Szily Nóra: Otthon éreztem magam Provence-ban - INTERJÚ! / Nóra Szily: I felt at home in Provence - INTERVIEW

Nem csak Te vagy én rajongunk Provence iránt. Így van ezzel Szily Nóra is, aki egy új műsor kapcsán járta végig a vidéket. Amíg még frissek az élmények, én kaptam az alkalmon és meginterjúvoltam Nórát. Abban egyet értek Nórával, hogy amíg valakinek nem adatik meg az, hogy Provence-ban élhessen, addig mindig vissza kell térni ... amikor csak lehetőség van rá.

- Christophe Provence-ban. Ez a Tv Paprika szeptember 24-én startoló új sorozata, amiben Te kísérted el Christophe-t Dél Franciaországba. Hogyan jött a műsor ötlete?

Tavaly a TV Paprikán futott a Casting című műsor, amibe többek között engem kértek fel zsűritagnak. Az év szakácsát kerestük, olyat, aki jól főz és emellett olyan „figura”, ami alkalmassá és méltóvá teszi arra, hogy műsort kapjon a csatornán. A rengeteg jelentkező közül Christophe, a francia séf lett a befutó. El is indult a műsora, a „Christophe és barátai”, amiben mindig vendégül látott valakit – többek között engem is. Az adások olyan jó hangulatúra sikeredtek, hogy azt hiszem innen támadt a szerkesztők ötlete, hogy én kísérjem a francia túrára. Talán azért is lett ez a döntés, hiszen én régóta televíziózom, vagyis segíteni tudtam Christophe-nak, akinek ebben és a magyar nyelvben sem volt még túl nagy rutinja. Vagyis az ő dolga elsősorban Provance-ban is a főzés volt a különböző helyszíneken, én pedig mint „kommentátor” voltam jelen.

- Mit szóltál amikor felkértek? Miért Téged kértek fel?

Felsikítottam -) , amikor felkértek, annyira örültem… Ugyanis 2 éve magánszorgalomból elkezdtem franciául tanulni, jártam néhányszor Párizsban, kószáltam már Provance-ban is és szerelmes lettem a vidékbe… Mindig visszavágytam…és íme! -)

- Mennyi időt töltöttetek kint?

18 napos forgatás volt – igazi erőltetett menet, hiszen 12 részből álló sorozatot rögzítettünk. Minden adásban van egy főzés, csodás helyszíneken: Cezanne családi házának kertjében, tengerparton, tipikus provance-i udvarházban…, ezen kívül 2 téma: például a calisson, nugát készítés, szarvasgomba keresés, kandírozott virágszirom kóstolás, és műsoronként igyekszünk megmutatni egy-egy települést is… Marseille, Orange, Aix en Provance, La Ciodad, Antibes, Arles, Grasse… Hm…Volt, hogy napi 16 órát dolgoztunk, pihenőnap nem is volt…összesen 5500 km-t mentünk…, de CSODÁLATOS volt!

- Tudnál ott élni? Elképzelem, ahogy Szily Nóra kimegy egy pohár fehérborral és egy laptoppal a kis provencei házikója teraszára, leül és nekiáll írni. Körös-körül csend és nyugalom, lágy szellő, körülötted szőlőtőkék sora…..  Túl valószínűtlen?

Bárcsak… Sóhajtok… Igen, el tudnám képzelni. Szívesen gyűjteném ott az emberi történeteket, boldogan írnék, alkotnék ott – de ma (még?) ennek nincs realitása. Egyelőre a fiaim nevelése, és sok minden más is ideköt…, és még gyűrnöm kell a francia nyelvet! Ami nem kis kihívás.

- Milyen Christophe és milyen vele dolgozni?

Lenyűgöző, ahogy varázsol a konyhában, csak bámultam a mozdulatai könnyedségét és a finomságokat, amiket készített. Vicces is vele dolgozni, mert bájos és időnként kuncogni való, ahogy küzd a magyar nyelvvel. Rá tényleg igaz – szó szerint, hogy „konyhanyelvet” beszél -) (kedvenc szavam tőle a „szitrombőr” – ez a citromhéj… -)

- Mi volt Provenceban a legjobb/legemlékezetesebb  kulináris élményed?

Jaj, nehéz választani! Ízlett a bundáskenyér, amit csigával tálalt Christophe, finom volt a provance-i bikapörkölt, az arles-i kolbász, a 2 Michelin csillagos étterem (l’Oisis) menüje  stb – na de a kandírozott rózsát kóstolgatva aztán egészen elképesztő volt, miként válhat az illat ízzé… Ettem hibiscus és pipacsfagyit -), ibolyalekvárt – de hát majd sorakoznak a finomságok a műsorban. Érdemes belekukkantani, mert a recepteket is elmondjuk!

- Melyik hely tetszett a legjobban és miért?

Antibes… Ott földbe gyökerezett a lábam, és megértettem Picassot…

- Mi a kedvenc francia ételed?

A bouillabaisse, az a halleves, amiben farkashal, ördöghal, tőkehal, sügér, kagyló és rák is van…Isteni! Marseille-ben érdemes mindenképp megkóstolni.

- Ha egy szóval kellene jellemezni Provenceot, melyik lenne az és miért?

Életöröm. Mert színeivel, illataival, ízeivel – ezt éreztem.

- Ha én azt mondom levendula, Te erre azt mondod, (az jut eszedbe legelőször hogy...)

Illatos, lila mezők végeláthatatlanul…

- Mennyire áll közel hozzád a dél-francia lakberendezési stílus, a sok kő, fa, spaletta…?

Otthon éreztem magam abban a stílusban. Nagyon tetszenek azok a meleg, természetes színek, anyagok amikkel körülveszik magukat az emberek.

- Sokan szeretik Provenceot. Ez a blog erről is szól és a Provence kedvelőknek. Mit üzennél nekik?

Tessék pakolni! Lehetőleg minél hosszabb időre, hogy legyen mód bambulni, átélni, megismerni. Nekem is muszáj visszamennem, mert gyakorlatilag végigrohantunk a vidéken, és szédülten próbáltam felfogni mindazt, amit látok – persze lehetetlen volt. De legalább tudom, mennyi minden visszahív-visszavár. És ajánlanék egy könyvet, ami nekem sokat segített: Provance gasztronómiai kalauz a Vince kiadótól. Ja, és nem árt tanulgatni franciául. Nagyon kedvesek voltak az emberek, amikor nagy igyekezettel próbáltam az ő nyelvükön beszélni, aminél szerintem egyébként nincs is szebb (és nehezebb) nyelv a világon.

- Egy furi kérdés. Igaz ne ismerjük egymást, de Te mit kérdeznél tőlem?

Mikor utazol? -)

 Köszönöm az interjút, a kedvességedet és közvetlenségedet. 

( A fotók Nóra saját képei.)