Halmos Monikát (igen, rövid o betűvel írja a nevét, én is meglepődtem anno) két-három évvel ezelőtt ismertem meg, természetesen a levendula kapcsán. Akkor írta meg hazánk egyetlen levendulás szakácskönyvét, melyet követett egy rózsás, és a legújabb az ibolyás.
Június végén végre személyesen is találkozhattunk, mert megszerveztem, hogy Kaposváron tartson előadást. Ennek a Rippl -Rónai Villa adott otthont.
Az évek alatt nagyon jó barátság alakult ki köztünk Monikával, de azt még sosem olvastam róla, hogy tollforgató kulináris kalandor. Nos, azon a pénteken az érdeklődő közönséget szokás szerint elvarázsolta. Tényleg sokan nem tudják, hogy az embert mennyi ehető virág veszi körül.
A hangulat családias volt és ahogy az lenni szokott új, kedves embereket ismertem meg.
Sokan fotóztak és volt aki jegyzetelt is. Páran mégsem tudtak eljönni, bánhatják.
Köszöntő.
A végén megleptek engem is Monikáék. A képen Andrással, a férjével vagyok látható.
Monika könyvei nem csak magyarul, hanem oroszul, németül és angolul is megjelentek. Legújabb német nyelvű könyvének fordítója Moróczné Hortobágyi Zsuzsanna szintén jelen volt az esten.
Érdeklődés volt bőven. Monika a bemutató után kóstoltatott, dedikálta könyveit és beszélgetett. A közönség várja a folytatást Monikától és tőlem, így a labda most nálunk van. :-)
Köszönjük, hogy eljöttetek. Nekünk is egy élmény volt.
Megjelent Halmos Mónikának, az ehető virágok szakértőjének legújabb könyve az Ibolya íz-lelő. Immáron ez a harmadik virágos szakácskönyve ( a Rózsakóstoló és a nagy sikerű Levendula szívvel-lélekkel után), melyben nem csak érdekes és finom recepteket találhatunk, de érdekességeket is magáról a virágról. A poszt végén megnyerhető Mónika ibolyás könyvének egy példánya, dedikálva!
"Ha valaha az
életben bánatos leszel, mindig menj ki egy közeli erdőbe és minden fában,
minden bokorban, minden növényben és állatban érezni fogod Isten jóságát és
mindenhatóságát."
(Sisi, osztrák
romantikus film, 1955)
Gondolták volna, hogy a
szerény kis ibolya, amely a hóvirág után a másodikként bizonygatja nekünk, hogy
itt a tavasz, Néró császár egyik kedvenc desszertjének ízesítőjeként vonult be
a történelembe?
És arról hallottak-e,
hogy Erzsébet királyné, vagy ahogyan inkább ismerjük, Sissi kedvence volt az
ibolyafagylalt, a kandírozott ibolya?
Találtak-e ibolyás
recepteket a dédi féltve őrzött szakácskönyveiben? Hiszen már az ókorban is
használták az ibolyaesszenciát szerelmi bájitalok készítésére, Shakespeare Szentivánéji
álom című darabjában is ebből készítenek szerelmi varázsitalt. A kolostorok
kertjeiben virágzó ibolyák virágaiból a szerzetesek gyógyitalokat főztek Azóta
az ibolya gasztronómiai megbecsülése csak egyre nőtt, bár az utóbbi időben
kicsit a feledés homályába veszett.
A szelíd virágok
különleges illatkompozíciója, amely titokzatos fel-és tovatűnő hatással van
több érzékszervünkre is, a legfinomabb ízek egyikét nyújtja. Az ibolya színe a
királyi lilához húz, a luxus és kifinomult ízlés színe. Ugyan csak rövid ideig
élvezhetjük e kicsinyke virágok íz-üzenetét, ez annál inkább sarkallhat arra,
hogy az utolsó szirmáig kiélvezzük a tavasz illékony íz-ajándékát.
Az antik mítosz szerint
az ibolya, azaz annak latin elnevezése, a viola az Io névből ered. A görög
főisten, Zeus állítólag annyira szeretett egy Io nevű ifjú szüzet, hogy féltvén
őt felesége haragjától, inkább üszővé változtatta a lányt, amely ezután mindig
egy ibolyamezőn legelészett. Emiatt évszázadokon át az ibolya a termékenység,
elsősorban pedig a szerelem jelképe lett. Egy másik görög monda szerint e
törékeny virágok Persephoné, a tavasz istennője lába nyomán keltek életre.
Nemhiába nevezik
illatos ibolyának, ugyanis leggyakrabban használt „része” nem más, mint
ellenállhatatlan, édes illata. Virágjából Dél-Franciaországban és
Olaszországban olajat készítenek, mely a világ egyik legdrágább illóolaja.
Az ibolya az ehető
virágok egyik legismertebbje. Tavasszal az ibolya az első növény, amely ehető
virággal örvendeztet meg. Erős illata, édes aromája sokféle módon történő
felhasználást tesz lehetővé. Nagyobb, kerti változatit éppúgy használhatjuk,
mint az apróbb, ámde illatosabb, vadon termő fajtákat. Az ibolya virágait
teljesen kinyílt állapotban szedjük, lehetőleg a reggeli harmat felszáradása után:
ízük, aromájuk ekkor érvényesül a legjobban, s ekkor a legszebbek is.
Az ibolya gyógynövény
is egyben: friss, vagy szárított virágának forrázata hörghurut, köhögés,
álmatlanság, fejfájás elleni teákban alkotórészként vagy idegnyugtató, köptető,
izzasztószerként is használható, tehát mint gyógynövény is jelentős. Különleges
teakeverékekben is kitűnően érvényesül aromája, tehát egy esti, pihentető
hatású és kellemes álmokat kívánó teakeverékből soha nem hiányozhat.
Érdekességek:
A kínai festészetben a
violaszín a harmóniát jelképezi, a vörös yang és a kék yin keverékeként, míg a
hinduizmusban a hetedik, koronacsakra színe.
Az ibolya bizonyos
lepke és pillangófajok lárvájának elengedhetetlen tápláléka.
Homéros ábrázolásában
Zeus és Héra esküvőjén a nászágy egy puha ibolyaszőnyeg volt.
Az ibolya magjait
hangyák hurcolják szét, amelyek a mag függelékét (hangyakalács) ragadják meg,
majd hosszabb táv megtétele után elejtik a magot, s a hangyakalácsot
"jutalmul" megeszik.
A német költő, Goethe
erdei sétáira mindig vitt a zsebében ibolyamagokat, amit aztán szétszórt, így
köszönve meg a természetnek a sok szépséget.
Legtöbbször az egészen
pici dolgok teszik nagyszerűvé a világot: mint ahogyan az aprócska
ibolyavirágok a mindennapok konyháját emelhetik a legmagasabb gasztronómiai
élmények csúcsára. Ibolyás receptgyűjteményünk egészen egyszerű alapanyagokból
elegáns és bájosan kedves finomságok elkészítéséhez szeretne kedvet csinálni,
ibolyára hangolva.
"Örvendj a
hóvirágnak, az ibolyának, és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül
vagy annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell,
hogy egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma
van."
Azaz tulipánmánia. A bejegyzés mai címe onnan ered, hogy Hollandiában az 1630-as években gigantikus tulipánláz tört ki, így az ára is elég magas volt. Ezt nevezték tulipánmániának.
Így ír erről a Wikipédia:
"A 16. század elején a törökök a Kárpát-medence jelentős részét
meghódították, ekkor ismerték meg az európaiak ezt a növényt. A bécsi
udvar megbízásából az isztambuli nagykövet Augerius Gislenius Busbequis
beszerzett hagymákat Törökországból, amit aztán a Carolus Clusiusnak a
kor neves botanikusának ajándékozott. Valószínűleg Busbequistól
származik a tulipán szó is, a virág turbán alakjára utal. Perzsa nyelven
a turbán neve dulbend. A tulipán török neve lale, ami az Allah szó
anagrammája. Busbequis honosította meg a növényt Hollandiában, amikor 1593-ban a leideni egyetem professzora lett, tulipánokat ültetett a kertjében. A tulipántermesztés nemsokára hatalmas üzletággá nőtt Németalföldön, ezt később „tulpomániának” nevezték el. 1629-ben
már körülbelül 1000 fajtát jegyeztek. Az értékesebb virághagymák
valóságos vagyonokat értek. Egyetlen ritka alakú és különleges színű
virág hagymájáért - mai pénzben számítva - akár hatszázezer forintot is
megadtak. A „tulipánőrület” időszaka 1633–1637;
ennek végén a spekulációs piac összeomlott. A hagymák ára hirtelen a
korábbi töredékére csökkent, és nagyon sok család elveszítette erre
alapozott vagyonát. Magyarországon is a 16. század vége óta termesztik."
Az érdekességek után pedig következzenek az ötletek:
