK, mert kikérdezem a leckét.

( A képeket Sándor küldte részemre, hogy felhasználhassam a cikkéhez. )