Szerencsés embernek tartanak,
mert a szakmám, egyben a hobbim is. 13éves korom óta a fűszerek, ételek, és a
konyha világa jelenti nekem a felfedezésre váró világot. Gyakorló séfként mára
tudom, hogy folyamatosan kell kutatnunk az újabb ízeket, párosításokat és
technológiákat, melyeknek soha nem fogunk a végére érni, de a mi javunkat
szolgálja, ha a ránk szabott időben megtanuljuk belőlük a lehető legtöbbet. Gyerekkorom
óta vonzott a fotózás, azon belül is az ételekről készült képek pedig egyenesen
lázba hoztak.
Egy paradicsom vagy egy fényes,
lakkosan csillogó padlizsán feszes bőrén lefutó páracsepp megörökítése számomra
mindig gyönyörű és kifejező volt. A legelőnyösebb és legkifejezőbb arcát tárja
fel nap mint nap a konyhában számos gyümölcs, zöldség és más egyéb hozzávaló,
és ezeket a pillanatokat csak akkor vesszük észre, ha kialakul bennünk a
nyersanyagok alázatos tisztelete, ismerete. Minden étel egy válogatott
szereplőkből álló csapat, melyben mindenki az éppen oda legjobban illő
tulajdonsága miatt lett beválogatva. Innen eredeztetem a folyamatos kutatást,
kísérletezést az új fűszerekkel és íz kombinációk megalkotásával. Az elmúlt pár
évben magam is egy elég radikális életmódváltást tudok magam mögött, minek
eredményeként egyre közelebb kerültem a természethez, növényekhez,
zöldségekhez, gyümölcsökhöz.
Régebben a levendulával nem
tudtam zöld ágra vergődni, nem láttam benne a lehetőségeket. Mára az egyik
alapvető szereplője lekvárjaimnak, ételeimnek, desszertjeimnek. Elsőként az
egyik legegyszerűbb, de leginkább hatásos szereppel ruháznám fel a mi illatozó
lila növényünket. Ugye emlékszünk még, amikor drága nagymamáink a vaníliás cukrot úgy készítették, hogy a cukrot jól záródó dobozkába töltötték,
és abba pedig belerejtették a szétvágott, illatozó vanília rudat. Majd alaposan
lezárva, kétnaponta összerázva pár hétig eltették a konyhaszekrénybe. Amikor
kinyitották a dobozt, olyan illat töltötte be a konyhát, melyet érezvén sok
parfümkészítő mester lassan, de biztosan sárgulni kezdett.
Már biztosan kitaláltátok, hogy a
levendulával kapcsolatban miért is hoztam fel ezt a kedves kis elmélkedést. Bizony,
a levendula szintúgy tökéletes erre a célra. Nem kell hozzá más, mint a virág
és cukor.(magam gyümölcscukorral készítem) valamint egy jól záródó fém doboz. Valamint
egy kis türelem. Tapasztalatból mondom, hogy kétheti várakozás után olyan
illatozó levendulacukrot kapunk, melynek felhasználási javaslatait reggelig
sorolhatnám. De mint séf, gyakran alkalmazom ezt a módszert cukor helyett
tengeri sóval is, ilyenkor a szárnyas húsok, halak és egyéb sültek kapnak olyan
új hangulatot ettől az egyszerű fűszerezéstől, mellyel biztosan
elvarázsolhatjuk vendégeinket, de legyünk picit önzőek is, elvarázsolhatjuk
magunkat is. Ez az egyszerű példa is mutatja, hogy odafigyeléssel és kis
fantáziával nagyszerű csapatot alkothatunk a konyhában, ha jól válasszuk meg a
„csapattagokat” és ismerjük, és beszéljük a nyelvüket.
Jóízű üdvözlettel:
Kocsis Bálint
Executive Chef
Folytatása következik. Így tehát Bálinttal és a lekvárokkal is találkozhattok, itt a blogon.
foto: http://albioncooks.blogspot.hu/2006/07/lavender-cupcakes.html
3 megjegyzés:
Köszönöm a remek ötleteket!....már is megyek a már nyíló levenduláimat kissé ritkítani, hogy a sóba, porcukorba tehessem :-)
Érdeklődéssel várom a folytatást!
Azért jó volt hogy valaki kitaposta Csopakon az utat! Tamás Ervin
Ha igazán minőséget szeretnétek, Csopakon a Tamás Pincében a legkiválóbb Levendula szörpöt, Levendula Zselét és Levendula ecetet szerezhetitek be.
Legjobbak levendulában, és ők karolták fel legkorábban a levendulát, és hozták közelebb a gasztronómiához.
Levendula.
Tamás Pince.
Csopak.
Megjegyzés küldése