Arról van szó, hogy végre helyükre kerültek a dolgok,ill a kedvenc cserepeim. Méltó helyüket a falon kapták meg.
Szuper jó, mert van már antik szegletem a házban, most pedig a cserepek is egy helyen mutatkoznak meg.
Ha a konyhából a folyosóra nézek, akkor mindig ezeket látom a falon. Antik dolgok ezek, és történetük is van.
Íme sorba.
Balaton felvidéken készítette egy keramikus hölgy. A cserép közepére a kedvenc motívumomat a francia liliomot vágta bele. Az agyag három helyen meg van törve és rozsdás kapoccsal van összefogatva, hogy még öregebbnek látszódjon.
Egy tetőcsere alkalmával lett ez találva. Hihetetlen, hogy a tetőcserépbe írtak, méghozzá verset.
A budapesti Mátyás templom tetejéről való fedőanyag, melyet meg lehetett vásárolni pár éve még. A templom teteje új, mázas kerámiát kapott. A cserép sorszámozott.
2 megjegyzés:
Úgy látszik, nem csak én rajongok a régi cserepekért. Idén karácsonyra "újjá" varázsoltam egy kisalföldi parasztház bontott cserepeit, amelyet már megkezdett az idő vasfoga; és gyertyatartókat készítettem teraszra, falakra, kinek hová illett. :)
Hasonlónk nekünk is van.-) Megmutatod, hogy a Tiéd milyen lett?-)
Megjegyzés küldése