Az úgy volt, hogy, tegnap délután előbb értem haza, mint szoktam. Otthon tettem-vettem, amikor megcsörrent a telefonom. A párom volt az. A következőt mondta:
„ – Szia. Szeretnélek elhívni randira!”
Kicsit meglepődtem, de egyből igent mondtam. Megbeszéltük, hogy siet haza, és utána elmegyünk valahova vacsorázni, majd beülünk a moziba. Mint régen, anno.
És akkor ülve a kanapén jobban belegondoltam. Hát ez tök jó, milyen nagyszerű. Néha kell ilyen is. Itt vannak a dolgos hétköznapok, az állandó rohanás és esetleg egyéb kényes dolgok az ember életében. A napi rutinról már nem is beszélve, ami egy idő után unalmassá válik. Ráadásul itt van ez a borongós ősz is, a maga szürkeségével. 10 éve vagyunk együtt és 4 éve vagyunk házasok. Eljárni ritkán járunk valahova ketten, de azért előfordul. Hisz még nem vagyunk nyugdíjas, otthonülők. -)
Én azt javaslom, hogy próbáljátok ki. Elő a telefonnal. Hívjátok fel a párotokat és hívjátok el randira. Higgyétek el, megfog lepődni!
4 megjegyzés:
Ata, te egy gavallér vagy! Mindig is tudtam, hogy jó ötlet volt anno mikor barátsoném felhivott téged az albérletből:))!
köszi átadom neki, te pedig a legjobb TANU vagy-)
Nagyszerű ötlet, bár 30 éve vagyunk együtt, de ki fogom próbálni. Egyébként a játékra jelentkezem hozzád. A blogodat népszerűsíteni fogom, mert valóban sok érdekes dolog található itt.
Az enyém még csak most alakulgat, de igyekszem, szeretettel várlak. http://kreaktiviti.blogspot.com
üdv Zsóka
szia Zsóka,
óóó köszi h így gondolod,
próbáld ki, én is kiváncsi vok, mit reagál a férjed-) majd meséld el,
megnéztem a blogod, nagyon jó, a kedvencem a hulladék hasznosításból az a kis törtfeér szekrény féle, ami vmi faládából van talán?
Te is bekerülsz a kalapba, és köszi azt is h jelentkeztél játékra
Megjegyzés küldése