Otthon az, ahova hazatérsz - gondolatsor

“Igen, valahogy így van: otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon.
Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak.
Ez az otthon.
Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit.
Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben.
A fontos az, hogy érezd: jobbra és balra Tőled áll a világ, a maga szépségeivel, és a maga csúnyaságaival. Süt a nap, esik az eső, szelek járnak és felhők futnak a széllel. Vannak virágok és fák és patakok és emberek. Valahol mindezek mögött van az Isten és Ő igazítja a virágokat, a fákat, a patakokat és az emberek közül azokat, akik neki engedelmeskednek. És mindezeknek a közepén itt ülsz Te, egy széken, egy asztal előtt. És ez a szék és ez az asztal ma a Tied. Ma. Ez a fontos. És körülötted szép rendben a többi: a virágok, a fák, a felhők, Isten bölcsessége és az emberek kedves balgaságai, ma mind a Tieid. És jól van ez így. Mert hiszen az ember úgyis elég keveset él. És még az is jó, hogy keveset él.
Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon.”
(Wass Albert: Otthon)

Anya csak egy van

Május első vasárnapján köszöntsük Édesanyánkat szeretettel. 

Elég egy szál virág, ölelés, puszi és egy szó: Anya Szeretlek. 

Álljon itt pár szépséges anyás dal. 

Remélem nem sok olyan ember van, aki rosszban van az Édesanyjával, de nem érdemes higgyétek el, mert az élet rövid. 

Szén napot  kívánok mindenkinek. 

Il Divo: Mama

„Mama köszönöm neked, hogy azzá váltam, aki vagyok,

Köszönök mindent, mit sohasem felejtek el, 

Amit a szavak képtelenek kimondani 

És az idő sem őriz meg.”

Emberek: Mama

Kovács Kati: Úgy szeretném meghálálni

Mary Zsuzsi: Mama

Érzések

Szeretek fotókat nézegetni, ami jól esik a szememnek és a lelkemnek. Most Sarah Maingot-tól hoztam pár kedvenc képet.

Kényelmes ruha, natúr színek. Alma, ami egészséges. Szeretem.

Sötétebb színek, természet. Szeretem.

Szeretek kádban fürödni, átadni magam a forró víznek.

Vagonfülke. Vonatozni nem szeretek, de azért egy külföldi expresszre felülnék.-) Itt a kockás anyag és a kép hangulata érintett meg.

Igazi country konyha, minden fából. Mint nálunk, csak világos a fa. Imádom a konyhámat mert végre tágas.

forrás: via google

Séraphine - Filmajánló (Egy történet, amelyet a 20. század művészettörténete nem jegyez.)

Az

bemutatja

Egy történet, amelyet a 20. század művészettörténete nem jegyez.

Séraphine egy tenyeres-talpas, toprongyos takarítónő, de kezében az anyag, legyen az állati májból kicsorgó vér, a templom gyertyáiból elcsent faggyú, vagy a rét virágai, csodává válik, a művészet csodájává. Martin Provost filmje Séraphine de Senlis, eredeti nevén Séraphine Louis (1864-1942), a naív festészeti irányzathoz sorolt festőnő élettörténetét meséli el.

 

“A film legnagyobb érdeme talán éppen az, hogy az egykor élt Séraphine de Senlis különös festményeit megmutatja a mai nagyközönségnek: a fantasztikus, lángoló színek, az egymásba fonódó, boszorkányos bujasággal összetekeredő növényi motívumok ma is csodálatot ébresztenek.”

(Transilvanian International Film Festival – festival report)

 

A fáradságos napi munka után éjjel festett, titkos elszigeteltségben, míg meglehetősen nagy gyűjteménye felfedezésre nem került. Wilhelm Uhde, német műgyűjtő fedezte fel 1912-ben a műveket. Találkozott Séraphine egy almás csendéletével szomszédlátogatása alkalmával. Megdöbbenve veszi tudomásul, hogy a család takarítónőjének kezei, melyekkel a padlót súrolja, aranyat érnek.

A középkorú, fura tekintetű, bicegő asszony minden megtakarított pénzét fehér festékre költi és szűkös kis lakásának szentélye előtt énekkel és festéssel hódol Istenének. Furcsa alakját és a környezete által lenézett alkotásait csak új munkaadója, a német műgyűjtő értékeli. A műgyűjtő felismeri Séraphine-ben a tehetséget, de a világháború közbeszól és újra csak a szegénység és nélkülözés marad a nő számára. Séraphine azonban nem környezetétől kapja az alkotás készségét és elhivatottságát, a szűkös időben még nagyobb szenvedéllyel és megszállottsággal fest.

Bemutató: november 17.

http://anjoulafayette.eu/seraphine/

(Facebbokon)

Festményeinek gyarapodásával, elismertsége és anyagi helyzete is javul, de egyúttal őrülete is. Naiv hite és természetközelsége az alkotás őrjöngésévé és túlságává válik. Séraphine tragédiája a mindenkor alkotó művész romantikus ideáljának képévé, és a művészet erejének és hatalmának kifejezőjévé válik.

Önmagát képezve éri el művészeti eredményeit. Festményeinek színei és ismétlődő mintái sajátos intenzitással hatnak a szemlélőre. Képeit saját pszichéjének kivetüléseként is felfoghatjuk. Haragos hangulatának leképeződése, mely az eksztázisból indul, az összes érzelmi lépcsőfokon keresztül egészen a lelki betegségig ér.

 

Séraphine figurája a színészi alakítás révén válik igazán maradandóvá és a nézők számára átélhető valóságos alakká. A festőnő természetközeliségének és misztikus hitének művészi látomásai nem egyszerűen csak a megfestett képekben fejeződnek ki, hanem a film képi világa is ezt a misztikus szépséget, a világ buja és fenséges ornamentikáját mutatja. Természet és alkotás misztériumát tematizálja a film, de egyúttal olyan alkotói személyiséget.

 
 
 

 
 

Rendezte: Martin Provost

Forgatókönyvet írta: Martin Provost és Marc Abdelnour

Fényképezte: Laurent Brunet

Vágta: Ludo Troch

Producer: Milena Poylo, Gilles Sacuto

Főszereplők:

Yolande Moreau Séraphine de Senlis

Ulrich Tukur Wilhelm Uhde

Anne Bennent Anne-Marie Uhde

Fesztiváldíjak, jelölések:

2010 National Society of Film Critics Awards (USA) legjobb színésznő díja (Yolande Moreau),

*

2009 César Awards:

legjobb film díja

legjobb színésznő díja (Yolande Moreau),

legjobb operatőr díja (Laurent Brunet),

legjobb zene díja (Michael Galasso),

legjobb díszlet díja (Thierry François),

jelmez díja (Madeline Fontaine)

legjobb forgatókönyv díja (Marc Abdelnour, Martin Provost)

legjobb rendező- és legjobb hang- jelölés
*

European Film Awards

legjobb színésznő (Yolande Moreau)- jelölés

*

Los Angeles Film Critics Association Awards

LAFCA Award (Yolande Moreau)

*

Lumiere Awards

legjobb színésznő díja (Yolande Moreau)

*

Newport Beach Film Festival

legjobb színész (Ulrich Tukur), színésznő, rendező és forgatókönyv díja

*

2008 Cairo International Film Festival

legjobb színésznő díja

A filmet a Hungarian Provence is támogatja.

 

Erdei séta ősszel napsütésben

Vasárnap.

Ebéd utáni séta a férjemmel kéz a kézben.

Napsütésben.

Gyönyörű őszi színek és fények. Éljen a természet.

Sok-sok fotó.

Fotó: Mr. Provence és én

Szellem Párizsban (+ egy francia dalocska)

A Szellem Párizsban (én szörnynek fordítottam volna) egy új 3D animációs rajzfilm (eredeti cím: Un monstre à Paris) mely, az 1910-es évek Párizsában játszódik. A helyiek összefognak, hogy megóvják a várost egy félelmetes szörnytől. Ráadásul még a Szajna folyó is árad.

 

A filmet Bibo Bergeron (Cápamese) rendezte, melyet november 17-én mutatnak be a hazai mozik. A francia bemutató most októberben volt Vanessa Paradis (Lucille énekesnő) és Matthieu Chedid (a szörny) (aki M-ként ismert hazájában) közreműködésével. Mindketten a főszereplők hangjait kölcsönzik.

A szörnyet Aristide Bruant francia kabaré-énekes, színész, költőról mintázták. A fenti plakátot Henri de Toulouse-Lautrec készítette, aki a művészt a  képzőművészet történetében is feledhetetlenné tette.



Az előzetesből és a többi klippből is látni fogjátok, hogy Vanessának teljesen jól áll Lucille karaktere. Lehet, hogy róla mintázták?

Kevés magyar részlet lelhető a neten, sajnos. A mozi weboldala viszont varázslatos. http://unmonstreaparis.com/




 

Előzetes:

Részlet: (nagyon jó)

***


Akkor jöjjön a dal. Nekem tegnap óta nagy kedvencem. Íme a rajzfilm egyik betétdala a La seine, melyet természetesen Vanessa Paradis énekével és M közreműködésével.

 

Végezetül a hivatalos klipp is elkészült. Jól sikerült. Stílusos lett. Nézzétek csak.

forrás 

Mesél a ház?

Pont mellette álltunk meg autóval. Rögtön kiszúrtam ezt az elhagyatott házat Noszvajon. Gép elő, és azonnal kattintottam.

Utána megnéztem én is, már amennyire tudtam, majd jöttek fel bennem a kérdések. Vajon mi történhetett? Miért áll üresen és ilyen rossz állapotban? Ki lakhatott itt?

Kukucs.

 

Folyt. köv.

A jó, a rossz, és a halloween

Nem tudom ki hogy van vele, de továbbra sem áll hozzám közel a halloween ünnepe. Nem érzem magaménak, nem érzem magyarnak.

Inkább akkor egy tök ünnep, vagy fesztivál picit magyarosan. De, a következő képek annyira ötletesek és szépek, hogy azt gondoltam meg kell mutassam Nektek (mit találtam).

forrás





Egy hölgy arcképe

Régen megannyi festőnek és költőnek volt múzsája, nem véletlenül. Megihlették őket.

Julianne Moore amerikai színésznő még 2002-ben vált egy fotósorozat kedvéért újra Vermeer (holland festő) múzsává. Személy szerint szeretem Julianne-t, mert nem az a tökéletes szépség, de mégis van benne valami. A Leány gyöngy fülbevalóval című Vermeer festmény (és a festő is) pedig egyszerűen lenyűgözött már jó pár évvel ezelőtt.

A képek lényege az, hogy majdnem hasonlóan ábrázolják az adott festmény jelenetét, színeit, tárgyait.

A végeredmény tökéletes lett. Neked, hogy tetszik?

Leány gyöngy fülbevalóval 

 Virginál mellett álló hölgy

 Tejet öntő nő

Szent Praxedis

forrás