A vidék
eltávolít mindentől?
Fura, mert mostanában annyi új dolog történt velem, új
emberekkel ismerkedtem meg, hogy elgondolkodtatott valami: azzal, hogy egy
városi, nagyvárosi, sőőőt fővárosi élet után vidékre költözik valaki,
óhatatlan-e, hogy eltávolodjon mindentől és mindenkitől?
Nos, igen, ami az én esetemet illeti sok baráttól
eltávolodtam azzal, hogy földrajzilag áttettem a székhelyem egy vidéki
kisvárosba. Másrészt bizonyos barátaimmal még szorosabb lett a kötődés, pont a
távolság miatt. Többször látogatjuk egymást, skype-olunk, chat-elünk,
levelezünk.
Egy időre eltávolodtam a szakmámtól is, amire azt gondoltam
eleinte, milyen jó is lesz, mást látok, más hatások érnek, kitalálom a másik
Anitát, aki majd boldogan éldegél az ÚJ tudásával és tapasztalataival. 2 és fél
év után bevallom ez nem teljesen sikerült. Szerencsémre én imádtam az eredeti
szakmám, csak a munkaadóim jó része nem imádta a folyton újító és egyedi
elképzeléseimet. Jókor jött a költözés, megismertem a lelkem és a hangulatom
legmélyebb rétegeit, rossz hangulathullámaimat és párkapcsolati kihívások is
vártam rám. Újat kellett tanulnom, és megtaláltam valami olyan nézőpontot,
lelki szemszögből erőteljesebben átitatva, ami sokkal inkább Anitás. Alakultam
és változtam, miközben kerestem az önmegvalósítás anyagi formáit is, lásd
munkahelyet akartam. Így lettem végül önfenntartó vállalkozó. (Félreértés ne
essék, a párom mindvégig támogatta az útkeresésemet, így nem a nulláról kellett
indulnom és tök egyedül, mázlista vagyok, tudom.)
Két szakterületen is bővítettem a tudásomat, s az egyikkel
visszatértem részben az eredeti szakmámhoz, amiben azóta is örömteli munkák
találnak meg. Igen, ma már a JÓ munkák találnak rám, nem nekem kell kikaparni a
gesztenyét. Eltávolodtam és visszatértem. Körforgásszerű ez, ma már tudom.
A barátokkal is így alakult. Azok, akik nagyon távol vannak
ma már tőlem, fizikai térben, lelkileg közelebb kerültek: elfogadóbb és
megértőbb akartam lenni, ezt biztosan a vidéki eltávolodásban tanultam meg.
Magammal szemben is kevésbé vagyok már kritikus. Hiszen ismerem a
hiányosságaimat, a gyengeségeimet. Sokszor követek el most is olyan hibákat,
amire pedig tudatosan figyelni akarok, de olyan szépen rögzültek, hogy ihaj…
Tudjátok, a változás a legszebb dolog ebben a világban,
legalábbis azoknak, akik látják és használják, élvezik annak gyümölcseit.
Azt hiszem az eltávolodást receptre kéne felírni. Vagy
tantervbe iktatni még időben, mielőtt a gyerekekből kiölik a lelkesedést, a
természetes, ösztönös kreativitást. Az eltávolodás történhetne fizikai és lelki
síkon is. Erről szólna az új közösségbe integrálódás, új helyek meglátogatása,
valós és hatékony csapatmunkák kidolgozása, új szakmák közelebbi megismerési lehetőségei,
tanulmányutak, tartalmas és aktív szabadidős programok, civil és önsegítő
közösségi aktivitások… Mennyi minden van, ami segít eltávolodni a mosttól, a
szokásostól, az eddig ismerttől, és segít felépíteni magunkban, másokban valami
teljesen újat, a jót és a jövőt!
Lelkes vagyok, mert én már átéltem ezt a folyamatot. Hiszem
és tapasztalom, hogy működik. Jó lenne átadni másoknak is! Ezért is
nőfejlesztőzöm, ezért is hiszek a nők erejében és képességeiben.
Paradicsomi
állapotok
Ha már belelkesültem és talán lelkesítettem is sokatokat,
nézzük meg a nagyszerű, saját termésű paradicsomokat. Nálunk idén a sok eső
ellenére – s van, hogy pont azért is – óriási paradicsomtermés realizálódott.
(közgazdasági szakzsargonnal élve, öhöm) Egy hétig nem voltam közel a
kiskertemhez, máris halmokban szedhettem a vöröslő gömböcöket, kicsiket és
nagyokat, édesebbeket és savanyúbbakat. Fajtájukat tekintve „nemtudommik” ők,
ahhoz nem értem. Az biztos, hogy a lelkem is mosolygott minden nap, amikor
kimentem szüretelni az újabb félkilós adagokat. Amikor már a paradicsom
saláta-saláta kombóként került asztalra kétnaponta, kezdtem aggódni, nem
túlzás-e ez. Ha az ember aggódik, blokkol az agy, tehát segítségért rimánkodik.
A segítség pedig szomszéd, internet, kozmetikus, barátnők formájában gyorsan
meg is érkezik.
Tudtátok, hogy a paradicsomból mennyi eszméletlen jó kaját
lehet összedobni???
No, nézzük sorba: lecsó, betűtésztás emlékmenzás leves, gaspacho,
télire szószként simán, vagy fűszeres verzióban elpakolva, töltött paradicsomként,
salátaként hol fűszerrel, hol olajokkal, hol sajttal, tojással, gombával
variálva, pörköltalapként, makaróniban, halászlevesben, kenyérben fűszerként,
aszalva, olajban elpakolva téli ínyencségnek, chilis lekvárként. Hát igen. A
paradicsom, sztár a maga nemében! Sokrétű, egészséges, rostos és intenzív!
A piros szín
impulzívvá és erotikussá varázsol
És ha már paradicsom, jöjjön egy kis színterápia. A színek
gondolatokat, érzelmeket, érzéseket is kifejeznek. Nem kell feltétlenül hinni
benne ahhoz, hogy hasson rád is bármely szín. A természet színei ösztönösen
beindítják érzékszerveinket. A piros az egyik legintenzívebb hatást kiváltó
szín. Biztosan hallottátok már, hogy az autóeladások és tesztelések, felmérések
során beigazolódott, hogy a piros színű autók gyakrabban okoznak baleseteket,
mint a többi színű társaik. Feltűnőek, figyelemelterelők, hatásosak.
A piros a vér és a tűz színe, de párosítják a veszéllyel, a
szerelemmel, és a háborúval is. A piros egy olyan szín, amely képes a vérnyomás
emelésére, növeli a légzésszámot, és felgyorsítja a belső folyamatokat,
olvastam nemrég a neten. Kiemeli a képeket, a szövegeket, és képes az embert a
gyors döntésre sarkallni. A piros szín a reklámokban valamilyen erotikus
tartalomra utal, gondoljunk csak a piros ajkakra, a piros körmökre, vagy éppen
a piroslámpás házra. Használják a veszélyforrások jelzéséhez, pl.: a
közlekedési lámpákon. A piros világos árnyalatai az élvezetet, a szenvedélyt, a
szerelmet jelképezik, a sötétebb árnyalatok a dühöt, az erőt, a bátorságot, a
vágyódást, vagy a rosszakarást jelentik.
Rátok miként hatna a színek?
Abonyi Anita
