Múltidézés korabeli ruhában / The past in an old dress

Én is nagyon szeretem a régi korokat, a kosztümöket, a történelmet. Több kedvencem van, nem is tudom, melyiket válasszam hirtelen. Sissy korabeli ruha vagy egy empire stílusú? Vannak nálam nagyobb fanok is a múltidézés és a régi korok ruhaviselete terén. Már-már szakértők. Ilyen Ankith is, akivel a blogom kapcsán kerültem kapcsolatba. Amikor megnézem Ő néki mi a hobbija, vagy milyen blogot készít, egyből tudtam, hogy készítek vele egy interjút.

(Ankith: "Ez a kép még 2004-ben készült és egy nagyon kedves barátnőm készítette a ruhát, ő például szinte csak középkori, és reneszánsz dolgokat készít, ebből él. Juli 24. után gyanítom már az a rokokós ruhás kép lesz a kedvencem, ami még most készül.")

Ankith kosztüm blogja – viselettörténeti kiruccanás, korabeli ruhák, szép jelmezek. http://ankithscostumepage.blogspot.com/

Kedves Ankith. Kérlek, akkor segíts nekem. Ha én most azt mondom, hogy szeretnék egy Sissy stílusú ruhát, hajat … hogyan kezdjek hozzá a szervezésnek? Mi kell tennem? (Jómagam varrni nem tudok.)

- Először is el kell döntened mennyire, szeretnél korhű ruhát, mennyit szeretnél erre áldozni, és persze az is, hogy milyen alkalomra szeretnéd felvenni.

- Nézzük szépen sorban. Számomra például az, hogy korhű az azt jelenti, hogy ha beöltöznél, és egy időgép visszarepítene az adott korba nem lennél kakukktojás J! Ez alatt azt értem, hogy a ma fellelhető alapanyagok és eszközök közül olyanokat választanék, ami a régit a legjobban megközelíti tulajdonságokban. Ha valaki például ilyen ruhát, akar, akkor készüljön fel egy keményebb kutatómunkára, tanulmányozza a viselettörténeti könyveket és járjon Múzeumokba. Bizton állíthatom ennél kellemesebb kutatómunka nem is kell a történelmi kosztümök szerelmesének! Sajnos manapság olyan könnyelműen bánnak a „korhű” szóval. Mindenre felcímkézik, amit úgy gondolnak (ismeretek hiányában), hogy hűen reprezentálja egy adott kor viseletét. Például, amikor egy középkori rendezvényen a várhölgy kistúlzással abroncsos mennyasszonyi ruhában van és ehhez hasonló dolgok, na ilyenkor sikítani tudnék… Elképesztő, hogy olykor szépen varró varrónőknek sincs érzéke az ilyesfajta dolgokhoz. Tehát, ha nem tudsz varrni, de valakit megbíznál a ruha készítésével, akkor is érdemes lesz olyan ember keresni, aki jobban beleásta magát az adott korba.

- Következő sarkalatos kérdés az a fránya pénz. Nyilván egy természetes alapanyagú nemes textília sokkal drágább, mint egy műszálas anyag. Nem beszélve arról, hogy az utóbbiba bele lehet sülni és hiába lesz rajtad gyönyörű a ruha, ha nincs meg az a bizonyos komfortérzet. Szóval nyitott szemmel kell járni, olykor, ha ügyes az ember kevésből is megússza. A kreativitás sem mellékes, mert például egy használt estélyit, nagymama hálóingét vagy egy mennyasszonyi ruhát is át lehet alakítani úgy, hogy az megállja a helyét. Lényeg, hogy jól kell tudni megválasztani az alapanyagokat.

- Végül az alkalom is lényeges. Például esküvőre, szeretne valaki, mondjuk egy rokokó ruhát, akkor a vőlegényre is gondolni kell. Vagy a vőlegény is korabelibe lesz (ez nehéz ügy szerintem a férfiak többsége nem öltözne be harisnyás márkinak J) vagy a mennyasszonyi ruhánál kell engednünk a vágyunkból és átültetni a rokokó jellegzetességeit egy modern, egyedi tervezésű esküvői ruhába .Ehhez meg érzék kell, nehogy átesünk a ló túloldalára és túl színpadiasak legyünk, vagy ne adj isten azt a rémes „jelmezkölcsönzős” feelinget adjuk. Nem mellékes a ruhát felvevő személy egyénisége, kisugárzása sem, de ebbe most nem mennék bele.
- Tehát a fenti kérdésre a recept egyszerűen:
ásd bele magad legalább egy picit az általad választott korba, tanulmányozd annak viseletét, majd végy egy varrni tudó emberkét (lehetőleg hasonló rajongással az adott kor iránt) szitáld át a tudását, nézd meg mit tud, majd a ruhához való gondosan kiválasztott alapanyagokat hagyd őáltala „ropogósra sülni”. Hmm ennél finomabb nyalánkságot!!! .Jó étvágyat!:-D

Kérlek, mutassd be pár mondatban magad a blog olvasóknak.

- Egy 29 éves nagyon boldog anyuka vagyok, aki végre azt teszi, amit szeret. Jelenleg itthon vagyok a 10 hónapos kisfiammal, és amikor épp nem nevelem, akkor gőzerővel esek neki az alkotásnak. 2005-ben textiles könnyűipari mérnökként diplomáztam, de sajnos nem tudtam elhelyezkedni a szakmában. Aztán az iskola után, mint sokan mások a kereskedelemben váltottam jegyet a „pénzhajkúrászos mókuskerékre”, de amióta kiszálltam úgy érzem, kezdem újra megtalálni az utamat. Remélem sosem késő változtatni és a gyakorlás némi szenvedéllyel, meghozza majd a gyümölcsét.

Megkérdezni akkor felesleges is, hogy mi a hobbid. Mikor találkoztál először a történelmi ruhákkal, honnan jön a történelem iránti rajongás?

- Rengeteg minden érdekel a kalligráfián keresztül a hímzésig, de amihez leginkább késztetést érzek az a rajz, a festés és a varrás. Ezen kívül gyűjtöm a divattörténeti és textil szakkönyveket. Az összegyűjtött anyagokból majd egyszer szeretnék egy könyvet írni, ami csokorba szedi a régmúlt homályába veszett technikákat, szakmai fogásokat. A történelmi ruhákkal való első találkozásomat még a gyerekkoromra datálnám, amikor nagy élvezettel játszottam a DDR papír öltözetős babámmal, imádtam. Volt, hogy én rajzoltam és vágtam ki neki ruhát. Majd a főiskolai éveim alatt tagja lettem egy hagyományőrző egyesületnek.

- Mindig is szerettem a régi dolgokat és hallgatni idős emberek történeteit, amelyek általában úgy kezdődnek „amikor még…”. A múlt emlékeit őrző helyek, mint amilyen egy múzeum vagy egy régi könyvtár egyfajta szentély számomra, ami lelkileg feltölt. Gondolom a történelem iránti rajongás a múltmániámból ered. A történelem az meg egyébként is valami fantasztikus dolog. Tükör az emberiségnek az emberről. Bár olykor szomorú tudok lenni és mérges is, ha látom, hogy nem tanulunk belőle. Már megint és már megint…

Melyik a kedvenc ruhád és történelmi korod?

- Az esküvői ruhám, ami egy rokokóval beoltott mennyasszonyi ruha csipet reneszánsszal, ami így elsőre nem illik össze, mégis sikerült egy olyan ruhát tervezni, amit, ha felveszek teljesen összhangban, van velem. Az csak hab a tortán, hogy „multifunkciós”. Levehető és variálható újakból, különálló felső szoknya részből és fűzőből áll. Szeptemberben megyek megnézni a Madame Pompadourt és például az a fűző lesz rajtam.
Mi a kedvenc történelmi korom? Inkább azt mondanám, ami nem tetszik, abból kevesebb van.
Történelmi kor, ami nem tetszik az a jövő, mert nem látom, hogy jó irányba haladna. Viselettörténeti kort nézve meg a biedermeier női polgári viselet nem jön be nekem annyira, de még abban a korban is találok olyan remekbeszabott ruhákat, hogy szívesen huppannék bele, már ha lenne olyan kicsi derekam:-DD

Kérlek, meséld el mi történik egy múltidéző találkozó alkalmával? Ha valaki szeretne menni, hol tud jelentkezni?

- A „múltidéző találkozó” egy relatív új dolog itt Magyarországon. Egyelőre most csak az a cél hogy hasonló érdeklődésű emberkék baráti kapcsolatot alakítsanak ki a jó hangulatú találkák alkalmával, miközben mindenkire vonatkozik egyfajta „Dress Code”, amit, ,ha nem tartanak be az se okoz gondot.
Külföldön, mint sok minden másnak ennek is komoly hagyománya van. Bálokat, összejöveteleket rendeznek, ahol nem csak a ruhák csodálatosak, hanem arra is törekednek, hogy minden a legapróbb részletig korhű legyen (zene ,hely ,étel stb.). Valami hasonlót szeretnénk mi is majd. Nagyon örülök, hogy Sissi barátnőm vette a bátorságot, és útnak indította ezt a kezdeményezést. Bárkinek, akinek kedve van ehhez a mókához, nem kell egyebet tennie, minthogy nyomon követi a „Múltidéző találkozók” című blogot. A következő találka most például Váci Világi Vigalom-ón lesz . Eredetileg csak Sissi meg én mentünk volna a barokk jelmeztervező versenyre, aztán a többiek is kedvet kaptak, úgyhogy megint összejön egy kis csapat és vélhetőleg egy csodás napnak nézünk majd elébe!

Szerintem Ankith szerencsés vagy, mert Te már elkészíteni is eltudod a szép kosztümöket. Min dolgozol most?

- Szorít az idő, mert 2 hetem van, hogy elkészítsek egy rokokó ruhát fűzőstül, alsószoknyástul, evvel fogok Vácon nevezni, már most nagyon izgulok. Ezen kívül egy középkori és egy empire ruhát kell befejeznem.

A párod mit szól a te rajongásodhoz? Pár szó a családodról….

- Bár a férjemet annyira nem izgatja ez a dolog, teljesen mellettem áll és támogat ebben. Sőt, ha varrnék neki, akkor szívesen jönne velem. Kis családunkban nagy a béke, tavaly született a kisfiunk, aki bearanyozza a napjainkat. Ritka muris egy kis krapek, azt hiszem párommal ennyit, még sosem röhögtünk. Az idővel tökéletesen meg tanultunk gazdálkodni, mert ugye egy gyerek mellett nehezebben tesz ezt-azt az ember. Kíváncsian várjuk, hogy a picurinak mihez lesz kedve, mi fogja érdekelni. Családfámat vizsgálva több ősöm is jó kézügyességgel volt megáldva, remélem ebből neki is, jut.

Inkább a hölgyeket érdekli ez a viseleti és múltidézős téma? Férfiúkat nem?

- Pont most érkezett meg a párom, úgyhogy feltettem neki ezt a kérdést. Szerinte a férfiakban is megvan ehhez a kedv csak nekik talán több bátorítás kell a hölgyektől. Az én tapasztalatom is valahol ezt erősíti meg. Bár meg kell, hogy jegyezzem a férfiak inkább régi korok harcosainak a bőrébe, bújnak, mint egy barokk piperkőcébe, vagy egy „Csengetett Mylord”-os dandy monoklija mögé. Nyilván e mögött valamiféle társadalmi nyomásféle van, hogy még véletlenül se legyen félreértelmezhető a helyzet még akkor is , ha ez inkább egyfajta játék, jobban mondva szerepjáték .Én mindenesetre nagyon örülök,hogy azért sok hagyományőrző férfi van ebben az országban és magam is sokat ismerek. Mindegy, hogy most gladiátorokra, ősmagyar ilyászokra, reneszánsz vitézekre vagy második világháborús katonákra gondolok. A múlt iránti szenvedélyünk mindannyiunkat összeköt. Mindig jó olyanokkal beszélni, akik egy történelmi korszak jó ismerői. Rengeteget lehet tőlük tanulni.

- Itt szeretnék megemlíteni még egy másik réteget, akik elsősorban nem a múlt világának vonzásában, hanem a fantázia csodálatos birodalmának hatalmába élik ki szenvedélyüket. Mindegy, hogy egy film karaktereit jelenítik meg vagy egy alternatív jövő figuráinak a szerepét öltik magukra. Valahol őket is ugyanaz az a jó érzés hatja át, ha a mindennapok szürkeségét maguk mögött hagyva boldogan „szerepjátékozhatnak”. Az is örömmel tölt el, ha egy ilyen érdeklődésű csapattal megismerkedünk, erre példaként tudom mondani azt, hogy a legközelebbi találkozón a Steampunk-os barátaink is újra hozzánk csapódnak ,úgyhogy megint valami jó muri fog kikerekedni az egészből..

Hát végezetül csak annyit szeretnék elmondani, hogy ha valaki kedvet érez, a nyugodtan adja át magát ennek a lelkesedésnek. Ne bátortalanodjon el, ha még nem rendelkezik semmilyen ehhez szükséges kellékkel. Otthon házilag is csomó minden elkészíthető ne féljünk bele vágni, esetleg hasonló érdeklődésű barátokkal a munkát is megoszthatjuk. Külföldön egy –egy ilyen baráti körben az is dívik, hogy együtt varrnak, közben sütiznek, kávéznak, söröznek , ki mikor mit. Lényeg a jó hangulat és a végeredmény felet érzet öröm.
Végezetül álljon itt két idézet, amit magamnak is mondogatok , ha az erőm elhagy.„Exercitatio artem parat „ Tacitustól azaz „a gyakorlat teszi a mester”Illetve mindenapi mantrámnak fogadott „ Dzsászt DU ITT”azaz „ csak tedd a dolgodat”. J

Köszönöm az interjút!