Szép idő, napsütés, pihenés és csak semmi munka. Ma (május 1.-én) ez vár talán a legtöbb emberre. Meg a majális, a májusfa állítás.
Emlékszem anyukámék mindig felvonultak a céggel, a munka ünnepén, anno. Természetesen mentünk majálisba is, ahol volt kirakódás, lufi, nyalóka.
1873, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
A mai nap alkalmából arra gondoltam, hogy hazánk egyik híres festőjének Szinyei Merse Pálnak a Majális c. festményét érdemes lenne jobban szemügyre venni. Íme egy kis művészettörténet:
A Majális ennek a történeti folyamatnak a különös magyar változatát példázza. Témájában összevethető Manet 10 évvel korábban készült Reggeli a szabadbanjával, noha sem az, sem ez nem volt még "igazi" plein-air kép. (Manet is csak a 70-es évek elején kezdett a szabad ég alatt festeni.) Szinyei jelenetében nincs semmi botrányos, mégis lesújtó bírálatot kapott, mert színvilága túlságosan nyersnek bizonyult. A plein-air csak 30 év múlva kezdett Magyarországon polgárjogot nyerni, ez idő alatt tulajdonképpen félbemaradt a meg nem értett festő pályája. A történelem furcsaságaihoz tartozik az is, hogy Szinyei a képét Münchenben festette, ahol szintén nem volt szokás a műteremből kimozdulni.
A Majális átütő ereje egyszerűen a szokatlan üdeségében rejlik. A verőfény haragoszölddé erősíti a fű színét, melyen élénk színpöttyökként ütköznek ki a mezei virágok, és a vidám kiránduló társaság szabálytalan csoportja is friss, virágzó foltokhoz hasonlítható. Az alakok beállításában nincs semmi mesterkéltség, a borosüvegért nyúló alak gesztusa annyira természetes, hogy csaknem mulatságosnak találjuk. A kompozíciónak ugyanakkor vannak "titkos" fortélyai is: a festő úgy választotta meg a helyszínt, hogy egy egész domboldal táruljon elénk, hogy csaknem az egész képfelületet beborítsa a zöld. (így annál erősebb hatású a felhős kék ég keskeny sávja is a domb peremére rajzolódó két kis alakkal!) Ugyanakkor egy számunkra nem látható nagy fa árnyéka foglalja keretbe a társaságot, hogy belőle még élesebben világítsanak a tavaszi ruhák színei.
Forrás: Beke László: Műalkotások elemzése, Tankönyvkiadó, 1989. 324. oldal.
**
Diákok is életre keltették a festményt az egyik versenyen.
**
Az egész valami fényes, ragyogó, déli verőfényben égő zöld, melyen a napsütötte sárgászöld erős ellentétet alkot a képen kívül eső fák koronájának vetett sötét zöldjéhez. Itt van együtt az árnyékban a kis hattagú társaság, bíborvörös shawlon hasonfekszik az egyik férfi, vörösbarna bársonykabátban, szürke nadrággal, előtte földbe állítja a boros palackot egy guggoló feketekabátos, nagy, sárga szalmakalapos férfi, a fehér lepedőn, ételek, borospalackok, poharak, hátrább vörös kendőre dőlve heverész egy másik fekete kabátos férfi, s beszél a fehér tüllruhás barna nővel, mellette egy szőke rózsaszínruhás nőnek deklamál egy másik feketekabátos férfi. A csoport össze van tartva, s a sok színre ráhull itt-ott egy-egy égő napfolt s játszadozik rajtuk. A dombos háttér sötétzöld csalítja, mögötte a sárga élet, míg a lejtő mögött bárányfelhős kék ég villog ki, a távolban - mint egy élő folt - lilaruhás napernyős nő sétál.
De büntetlenül senki sem előzheti meg korát. Ösmeretes mily sors várakozott e képre. Az 1873. bécsi kiállításon felhúzták a magasba, hogy - mint Telepy védekezően írta Szinyeinek vagy huszonöt évvel később, - a terem harmóniáját ne tegye tönkre. A megsértett művész visszavonta képét. Tíz év múlva újra kiállította: sikertelenül. Még mindig nem jött el az ideje. Sem a Lajtán innen, sem a Lajtán túl ekkor meg nem látták a napot 1896-ban a millenium idején - nagynehezen, potom áron - megvette ugyan a kormány, de csak megfestése után huszonnyolc évvel (1901-ben) hatott, Münchenben, a nemzetközi tárlaton, ahol a bírálók - élén Liebermannal - nagy meglepetéssel látták, hogy ezt a hatalmas plain airt még 1873-ban festették. Mint a futó tűz, terjedt el a híre. Az emberek seregesen keresték fel a csodát. S megítélték neki a nagy aranyérmet, melyet Courbet, Böcklin, Munkácsy és Leibl is megkapott. Most már egyenrangú lett mind az öt.
Forrás: Művészet, 1908 Hatodik szám 390-417. oldal
http://www.mke.hu/lyka/07/390-417-modern.htm
http://www.mke.hu/lyka/07/390-417-modern.htm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése