A tegnapi poszt vagyis az előzmény:
És a folytatás:
"Ha tihanyi anekdotáról van szó,
meg kell említenem a forrást. A darabban szereplő legtöbb tihanyi idézet
Mecétől, alias + Kötél Imrétől származik. Ő Tihany mindenki által ismert és
kedvelt humoros agglegényeként élte mindennapjait. Munkahelye sosem volt,
alkalmi munkákból tartotta fenn magát, szerette az italt. Ennek ellenére soha
senkinek kárt nem okozott, mindenkivel megtalálta a megfelelő hangot. Szinte már
bölcsességbe hajló gondolatai, frappáns válaszai, humoros kalandjai anekdota
számba mentek, nem egy szállóigévé vált Tihanyban.
Ilyen a faágyú történetében
többször elhangzó „Mér, hát nem azér, gyüttünk?!” válasza is, amely egy Zala
megyei látogatásakor hangzott el. Mire a vendéglátókhoz érkezett, bizony
betévedt néhány útba eső kocsmába, így aztán a házigazda joggal vetette
szemére, amikor megérkezett: Mece, te már be vagy rúgva! Ő azonnal rákérdezett:
Miért? Hát nem azért gyüttünk?!
Számomra egy másik kedves
története, amikor kis társaság jött össze az egyik pincénél, amelynek Mece is
tagja volt. Folyt a szó, röpködtek a gondolatok, egyszóval belefeledkezett a
társaság a jó ízű beszélgetésbe. De egyszer csak Mece riadtan felugrott, így
kiáltva: Jaj, emberek! Annyira beszélgetünk, hogy inni meg majdnem elfelejtettünk!
Ilyen, és hasonló történetek,
anekdoták őrzik a régi falusi élet szépségét, humorát. Őrizzük meg őket, hiszen
ki a múltat felejti, jövője sem lesz!"
Csizmazia Zsolt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése