Nem nehéz kitalálni, hogy a Nizzai saláta gyökerei
Nizzáig érnek. A csupán 200 éves történelemre visszatekintő kulináris
specialitás a ma napig az egyik legelterjedtebb előétel Provence
vidékén. Nyári, tikkasztó hőségben azonban könnyű főételként, önállóan
is jól megállja helyét. Napjainkban talán nincs is olyan ország, ahol ne
ismernék, de azt valószínűleg sokan nem tudják, hogy a kezdetek
kezdetén a paradicsomról szólt a Nizzai saláta…
Annak ellenére, hogy manapság sok étteremben főtt zöldbabbal vagy más
párolt zöldséggel, esetleg rizzsel szolgálják fel, jó tudni, hogy a
hagyomány nem respektálja egyiket sem. A főtt tojás kivételével a Nizzai
saláta minden összetevője nyers.
Bár sokszor maguk a nizzaiak is összeelegyítik a tonhalat és a
szardellát, őseik nemigen tették ezt. Mivel az átlagember nem engedhette
meg magának, tonhalat csak fontos alkalmakkor fogyasztottak. A
hétköznapokban szardellával készítették, de valószínű soha nem keverték a
kettőt.
Ha hűek vagyunk a tradícióhoz és megadjuk a módját, sok nyers
paradicsommal készítsük. Annál finomabb, minél többféle zöld salátát
teszünk bele, de fontos, hogy sose legyen olyan domináns, hogy elnyomja a
többi összetevőt, azaz a retket, az édes kaliforniai paprikát, a
hagymát, az articsókát, az olajbogyót. Az összhatás elérése érdekében
fontos összetevő az illatos, friss bazsalikom és a jó minőségű,
őstermelőtől származó olíva olaj is.
Nizzában már az Ókorban fogyasztottak salátát, de a paradicsomot csak
az amerikai kontinens felfedezése után, a 16. században ismerte meg
Nápoly, majd 2 évszázaddal később Nizza tartománya. Olíva bogyót már
több mint 3000 éve termesztenek, de az Észak-Arfikából származó
articsóka már a 16. század óta honos ezen a vidéken. A retek
Toszkánából, a zöld saláta Lombardia és Piémont vidékéről származik. Bár
hagymát termesztettek már a város alapításakor is, eredetileg a Római
Birodalom terjeszkedése révén ismerte meg Nizza vidéke. A Kínában
őshonos bazsalikom áldásos hatását és ízvilágát Marco Polo felfedezése
nyomán ismerhette meg az Európai kontinens.
Így a 18. századra minden összetevő rendelkezésre állt a mediterrán
városban. Nizza a Felvilágosodás korában az élelmezés úttörője is volt;
itt törtek meg a paradicsomot mérgezőnek tartó néphiedelmek és babonák.
Az olaszok a mai napig oly nagy becsben tartják ezt a zöldségfélét, hogy
pomodoro-nak, azaz arany almának keresztelték. Az összetevőnek 4
kontinensről kellett egy városba keverednie, mire a 18. század végére
megszülethetett a remekmű, a Nizzai saláta!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése