(Mivel az oldalon a Paris
Chanson rádió be van kapcsolva, így javaslom erre a kis időre annak
szüneteltetését. Ehhez a blog bal oldali sávjában a 3. blokkban találod a
rádiót, ha ez megvan, már csak a pause gombot kell megnyomnod.)
Myrtill és zenekara a Swinguistique egyedi stílust teremtett a hazai palettán, elhozva nekünk a francia életérzést azene nyelvén. Az énekesnőnek remek stílusa van, még a neve (Myrtill) is
francia eredetű. Ismerjétek meg Őt közelebbről.
(AZ interjúban két gyönyörű dal is szerepel. Mivel az oldalon a Paris Chanson rádió be van kapcsolva, így javaslom erre a kis időre annak szüneteltetését. Ehhez a blog bal oldali sávjában a 4. blokkban találod a rádiót, ha ez megvan, már csak a pause gombot kell megnyomnod.)
K: Te és zenekarod vadonatúj
műsorotokban a múltszázad Franciaországát idézitek fel jazz és swinges
dalokkal. Vannak ezek között ismert és kevésbé ismert slágerek. Myrtill Te a
múltszázadot választanád vagy a mostanit?
M: A múlt század sok olyan
értéket teremtett, amelyeket érdemes volna továbbvinnünk, és elmúlásukkal
valahogy szegényebbnek érzem a világunkat. De azt is érdemes tudatosítanunk,
hogy a mai korban élünk, már egész más körülmények között, és mindezekkel
együtt mi is értékeket próbálunk teremteni és közvetíteni. Azt pedig jól ki
kell gondolni, hogy régi értékeket a mai világban hogyan lehet éltetni, újra
megszerettetni, ma használni. Végül is egy kommunikációs formáról beszélünk,
ami emberi érzelmeket kommunikál, és e tekintetben az ember akkorát még nem
változott, hogy ezt ne tartaná fontosnak az életében
K: Neked melyik a kedvenc dalod
az új Swinguistique című cd-ről?
M: Nehéz ezt megválaszolni, mert
minden dal azért kerül fel egy lemezre, mert megszeretjük, vagy mert zeneileg
olyan lehetőséget találunk benne, amiért kedvencünkké lesz. Vannak nagyon vidám
dalok rajta, amik szó szerint feldobják az ember kedvét, de vannak mélyebb
tartalmú, emberi helyzeteket taglaló történetek is köztük.
K: Milyen a kapcsolat és a
hangulat a zenekar többi tagjaival?
M: Nagyon szerencsés az a zenész,
akinek sikerül összetalálkozni az igazi társaival a muzsikában. Zenekarunk fő
motorja Pintér Tibor gitáros hangszerelőnk, akivel már sok éves munka köt össze,
a 8 eddig megjelent lemezeimből hetet vele készítettem. Ez tehát azt mutatja,
hogy ez a találkozás minden szempontból gyümölcsözően alakult. Ahogyan a
zenekar többi tagjaival is: Sárkány Sándor – nagybőgő, Gálfi Attila – dob,
Pintér László – gitár. Persze, jó kapcsolatért, jó hangulatért tenni kell, és
én mindig figyeltem arra, hogy a velem dolgozó zenészeket megbecsüljem, és hogy
a zenén túl emberileg is tudjunk egymáshoz kötődni.
K: Bejártad a fél világot melyik
a kedvenc helyed?
M: Nekem megmagyarázhatatlan
módon mindig is Franciaország volt a kedvenc helyem, bár nincs rokoni kötődésem
oda, de lelki igen. Nem tudom pontosan, mi okból, de gyerekkoromban kezdődött,
hogy az ország, a nyelv, a stílus érdekelni kezdett.
K: Van egy másik formációd is a
Voice and Guitar. Mesélnél erről is nekünk?
M: Nevéből adódóan ez egy ének –
gitár formáció, amit szintén Pintér Tiborral kezdeményeztünk 2005-ben, egy
ugyanilyen nevű nemzetközi verseny részvétele okán Németországban. Itt
díjazottak lettünk, ez indított minket arra, hogy tovább folytassuk az
együttműködést duó felállásban, és immár három CD-t sikerült idáig
megjelentetnünk.
K: Én nagyon kedvelem Provence-t.
Neked mi a kedvenc francia városod vagy falud?
M: Amíg nem láttam Párizst, nem
tudtam elképzelni, hogy létezhet jobb hely a világon. Természetesen Párizs egy
csoda, de Franciaország déli partvidékén is sikerült járnom átutazóban, és
azóta is vágyom vissza.
K: A kevés szabadidőben hogyan
kapcsolódsz ki? Hogyan pihensz?
M: Szeretem mozgással illetve
olvasással tölteni a szabadidőmet, valamint igyekszem a hozzám közelállókra
szánni ezt az időt.
K: A lakásod milyen stílusú?
Találhatóak benne francia stílusjegyek?
M: Nem tipikusan franciás a
lakás, melyben élek, bár sok fából készült burkolat és tárgy található benne.
Inkább a természetességtől érzem jól magam otthon, az egyszerűség dominál
nálam.
K: Tetszik Neked a francia vidéki
stílus?
M: Kifejezetten tetszik. Egy
rövid időt Bretagne-ban is sikerült töltenem régen, ahol ezt közelről
láthattam, nekem varázslatos.
K: Csak a zene, vagy van más
fontos dolog is, amely nagy szerepet játszik az életedben?
M: Elsődlegesen a koncertezés, és
az erre való felkészülés teszi ki a mindennapjaimat, de tanítani is nagyon
szeretek, ez egy egészen más feladat és teljesen más siker.
K: Sok helyen léptek fel
szerencsére nem csak Budapesten, de vidéken is megédesítve ezzel a nyári
estéket. Hol láthat Titeket a közönség legközelebb?
M: A budapesti fellépések közül a
két állandó klubunkat fontosnak tartom. Myrtill és a Swinguistique a Ladó
Caféban koncertezik havonta kétszer (legközelebb: 08.15., 08.26.), A Voice
& Guitar pedig a Budapest Jazz Clubban havi egyszer (legközelebb: 08.21.).
Swinguistique-kel még 08.29. Kazincbarcika, Csónakázó tó, szept. 8. Budafoki Bor- és Pezsgő Fesztivál. Voice & Guitar: szept. 3. Budapest Jazz Club, szept. 9. Rév-Komárom, Borostyán fesztivál, okt. 1. Budapest Jazz Club.
K: Kíváncsi vagyok mik a jövőbeli
terveid?
M: A Swinguistique új lemezének
munkálataiban vagyunk nyakig, amely ősszel fog megjelenni, és október 30-án
mutatjuk be élőben a RAM Colosseumban. A franciás gipsy swing stílust megtartva
ezennel magyar dalok lesznek a repertoárunkon, legtöbbjük szintén a múlt
századból, de három saját dal is helyet kap az új lemezen.
Énekelj egy jót Te is ma délután ééés talán még fagyi is akad a közeledben?
"Jancsinak, Panninak, Sárinak is
a szíve dobog, ha eljön a nyár,
Kisleány, kisfiú nagy kamasz is
álmában már ott jár.
Napsütött strandon, hol játszani jó,
a labda vígan száll,
de mégis a legjobb, ugye lányok,
mit minden gyerek szíve vár:
Az eperfagyi, eperfagyi, hű, de finom,
édes is, meg hűvös is az ajkaimon.
Finom a citromos, még jobb a kókuszos,
oly jó egy nagy kosár fa-a-agyi.
Ezt eszi sok gyerek, nyápic és jó kerek,
cinege, s a da-a-agi.
Kérek is egy forintot az aputól én,
már teszik az eperfagyit ide elém,
mire az elfogyott, mert olyan jó vagyok,
kérek egy új kosár fagyira pénzt,
megveszem egy napon, én arról álmodom,
az egész boltot és kész.
Ennék én sok spenótot,
sóskát, szilvás gombócot.
A sárgarépát szeretném
s a tejbegrízt is megenném,
ha ráadásul jönne ó,
a gyermek szívet csábító:
Az eperfagyi, eperfagyi, hű, de finom,
édes is, meg hűvös is az ajkaimon.
Finom a citromos, még jobb a kókuszos,
oly jó egy nagy kosár fa-a-agyi.
Ezt eszi sok gyerek, nyápic és jó kerek,
cinege, s a da-a-agi.
Kérek is egy forintot az aputól én,
már teszik az eperfagyit ide elém,
mire az elfogyott, mert olyan jó vagyok,
kérek egy új kosár fagyira pénzt,
megveszem egy napon, én arról álmodom,
az egész boltot és kész."
(Mivel az oldalra integrálva van a franca sanzon rádió, így azt javaslom, hogy a youtube-os videókat jobb egér klikkel nyissátok meg, és a rádión válasszátok a pause gombot. KÖSZI.)
A blog 3. születésnapja előtt találtam rá a Paris Chanson Rádióra,
véletlenül … vagy mégsem? Nincsenek véletlenek? Szinte azonnal magával ragadott
és beintegráltam a blogra, hogy ne csak nekem legyen jó, hanem a kedves olvasóknak
is. Aztán jöttek a visszajelzések, hogy mennyire tetszik Nektek. Majd eltelt
pár nap, és kaptam egy emailt Olivier-től a rádió tulajdonosától. Rám talált és
megköszönte, hogy feltettem a rádiót az oldalamra. Szó szót követett és már az
interjúnál jártunk, sőt a közösségi oldalán külön köszönetet mondott nekem.
Krisztina: A Paris Chanson az első online rádió, ahol ismert francia
klasszikusok szólnak. Honnan jött az ötlet kedves Olivier?
Olivier: Az ötlet már elég régen megfogalmazódott bennem, emlékszem egy
barátommal beszélgettem. Szóba került Edith Piaf, Charles Trenet, Maurice
Chevalier, akiket az egész világon ismer mindenki, de a rádiók nem nagyon
játsszák őket, még Franciaországban sem.Ekkor 2008-at írtunk. Nem sokkal később a Paris Chanson első verziója
elkészült. Japán volt a célközönség, hiszen ők is nagyon szeretik a francia
klasszikusokat.
K: Mikor csendült fel az első dal a rádióban?
O: A jelenlegi verziója a rádiónak 2009. szeptemberében indult el. A célközönség
most már minden olyan ember a világban, aki szereti 40-es, 50-es, 60-as évek
francia sanzonjait. Így sokkal szélesebb körbe tud eljutni a rádió.
K:Nagyon fontos, hogy a rádió
online, ingyenes, és a világon bárhol elérhető.Milyenek a visszajelzések? Hogy tetszik az embereknek?
O: A Paris Chanson valóban mindenki számára elérhető: http://radioparischanson.com. Az
emberek nagyon szeretik, ezt bizonyítja az is, hogy szinte minden héten megdől
a hallgatottsági rekordunk. A Bastille Napon (a Francia Forradalom kitörésének
napja július 14-én) elértük a 12.000-es hallgatottságot. Ez fantasztikus, azért
is, mert a hírünk általában szájról-szákra terjed. Természetesen van egy aktív
közösségünk a Facebookon is.
K: Mi a Te munkád a rádiónál? Hogy néz ki egy dolgozós napod?
O: Alapjaiban én csinálok mindent. Összeállítom a lejátszási listát,
kommunikálok a hallgatókkal a közösségi hálókon. Sikerült összeállnom néhány
céggel is, akik segítenek nekem ( az egyikük a weboldalt készíti, szerkeszti, a
másik a szervereket biztosítja…). Van egy társam, aki sokat segít nekem pl. a
hangalámondásban rendszeresen. Lehet, hogy egy nap a most két éves lányom fogja
vezetni a rádiót? :-)
K: Nem kerülhető el a kérdés. Melyik a kedvenc sanzonod Olivier?
O: Ez egy nagyon nehéz kérdés. A
rádiónk annyi szebbnél szebb sanzont játszik. Főleg a sanzonok aranykorára
összpontosítunk (40-es és 50-es évek), amikor a francia énekesek uralták a
világot. Így azt mondanám, hogy a kedvencem a La Vie en Rose Edith Piaf-tól. Tökéletes dal, mely
nagyon jól képviseli a Paris Chanson Rádiót. Amikor ezt a dalt hallod, akkor
tudod, hogy a Paris Chansont hallgatod.
K: Nálunk Magyarországon is nagyon népszerű Edith Piaf.
O: Igen, ez így van az egész
világon. Engem még mindig lenyűgöz, hogy mekkora sikere van. Majdnem 80 éve,
hogy elkezdte az éneklést és még mindig a leghíresebb francia énekesnő a
világon. Ez már valami.
K: Árulj el nekünk egy kicsit többet magadról. Kicsoda Olivier?
O: Francia rádiós vagyok. A
rádiózást már 20 éve csinálom. Franciaországban és Angliában is tevékenykedek,
főleg műsorvezetésben. Nagy szenvedélyem, melyből sosem elég. Ezért is hoztam
létre egy saját rádióállomást.
K: Párizsban születtél?
O: Nem, nem ott. Nyugat-Franciaországban, Bretagne-ban egy tengerparti
kisvárosban születtem, mely 40 éve történt. Hoppá. :-) 18 évesen költöztem
Párizsba, ahol 12 évig laktam. Most Londonban élek.
K: Mi a kedvenc részed Párizsból?
O: Párizs fantasztikus! A legszebb város a világon. Sok
szép dolog van itt, amit érdemes megnézni, sok mindent lehet csinálni. Nem
beszélve a város történelméről, párizsi séták hm…. Nem csoda, hogy Párizs és
Franciaország a legjobban látogatott hely a világon, minden évben. Nincs
megfelelője. Szeretem. A kedvenc részem? Újabb nehéz kérdés. Talán a Montmarte,
mert innen csodálatos a kilátás Párizsra és, mert ez az egyik olyan hely,
ahonnan érezheted a régi Párizst, a múltat. Természetesen a Montmarte szorosan
kapcsolódik ahhoz a zenéhez, amit a rádiónk játszik.
K: Mik a rádió jövőbeli tervei?
O: Nagy tervek vannak, növekedni, növekedni. Nemzetközinek lenni. A Paris
Chanson hamarosan céggé alakul, hogy jobban tudjon fejlődni. Én jelenleg is
építem a kapcsolatokat cégekkel, partnerekkel, weboldalakkal, hogy meggyőzzem
őket arról, hogy mindenütt van érdeklődés a francia zene iránt. Egy nap majd
műholdon is foghatóak leszünk. Az internet jó, de nem elég. Szóval legyetek
résen. :-)
K: Honnan hallottál a Hungarian Provence blogról?
O: Állandóan keresgélek a neten „minden ami francia” témában, így találtam rá a
blogra. Az első pillantás után, még többet időztem, hisz többet akartam tudni
erről az oldalról. Nagyon tetszik. Nagyszerű ötlet, hogy francia témákkal
elősegíted a magyarokat, hogy jobban megismerjenek minket. Úgy tűnik, hogy
igazán jól működik az, amit csinálsz. Gratulálok.
K: Mit üzennél az olvasóimnak?
O: Szeretném őket üdvözölni és egy nagy Hello!-t küldeni minden francia
rajongónak Magyarországon, de legfőképpen a TE olvasóidnak. Vagy azt kellene
mondanom, hogy: Un grand Bonjour! Köszönöm szépen, hogy hallgattok minket a
Hungarian Provence blogon keresztül is. Végezetül, köszönöm Krisztina az
interjút, nagyszerű volt. Merci beaucoup.
