Magyarországon évente körülbelül 100 millió tonna hulladék keletkezik. Vannak fiatal alkotóművészek, akik a hulladékban többet látnak elhasznált, pusztulásra ítélt dolgok halmazánál. Mi történik, ha az üres samponos doboz, borosüveg vagy az ócska kerékpárgumi nem a kukában landol? Nem egyszerű újrahasznosításról van szó, az anyag lényegül át.
----
CELLUX-CSOPORT: „A kulcs az, hogy a szemét szerethető értékkel legyen felruházva"
Az Iparművészeti Múzeum vásári asztalát elmélyülten barkácsoló gyerekek veszik körül. Előttük műanyag dobozok halmaza, az alkotásban a Cellux-csoport tagjai (Dani Boglárka, Kismarty-Lechner Zita, Pais Panni, Élő Fruzsina és Vörös Jutka) segítenek. A lányok szerettek volna valami hasznosat csinálni, így alakult csoporttá a baráti társaság.
- A legtöbben iparművészként végeztünk, és biztosak voltunk abban, hogy gyerekekkel szeretnénk foglalkozni - kezdi Kismarty-Lechner Zita. - Azt is tudtuk, hogy nincs értelme egyszerű kézműves foglalkozásokat csinálni, és olyasmit gyártani, ami a szemétben végzi. Korábbi munkáim során foglalkoztam az újrahasznosítással, így egyértelműnek tűnt, hogy ez lesz az a bizonyos plusz.
Kismarty-Lechner Zita és Pais Panni
- Csak a gyerekekre szeretnétek hatni a környezettudatos neveléssel?
- A gyerekeken keresztül a szülőkre, és az egész családra lehetünk - mondja Pais Panni. - Nyitott felnőttekkel is találkozunk, sok a pozitív visszajelzés. Vannak visszatérő családok, akikről kiderül, hogy otthon együtt barkácsolnak, a gyerekek pedig rászólnak anyura, hogy kapcsolja le a villanyt, és ne dobjon ki semmit.
- Színes flakonokat, aludobozokat, pet-palackot, és tejes zacskót is használunk - sorolja Panni. - Könnyű velük dolgozni, hiszen ollóval egyszerűen formálhatók, ami a kisebbeknek sem okoz nehézséget.
- Alkotóként elsődleges szempont, hogy újrahasznosított anyagból szülessen a termék - veszi át a szót Zita -, ugyanakkor minőségi tárgyat alkossunk. Első ránézésre nem látszik, hogy hulladékból dolgozunk, erre legtöbbször csak az érdeklődő kérdések után derül fény. Műanyag tisztítószeres palackból és sörös dobozból színes ékszereket, csatokat, díszeket és kitűzőket készítünk. Kindertojások műanyag dobozaiból, üdítős kupakokból égősorokat, lámpákat hozunk létre. Reklámanyagból, molinóból füzeteket és tárolódobozokat, maradék textilből jelmezeket alkotunk. Eleinte fiatalok körében ismert helyeken lehetett a termékeinkre bukkanni. A vásároknak köszönhetően viszont egy új közönség kezd minket megismerni. Volt, aki a gyermekének vásárolt, volt, aki egy ismerősének, aki a környezettudatos gondolkodás híve. Nemrég pedig az én nagymamámról is kiderült, hogy imádja!NAGYPÁL DOROTTYA: „A folyamat megfordításában gondolkodtam: legyen a hulladék az alapanyag"
Nagypál Dorottya
Nagypál Dóri gyermekkorát áthatotta a környezettudatos szemlélet: a szép, régi bútorokat felújították, ami pedig érték volt, azt nem dobták ki. Dóri az üveggel még tíz éve, a Bárdudvarnoki Üveg Alkotótelepen találkozott, itt szembesült azzal, hogy teljesen más is készülhet a törékeny anyagból, mint ahogyan azt a hétköznapokban látjuk.
- Az egyetem első éveiben már megfogalmazódott bennem, hogy sok tárgyat készítünk, de még több lesz a felesleg, ami a kukában landol. A folyamat megfordításában gondolkodtam: legyen a hulladék az alapanyag - meséli Dóri. - A legjobb erre az üveggyári hulladék, ami selejt vagy a gyártási folyamat során keletkezett melléktermék.
- Az üveget apróra töröm, beolvasztom, vagy a megmaradt nagyobb darabokkal hidegen dolgozom: csiszolok és ragasztok - magyarázza a fiatal lány. - Korábban készítettem már feles poharakat ily módon, a diplomamunkám során pedig egy jéghegyet mintáztam meg üveghulladékból. Most egy pályázat kapcsán alkotok, borospalack lesz az alapanyag. Az eredményre én is nagyon kíváncsi vagyok, hiszen egy új kísérletsorozatba kezdtem. Készül majd mécses, ablakba lógatható virág- és fűszertartó, meg összeolvasztott üveggömb is, amely hangulatvilágításnak használható.
Az Iparművészeti Múzeum vásári asztalát elmélyülten barkácsoló gyerekek veszik körül. Előttük műanyag dobozok halmaza, az alkotásban a Cellux-csoport tagjai (Dani Boglárka, Kismarty-Lechner Zita, Pais Panni, Élő Fruzsina és Vörös Jutka) segítenek. A lányok szerettek volna valami hasznosat csinálni, így alakult csoporttá a baráti társaság.
- A legtöbben iparművészként végeztünk, és biztosak voltunk abban, hogy gyerekekkel szeretnénk foglalkozni - kezdi Kismarty-Lechner Zita. - Azt is tudtuk, hogy nincs értelme egyszerű kézműves foglalkozásokat csinálni, és olyasmit gyártani, ami a szemétben végzi. Korábbi munkáim során foglalkoztam az újrahasznosítással, így egyértelműnek tűnt, hogy ez lesz az a bizonyos plusz.
Kismarty-Lechner Zita és Pais Panni
- Csak a gyerekekre szeretnétek hatni a környezettudatos neveléssel?
- A gyerekeken keresztül a szülőkre, és az egész családra lehetünk - mondja Pais Panni. - Nyitott felnőttekkel is találkozunk, sok a pozitív visszajelzés. Vannak visszatérő családok, akikről kiderül, hogy otthon együtt barkácsolnak, a gyerekek pedig rászólnak anyura, hogy kapcsolja le a villanyt, és ne dobjon ki semmit.
- Színes flakonokat, aludobozokat, pet-palackot, és tejes zacskót is használunk - sorolja Panni. - Könnyű velük dolgozni, hiszen ollóval egyszerűen formálhatók, ami a kisebbeknek sem okoz nehézséget.
- Alkotóként elsődleges szempont, hogy újrahasznosított anyagból szülessen a termék - veszi át a szót Zita -, ugyanakkor minőségi tárgyat alkossunk. Első ránézésre nem látszik, hogy hulladékból dolgozunk, erre legtöbbször csak az érdeklődő kérdések után derül fény. Műanyag tisztítószeres palackból és sörös dobozból színes ékszereket, csatokat, díszeket és kitűzőket készítünk. Kindertojások műanyag dobozaiból, üdítős kupakokból égősorokat, lámpákat hozunk létre. Reklámanyagból, molinóból füzeteket és tárolódobozokat, maradék textilből jelmezeket alkotunk. Eleinte fiatalok körében ismert helyeken lehetett a termékeinkre bukkanni. A vásároknak köszönhetően viszont egy új közönség kezd minket megismerni. Volt, aki a gyermekének vásárolt, volt, aki egy ismerősének, aki a környezettudatos gondolkodás híve. Nemrég pedig az én nagymamámról is kiderült, hogy imádja!NAGYPÁL DOROTTYA: „A folyamat megfordításában gondolkodtam: legyen a hulladék az alapanyag"
Nagypál Dorottya
Nagypál Dóri gyermekkorát áthatotta a környezettudatos szemlélet: a szép, régi bútorokat felújították, ami pedig érték volt, azt nem dobták ki. Dóri az üveggel még tíz éve, a Bárdudvarnoki Üveg Alkotótelepen találkozott, itt szembesült azzal, hogy teljesen más is készülhet a törékeny anyagból, mint ahogyan azt a hétköznapokban látjuk.
- Az egyetem első éveiben már megfogalmazódott bennem, hogy sok tárgyat készítünk, de még több lesz a felesleg, ami a kukában landol. A folyamat megfordításában gondolkodtam: legyen a hulladék az alapanyag - meséli Dóri. - A legjobb erre az üveggyári hulladék, ami selejt vagy a gyártási folyamat során keletkezett melléktermék.
- Az üveget apróra töröm, beolvasztom, vagy a megmaradt nagyobb darabokkal hidegen dolgozom: csiszolok és ragasztok - magyarázza a fiatal lány. - Korábban készítettem már feles poharakat ily módon, a diplomamunkám során pedig egy jéghegyet mintáztam meg üveghulladékból. Most egy pályázat kapcsán alkotok, borospalack lesz az alapanyag. Az eredményre én is nagyon kíváncsi vagyok, hiszen egy új kísérletsorozatba kezdtem. Készül majd mécses, ablakba lógatható virág- és fűszertartó, meg összeolvasztott üveggömb is, amely hangulatvilágításnak használható.
-------
RECYCLE MISSION HUNGARY/Németh György: „Nekem ez az életem"
Németh György
Száz négyzetméter körüli alkotóműhely a főváros szívében. Fűrész, fúrógép, forrasztó... van minden, ami egy „rendes" műhelyben is, csak éppen az alapanyag más. Rendezett halomban állnak a kerékpárdarabok, szelektálva, rekeszekben a kisebb-nagyobb alkatrészek. Látszólag szemét, valójában alapanyag.
- A kerékpárgumi külsőből öv készül, a maradékból, ami nem elég egy újabbra, karkötő vagy hajgumi lesz, a kerékpáragyból pedig gyönyörű mécsestartó. Láncból, fogaskerékből övcsat vagy falióra is készülhet. Küllőből hajlítással kulcstartó, felniből és gumikülsőből pedig szék és asztal lesz - mutat körbe Németh György, becenevén Újra Gyurka, a Recycle Mission Hungary alapítója „birodalmukon".
- Korábban foglalkoztam képzőművészettel, de a biztos megélhetés miatt kerékpárszerelőként dolgoztam. Itt szembesültem azzal, hogy a szerelések után rengeteg hulladék kerül a szemétbe - mesél a kezdetekről. - Annyit kértem csak a szervizektől, hogy ne dobják ki a szemetet. Hazavittem, mindenféle jópofa tárgyat készítettem belőle, amiket visszavittem a boltba, hogy tessék, ez lett belőle! Vitrinbe kerültek, az embereknek tetszett, vásárolták. Így indult az egész.
Bár a név - Recycle Mission Hungary - angol, de magyar egyesületről van szó, ez az ötlet itt született, mondhatni hungarikum. Az egyesület tagjai (Németh György, Shukri Dániel, Mata Csaba, Tóth György) olyan fiatalok, akik kerékpárhulladéknak adnak új életet. Szinte minden alapanyaguk újrahasznosított: van, hogy a varráshoz használt cérna is, mert lomtalanításból származik.
- Elsődleges szempont, hogy kifogástalan terméket készítsünk, nem kerülhet ki olyan alkotás, amelyen akár csak egy folt is van. Minőségi tárgyakról van szó: az elmúlt öt év alatt, most hozták vissza az első övet, hogy valahol megrepedt a gumi. Garanciával ki is cseréltük egy másikra. Több ezer termék eladása után, ezt jó aránynak tartom.... - mosolyodik el. - A vásárlóközönségünk nagyon lassan, de pozitív irányba változik. Egyre többen értékelik, és ismerik el a munkánkat, a Néprajzi Múzeumban például állandó kiállítási tárgyunk is van.
- Meg lehet ebből élni?
- Egy országgal arrébb, a boltok, szervizek fizetnek azért, ha valaki elviszi a szemetüket. Itthon nem, úgyhogy a megélhetéshez ez kevés. De nem panaszkodom, mert azt csinálom, amit szeretek. Ez több, mint alkotás, alternatívát mutatunk. Fel kell rázni az embereket! Ne öntsünk össze mindent, ami látszólag szemét, hanem szelektáljunk, hasznosítsuk újra! Azt sem tartom elegendőnek, hogy én biciklihulladékból alkotok, igenis, kellenek azok is, akik háztartási hulladékot, papírt vagy textilt hasznosítanak. Ha a többéves munkásságunk alatt már egy ember megváltozott, az is elég.
Mi a recycling art?
Amikor a hulladék művészi formában születik újjá. A kidobott, elhasználódott, feleslegessé vált anyagok hasznos tárgyakban vagy műalkotásokban kelnek új életre.
Mi lesz a „hulladék hulladékával"?
Gyurka: - Ami megmarad, az is újrahasznosul: a gumi darálékként játszóterek járólapjába kerül, a vas visszakerül a MÉH-be, a műanyag pedig a szelektív gyűjtőkbe.
Zita: - Az apró darabokat is felhasználjuk, nem marad utánunk több szemét.
Dóri: - A kis darabokat összeolvasztva, újabb alkotások készülhetnek, például üveggyöngyök.
Sokáig éljen a resztli!
Németh György
Száz négyzetméter körüli alkotóműhely a főváros szívében. Fűrész, fúrógép, forrasztó... van minden, ami egy „rendes" műhelyben is, csak éppen az alapanyag más. Rendezett halomban állnak a kerékpárdarabok, szelektálva, rekeszekben a kisebb-nagyobb alkatrészek. Látszólag szemét, valójában alapanyag.
- A kerékpárgumi külsőből öv készül, a maradékból, ami nem elég egy újabbra, karkötő vagy hajgumi lesz, a kerékpáragyból pedig gyönyörű mécsestartó. Láncból, fogaskerékből övcsat vagy falióra is készülhet. Küllőből hajlítással kulcstartó, felniből és gumikülsőből pedig szék és asztal lesz - mutat körbe Németh György, becenevén Újra Gyurka, a Recycle Mission Hungary alapítója „birodalmukon".
- Korábban foglalkoztam képzőművészettel, de a biztos megélhetés miatt kerékpárszerelőként dolgoztam. Itt szembesültem azzal, hogy a szerelések után rengeteg hulladék kerül a szemétbe - mesél a kezdetekről. - Annyit kértem csak a szervizektől, hogy ne dobják ki a szemetet. Hazavittem, mindenféle jópofa tárgyat készítettem belőle, amiket visszavittem a boltba, hogy tessék, ez lett belőle! Vitrinbe kerültek, az embereknek tetszett, vásárolták. Így indult az egész.
Bár a név - Recycle Mission Hungary - angol, de magyar egyesületről van szó, ez az ötlet itt született, mondhatni hungarikum. Az egyesület tagjai (Németh György, Shukri Dániel, Mata Csaba, Tóth György) olyan fiatalok, akik kerékpárhulladéknak adnak új életet. Szinte minden alapanyaguk újrahasznosított: van, hogy a varráshoz használt cérna is, mert lomtalanításból származik.
- Elsődleges szempont, hogy kifogástalan terméket készítsünk, nem kerülhet ki olyan alkotás, amelyen akár csak egy folt is van. Minőségi tárgyakról van szó: az elmúlt öt év alatt, most hozták vissza az első övet, hogy valahol megrepedt a gumi. Garanciával ki is cseréltük egy másikra. Több ezer termék eladása után, ezt jó aránynak tartom.... - mosolyodik el. - A vásárlóközönségünk nagyon lassan, de pozitív irányba változik. Egyre többen értékelik, és ismerik el a munkánkat, a Néprajzi Múzeumban például állandó kiállítási tárgyunk is van.
- Meg lehet ebből élni?
- Egy országgal arrébb, a boltok, szervizek fizetnek azért, ha valaki elviszi a szemetüket. Itthon nem, úgyhogy a megélhetéshez ez kevés. De nem panaszkodom, mert azt csinálom, amit szeretek. Ez több, mint alkotás, alternatívát mutatunk. Fel kell rázni az embereket! Ne öntsünk össze mindent, ami látszólag szemét, hanem szelektáljunk, hasznosítsuk újra! Azt sem tartom elegendőnek, hogy én biciklihulladékból alkotok, igenis, kellenek azok is, akik háztartási hulladékot, papírt vagy textilt hasznosítanak. Ha a többéves munkásságunk alatt már egy ember megváltozott, az is elég.
Mi a recycling art?
Amikor a hulladék művészi formában születik újjá. A kidobott, elhasználódott, feleslegessé vált anyagok hasznos tárgyakban vagy műalkotásokban kelnek új életre.
Mi lesz a „hulladék hulladékával"?
Gyurka: - Ami megmarad, az is újrahasznosul: a gumi darálékként játszóterek járólapjába kerül, a vas visszakerül a MÉH-be, a műanyag pedig a szelektív gyűjtőkbe.
Zita: - Az apró darabokat is felhasználjuk, nem marad utánunk több szemét.
Dóri: - A kis darabokat összeolvasztva, újabb alkotások készülhetnek, például üveggyöngyök.
Sokáig éljen a resztli!
---------
We use the best, we use the rest! (A legjobbat használjuk: a maradékot!) Az ironikus jelmondatot a hetvenes évek punkmozgalma használta, amely a tömegkultúrába emelte, sőt, divattá tette a kidobott holmik hasznosítását. A világon és idehaza is számos alkotó és csoport dolgozik a resztliből: takaróponyvából táskák, összepréselt üdítős kupakokból övek, italdobozokból kiegészítők, legókockákból ékszerek, gumibelsőből papucsok, övek, táskák, használt gyerekruhából átszabott, új holmik készülnek. Hazai márkák alapoznak erre, mint például a Balkantango, a Sorry, a RedAster, a RecycleMe, a Retextil, a Design Natural Selection. Áruik feltűntek a butikokban, és a budapesti WAMP művészeti piacokon is. Effajta holmikat korántsem művészi céllal, inkább a megélhetés kényszeréből készítenek Afrika, Latin- és Dél-Amerika számos országában, s az árukra főként internetes terjesztőláncok épültek Európában.
Bővebben + képek: http://www.nlcafe.hu/noklapja/20100127/muveszet_a_szemetbol/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése