****************************** Vidéken is élhet stílusosan az ember. ******************************

2010. február 20., szombat

Én és Provence - élménybeszámoló / Me and Provence - experience report


Levendula lepedőben, aratás után.


Az egyik rocbaroni utca.




La Maison de Rocbaron – a szállásunk Provenceban anno 2005. szeptember


(Sergio írta nekem a múltkor, hogy miért nem írok a provencei élményeimről. Hát most megteszem, kezdem az elsővel, és reményeim szerint még lesz több iromány is.)

2005-ben a nászutunkat töltöttük Provence-ban 8 napig (csak, sajnos). De még remélem lesz lehetőségünk rá, hogy visszatérjünk. Így 4 és fél év után nehéz a visszaemlékezés, de vannak fotók és dvd is, ami segítséget nyújthat.


Az egész utazást én szerveztem meg, ebben jó vagyok, aki ismer, az tudja. Tudatosan választottam azt, hogy a szállásunk Provence közepén legyen. Ezáltal, minden környező falu és város egyenlő távolságra lesz egymástól. A neten böngészve akadtam rá Rocbaronra, arra a kis falura, amit pár ezren laknak, de ez nem látszik rajta. Utca 15-20 db van az egész faluban, csendes kis hely. Jó lesz nekünk. Néztem róla még pár képet a neten, és így esett rá a választás.


Rocbaron helye a térképen: D-Franciaország, Var megye Provence-ban, Toulon és Brignoles között. Szóval hegyek, völgyek között (hol a tenger hupikék...) egy szerpentin felfelé ... utána jutunk be a faluba.




De mivel is mentünk? Nizzában szállt le a repülőgép és ott béreltünk autót (persze ez is előre le volt foglalva). Szóval a repülő olyan késő délelőtt szállt le majd irány a EuropeCar. Majdnem. Kb. 1-1,5 órát álltunk sorba, annyian voltak. A nagy melegben ez marha jó volt. Mi egy Peugeot 206-os foglaltunk és mákunkra egy Golf Plus-t kaptunk. Ez azért volt, mert mire sorra kerültünk elfogyott az autó vagy valami hasonló. Mert hiába tudtak angolul, meg én is, nagyon nehezen értettük meg egymást a sráccal. Mondanom sem kell, mennyire örültünk egy jobb autónak, ugyanannyi pénzért, mert ráfizetni pluszt nem kellett. Kb. 4 óra alatt értünk el Nizzától Provence szívébe Rocbaronba, mert mi végig a tengerpart mellett mentünk egy főúton, sok faluval és várossal szabdalva. Nagy volt a forgalom. De sebaj ráértünk, addig is szoktuk a forgalmat és az autót. A gps is jól vizsgázott, egy-két földútra terelést leszámítva. A franciáknál sok a körforgalom (ált. 3 meg 4 sávos) és lent délen elég nyugodtan vezetnek. Nem idegbeteg népség.

Amikor megérkeztünk úgy elmentünk a szállás előtt, hogy csak na. Szóval nem találtuk meg elsőre.


Bejárat a szálláshoz.


Biztos annyit néztünk már a szemünkkel, hogy több látnivalót nem akart befogadni. Jeanne és Guy (a házaspár) fogadott minket. Remek volt az angoljuk, de hát ebből élnek, nem? Az autóval beálltunk a parkolóba és elsétáltunk a házig, mely egy igazi provencei kis bad and breakfast-os panzió volt. Mindenütt szép növények, olajfák, medence, kinti étkező, a lábunk alatt kavicsropogás. A ház kívül és belül is teljesen olyan volt, mint a weblapjukon, de a borostyán már elkezdte a ház falát befutni. Ez még szebbé tette.


A szállás. Maison De Rocbaron.



Milyen ötletes a szobakulcs.



A szobánk.




A medence. Ahol a párom egyik nap egy döglött skorpiót talált a vízben.




Vacsihoz készülődve. A kezdet mindig sajttál és borkostoló volt.




A reggeli. (Részlet).




A kert. Háttérben Jeanne és Guy.



Felmentünk és elfoglaltuk a szobánkat, utána Jeanne-kal megittuk a welcome drinket. A szállás árban nem volt drága, a környéken ez volt a legolcsóbb akkoriban. (A szállásról bővebben: http://www.maisonderocbaron.com/indexa.html ) Mi nagyon meg voltunk elégedve. Azt kaptuk, amit vártunk.

A szobánk: egyszerű, romantikus szép és kicsi volt. De mi csak este tartózkodtunk ott, hisz reggeltől estig úton voltunk, hogy felfedezzük Provenceot. A 8 nap, utazással együtt erre sajnos nem volt elég, de ettől függetlenül elég sokat kihoztunk belőle.



A 7 éjszakából, 3 estére kértünk vacsorát is. Ez nagyon izgi, mert ilyenkor Jeanne a háziasszony főzött szinte egyénre szabva. Megkérdezte mit szeretünk, mondtuk, hogy igazából vmi jellegzetes ételt akarunk enni. De nem csak az ételen volt a hangsúly, hanem a hangulaton is. Sok finomat ettünk. Egy vacsora 3-4 óra alatt zajlott le. A franciák nem esznek gyorsan és két fogás között is pauzéznak. Legalábbis ott ezt volt a szokás.



Társunk végig ez az útikönyv volt. Nem olcsó, de ez a DK-s sorozat a legjobb, szerintem. Naprakész és velős.


Jellemzően, hogy nem sok magyar úticélja Provence, 2005-ben ezt még csak angol nyelven lehetett kapni idehaza.



Első nap elmentünk egy helyi supermarché (szupermarket)-ba, gyalog, hogy vacsit vegyünk. Ez a szállástól kb 2-3 km-re volt. Tüzetesen körülnéztünk, főleg olyan termékeket, ami nálunk nincsen v. ritka. A pénztárnál a következő eset történt. Becsipogtam. A kasszánál. Kicsit megrémültem, mert tudtam, hogy nem tettem semmi rosszat. Persze, hogy nem, hisz lerítt rólam, hogy turista vagyok. Jött a biztonsági őr, de nem volt bunkó. Franciául megkért, hogy menjek vele egy kicsit arrébb, és nyissam ki a táskámat. Mindent kipakoltunk belőle, és kerestük, hogy mi is csipoghatott be. Először azt hittem, hogy a rúzsomon lévő vmi fém izé, de nem. Hanem az útikönyv, az volt a bűnös. Az útikönyvet a neten rendeltem még otthon, és észre sem vettem, hogy a hátuljában van egy chip. Valószínű, hogy ők meg nem húzták le a chipet, mielőtt postázták volna nekem a csomagot. A francia biztonsági őr megszabadított tőle. Bele se merek gondolni, hogy mennyi kellemetlen élménytől szabadított meg engem (hisz még akkor volt 7 nap, várt ránk Provence, és sok olyan hely, ahol simán becsipoghattam volna, és ahol nem biztos, hogy ilyen normálisan kezelték volna a helyzetet).



A bűnös.

Egy ilyen kis faluban, mint Rocbaron találtunk még: pékséget, fodrászt, kis postát, rendőrséget, virágboltot, videotékát, újságost-sétáink során. Erről jut eszembe. Saint Tropezben kiment a bokám (erről még később írok majd) és aznap előbb mentünk vissza a szállásra. Betértünk az újságoshoz ahol vettünk egy sorsjegyet, kaparósat és nyertünk 3 v. 4 eurot (már nem emlékszem pontosan). Ezen kívül a faluban van egy kis centrum, ahol egy általános iskola és a városháza található. Rocbaron felett a hegytetőn pedig St Sauveur romjai ékeskednek, mely egykor kastély volt. A pékségbe is benéztünk az egyik nap, ami csak reggel van nyitva, és a postához is volt szerencsénk. Az egyik délutáni nyitvatartásban mentünk, volt is kis sor. Ne tudjátok meg, hogy nézett a postás, hogy hova akarom feladni a képeslapokat. Meg volt lepődve.



Folyt. köv.




Templom.




Rocbaron Fő utca.



Bővebben Rocbaronról:

http://www.mairie-rocbaron.fr/

http://www.beyond.fr/villages/rocbaron-provence-france.html



http://www.maisonderocbaron.com/indexa.html








4 megjegyzés:

Ildifolt írta...

Nagyon jó, már várom a folytatást!

Krisztina írta...

köszi szépen, ok, igyekszem-)

Szonja írta...

Wow, micsoda nyaralás lehetett, gyönyörű hely!

Krisztina írta...

köszönöm szépen, még akarom majd folytatni a amesét, csak az idő... az az ami most nekem kevés van!-)