Amikor a konyhaablak alatt levendula virágzik - vendégcikk

Szerencsés embernek tartanak, mert a szakmám, egyben a hobbim is. 13éves korom óta a fűszerek, ételek, és a konyha világa jelenti nekem a felfedezésre váró világot. Gyakorló séfként mára tudom, hogy folyamatosan kell kutatnunk az újabb ízeket, párosításokat és technológiákat, melyeknek soha nem fogunk a végére érni, de a mi javunkat szolgálja, ha a ránk szabott időben megtanuljuk belőlük a lehető legtöbbet. Gyerekkorom óta vonzott a fotózás, azon belül is az ételekről készült képek pedig egyenesen lázba hoztak.

Egy paradicsom vagy egy fényes, lakkosan csillogó padlizsán feszes bőrén lefutó páracsepp megörökítése számomra mindig gyönyörű és kifejező volt. A legelőnyösebb és legkifejezőbb arcát tárja fel nap mint nap a konyhában számos gyümölcs, zöldség és más egyéb hozzávaló, és ezeket a pillanatokat csak akkor vesszük észre, ha kialakul bennünk a nyersanyagok alázatos tisztelete, ismerete. Minden étel egy válogatott szereplőkből álló csapat, melyben mindenki az éppen oda legjobban illő tulajdonsága miatt lett beválogatva. Innen eredeztetem a folyamatos kutatást, kísérletezést az új fűszerekkel és íz kombinációk megalkotásával. Az elmúlt pár évben magam is egy elég radikális életmódváltást tudok magam mögött, minek eredményeként egyre közelebb kerültem a természethez, növényekhez, zöldségekhez, gyümölcsökhöz.

Régebben a levendulával nem tudtam zöld ágra vergődni, nem láttam benne a lehetőségeket. Mára az egyik alapvető szereplője lekvárjaimnak, ételeimnek, desszertjeimnek. Elsőként az egyik legegyszerűbb, de leginkább hatásos szereppel ruháznám fel a mi illatozó lila növényünket. Ugye emlékszünk még, amikor drága nagymamáink a vaníliás cukrot úgy készítették, hogy a cukrot jól záródó dobozkába töltötték, és abba pedig belerejtették a szétvágott, illatozó vanília rudat. Majd alaposan lezárva, kétnaponta összerázva pár hétig eltették a konyhaszekrénybe. Amikor kinyitották a dobozt, olyan illat töltötte be a konyhát, melyet érezvén sok parfümkészítő mester lassan, de biztosan sárgulni kezdett.

Már biztosan kitaláltátok, hogy a levendulával kapcsolatban miért is hoztam fel ezt a kedves kis elmélkedést. Bizony, a levendula szintúgy tökéletes erre a célra. Nem kell hozzá más, mint a virág és cukor.(magam gyümölcscukorral készítem) valamint egy jól záródó fém doboz. Valamint egy kis türelem. Tapasztalatból mondom, hogy kétheti várakozás után olyan illatozó levendulacukrot kapunk, melynek felhasználási javaslatait reggelig sorolhatnám. De mint séf, gyakran alkalmazom ezt a módszert cukor helyett tengeri sóval is, ilyenkor a szárnyas húsok, halak és egyéb sültek kapnak olyan új hangulatot ettől az egyszerű fűszerezéstől, mellyel biztosan elvarázsolhatjuk vendégeinket, de legyünk picit önzőek is, elvarázsolhatjuk magunkat is. Ez az egyszerű példa is mutatja, hogy odafigyeléssel és kis fantáziával nagyszerű csapatot alkothatunk a konyhában, ha jól válasszuk meg a „csapattagokat” és ismerjük, és beszéljük a nyelvüket.

Jóízű üdvözlettel:

Kocsis Bálint

Executive Chef

www.csikoslekvar.hu

Folytatása következik. Így tehát Bálinttal és a lekvárokkal is találkozhattok, itt a blogon.

foto: http://albioncooks.blogspot.hu/2006/07/lavender-cupcakes.html