****************************** Vidéken is élhet stílusosan az ember. ******************************

2012. augusztus 16., csütörtök

Fonyódliget-Badacsony vitorlással





A múlt szombati mecseki élménynap után, vasárnap egy szép baráti nap várt ránk.

Sajnos az idő eleinte nem kedvezett (hideg szeles), így fonyódligeti érkezésünk után Niki a házigazda, azonnal meleg teával kínált minket.





Nyaralójuk közvetlen a parton van, és amíg a csapat egyik része készülődött a  hajózásra, mi kimentünk a partra megnézni az alacsony vízállást.



A szél csak fújt és fújt.
 
Badacsony.



Innen indult Nikiék családi vitorlása.




Tibor  a kapitány úr.






Odafelé erős szél volt, visszafelé pedig nem. Kalandos volt, csendes és jó. Nagyon élveztük. 


A csapat egy-két tagja olykor-olykor besegített a kapitánynak. 






Két óra alatt értünk át Fonyódligetről Badacsonyba. 
 







Az északi parton jobb idő volt, a nap mondjuk egész nap tűzött. Nem baj, legalább szép színünk lett.

 



Mivel az úti célunk mindenképp  egy jó kis hekk volt az északi parton, így a parti falatozók egyikét választottuk.



Ebéd után sétálgattunk kicsit. 
 




 Majd jött értünk a hajó.




Visszafelé Niki édesapja sokat mesélt a hajózásról. Jó hangulat volt a fedélzeten. 


Tamás félúton úszott egy-két km-t a hajó mellett.
 

Pihenés és napozás. 


 Visszatérve a nyaralóba késő délután, Niki vacsorafőzésbe kezdett (spagetti és puding). Utána pedig játékidőt rendeltünk el, ugyanis Mi lenne, ha .... társasjátékozunk. :-)

Este búcsúztunk, hisz indulni kellett haza. Szívesen maradtunk volna még.



A fotók sajátok, ne másold őket.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia Krisztina!
Nagyon tetszik az igényes blogod, gyakran időzöm nálad. Legújabb bejegyzésedet nézegetve hirtelen erősebben vert a szívem... A 13. képen egy piros labda látható a vízen? Kb. 1 hónapja Balatonfenyvesen voltunk, (szemben Badacsony ), jócskán a bólyákhoz közel, akkor még magasabb volt ott a vízszint, amikor is feltámadt a szél és a víz hullámzása elsodorta a 8 éves kisfiam piros felfújható labdáját. Tehetetlenül néztük, ahogy egyre távolabb került tőlünk, be a mélyvízbe. Azóta is találgatjuk, vajon hol ért partot? A képet látván, úgy vélem "megtaláltuk". Sajnos már biztosan nem kerül vissza a tulajdonunkba, de érdekes, hogy éppen nálad pillantottam meg. Nincsenek véletlenek...
Szép napot neked!
Judit

Dom Rozalii írta...

Piękna przygoda,


Pozdrawiam serdecznie:))